HU/SB 4.22.41


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


41. VERS

maitreya uvāca
sa evaṁ brahma-putreṇa
kumāreṇātma-medhasā
darśitātma-gatiḥ samyak
praśasyovāca taṁ nṛpaḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

maitreyaḥ uvāca—a nagy bölcs, Maitreya mondta; saḥ—a király; evam—így; brahma-putreṇa—az Úr Brahmā fia által; kumāreṇa—az egyik Kumāra által; ātma-medhasā—nagyon jártas a lelki tudásban; darśita—megmutatva; ātma-gatiḥ—lelki fejlődés; samyak—teljesen; praśasya—imádva; uvāca—mondta; tam—neki; nṛpaḥ—a király.


FORDÍTÁS

A nagy bölcs, Maitreya így folytatta: Miután Brahmā fia, az egyik Kumāra, aki maga is tökéletes lelki tudással rendelkezett, ekképpen átadta neki a teljes lelki tudást, a király a következő szavakkal imádta őt.


MAGYARÁZAT

Az ebben a versben használt ātma-medhasā szóban Śrīpāda Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura magyarázata szerint az ātmani azt jelenti, hogy „az Úr Kṛṣṇának, paramātmaninak”. Az Úr Kṛṣṇa Paramātmā. Īśvaraḥ paramaḥ kṛṣṇaḥ (Brahma-saṁhitā 15.1). Ezért azt, akinek az elméje teljesen a Kṛṣṇa-tudatba merülve működik, ātma-medhāḥnak nevezik. Ezt szembeállíthatjuk a gṛha-medhī szóval, amely azokra utal, akiknek az agyát mindig az anyagi cselekedetekről szóló gondolatok foglalkoztatják. Az ātma-medhāḥ mindig Kṛṣṇa cselekedeteire gondol, Kṛṣṇa-tudatban. Sanat-kumāra, az Úr Brahmā fia teljesen Kṛṣṇa-tudatos volt, ezért meg tudta mutatni a lelki fejlődés útját. Az ātma-gatiḥ szó a cselekedeteknek annak az útjára utal, amelyen az ember előrehaladhat Kṛṣṇa megértésében.