HU/SB 3.27.12
12. VERS
- yathā jala-stha ābhāsaḥ
- sthala-sthenāvadṛśyate
- svābhāsena tathā sūryo
- jala-sthena divi sthitaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yathā—mint; jala-sthaḥ—a vízen lévő; ābhāsaḥ—tükröződés; sthala-sthena—a falon lévő; avadṛśyate—érzékelt; sva-ābhāsena—visszatükröződése által; tathā—ily módon; sūryaḥ—a nap; jala-sthena—a vízen lévő; divi—az égen; sthitaḥ—van.
FORDÍTÁS
A Legfelsőbb Úr jelenlétét úgy lehet megérteni, ahogy a napot ismerjük fel először a vízen tükröződve, majd újra, második tükröződésként a szoba falán, noha maga a nap az égen van.
MAGYARÁZAT
A hasonlat, amelyet a vers említ, tökéletes. A nap az égen van, messze-messze a föld felszínétől, de tükröződése látható egy vízzel teli edényben, a szoba sarkában. A szoba sötét, a nap pedig a távolban, az égen süt, de tükröződése a vízen eloszlatja a szoba sötétségét. Egy tiszta bhakta felismeri az Istenség Legfelsőbb Személyiségének jelenlétét mindenben, energiájának visszatükröződése révén. A Viṣṇu Purāṇa elmondja, hogy amint a tűz jelenlétére fényéből és hevéből következtethetünk, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, noha egyetlen, mindenhol érzékelhető, mert különféle energiái mindenhol jelen vannak. Az Īśopaniṣad megerősíti, hogy a felszabadult lélek mindenhol tapasztalja az Úr jelenlétét, ahogyan a napfény és visszatükröződése is mindenhol észlelhető, annak ellenére, hogy a nap távol van a földgolyó felszínétől.