HU/SB 4.22.12


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


12. VERS

svāgataṁ vo dvija-śreṣṭhā
yad-vratāni mumukṣavaḥ
caranti śraddhayā dhīrā
bālā eva bṛhanti ca


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

su-āgatam—üdvözlet; vaḥ—nektek; dvija-śreṣṭhāḥ—a legkiválóbb brāhmaṇáknak yat  —  akiknek; vratāni—fogadalmak; mumukṣavaḥ—a felszabadulásra vágyóknak; caranti—viselkednek; śraddhayā—nagy hittel; dhīrāḥ—fegyelmezettek; bālāḥ—fiúk; eva—mint; bṛhanti—betartják; ca—is.


FORDÍTÁS

Pṛthu Mahārāja a brāhmaṇák legkiválóbbjainak szólítva köszöntötte a négy Kumārát: „Születésetek óta szigorúan betartjátok a nőtlenségi fogadalmat, s noha jól ismeritek a felszabadulás útját, olyanok maradtatok, mint a kisgyermekek.”


MAGYARÁZAT

A Kumārák különleges jellemzője az volt, hogy brahmacārīk maradtak, azaz születésüktől kezdve cölibátusban éltek. Örökre négy-öt év körüli gyermekek maradtak, mert amikor valaki felserdül, az érzékeit sok minden megzavarja, és nehéz betartania a nőtlenség fogadalmát. A Kumārák ezért szándékosan gyermekek maradtak, hiszen egy gyermeknek az érzékeit sohasem zavarja meg a nemi élet. Ez a legjelentősebb a Kumārák életében, ezért Pṛthu Mahārāja a brāhmaṇák legjobbjainak szólította őket. A Kumārák nemcsak a legjobb brāhmaṇa (az Úr Brahmā) fiaiként születtek, de a vers ezenkívül dvija-śreṣṭhāḥnak („a brāhmaṇák legjobbjainak”) is szólítja őket, mivel mindannyian vaiṣṇavák is egyben. Mint már elmondtuk, saját sampradāyájuk (tanítványi láncolatuk) van, ami a mai napig létezik, s amit Nimbārka-sampradāyaként ismernek. A Nimbārka-sampradāya a vaiṣṇava ācāryák négy sampradāyájának az egyike. Pṛthu Mahārāja különösen nagyra értékelte a Kumārák helyzetét, mert születésüktől fogva betartották a brahmacarya fogadalmát, s emellett a vaiṣṇavizmus iránt érzett nagyrabecsülését is kifejezte azzal, hogy vaiṣṇava-śreṣṭhāḥnak szólította őket. Más szóval egy vaiṣṇavát mindenkinek tisztelnie kell, a származására való tekintet nélkül. Vaiṣṇave jāti-buddhiḥ. Senkinek sem szabad egy vaiṣṇavát a születése alapján megítélnie. Egy vaiṣṇava mindig a brāhmaṇák legjobbja, így hát az embernek minden tiszteletet meg kell adnia neki, nemcsak mint brāhmaṇának, hanem mint a brāhmaṇák legkiválóbbjának.