HU/SB 4.2.29
29. VERS
- naṣṭa-śaucā mūḍha-dhiyo
- jaṭā-bhasmāsthi-dhāriṇaḥ
- viśantu śiva-dīkṣāyāṁ
- yatra daivaṁ surāsavam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
naṣṭa-śaucāḥ—kerülik a tisztaságot; mūḍha-dhiyaḥ—ostobák; jaṭā-bhasma-asthi-dhāriṇaḥ—hosszú hajat viselnek, testüket hamu és csontok díszítik; viśantu—elnyerhetik; śiva-dīkṣāyām—a beavatást Śiva imádatába; yatra—ahol; daivam—lelkiek; sura-āsavam—bor és likőr.
FORDÍTÁS
Akik az Úr Śiva imádatára tesznek fogadalmat, azok olyan ostobák, hogy hajukat hosszúra növesztve utánozzák őt. Miután beavatják őket az Úr Śiva imádatába, boron, húson és más hasonló dolgokon élnek nagy örömmel.
MAGYARÁZAT
Azok az ostoba teremtmények, akik életükben semmilyen szabályt nem követnek, olyan szokásokat fogadnak el, mint a borivás és a húsevés, a hosszú haj, a napi fürdés elhanyagolása és a gāñjā (marihuána) szívása. Ilyen viselkedés mellett az embernek semmilyen transzcendentális tudása nem lehet. A Śiva-mantrába történő beavatáskor a mudrikāṣṭakát követik, ami azt javasolja, hogy az ember a női hüvelyre ülve vágyakozzon a nirvāṇára, azaz a lét megszűnésére. Az efféle imádatformához borra van szükség, de helyette néha a pálmafa levéből készített alkoholtartalmú italt is isszák. Ezt a Śiva-āgama, az Úr Śiva imádatának folyamatát bemutató írás alapján szintén felajánlják.