HU/SB 4.23.6
6. VERS
- grīṣme pañca-tapā vīro
- varṣāsv āsāraṣāṇ muniḥ
- ākaṇṭha-magnaḥ śiśire
- udake sthaṇḍile-śayaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
grīṣme—nyáron; pañca-tapāḥ—a melegítés öt fajtája; vīraḥ—a hős; varṣāsu—az esős évszakban; āsāraṣāṭ—a zuhogó esőben; muniḥ—mint a nagy szentek; ākaṇṭha—nyakig; magnaḥ—merülve; śiśire—télen; udake—a vízben; sthaṇḍile-śayaḥ—a földre fekve.
FORDÍTÁS
Követve az erdei élet elveit, valamint a nagy bölcsek és munik nyomdokait, Pṛthu Mahārāja vállalta az ötféle melegítő folyamatot a nyári évszak idején, az esős évszakban a zuhogó esőben állt, télen pedig nyakig a vízbe merült. Amikor aludt, a puszta földre hevert le.
MAGYARÁZAT
Ez néhány azok közül a lemondások közül, melyeket azok a jñānīk és a yogīk végeznek, akik nem tudják elfogadni a bhakti-yoga folyamatát — ilyen szigorú lemondásokat kell vállalniuk ahhoz, hogy megtisztuljanak az anyagi szennytől. Pañca-tapāḥ ötféle melegítő folyamatra utal. Az egyik megköveteli, hogy az ember egy lángoló kör közepén üljön, négy oldalról lobogó tűzzel körülvéve, miközben felülről a nap közvetlenül a fejére tűz. Ez az egyik pañca-tapāḥ, melyet a lemondáshoz ajánlanak. Az esős évszakban a zuhogó esőt kell eltűrnie, télen pedig nyakig hideg vízbe kell merülnie. Ami az ágyat illeti, egy aszkétának meg kell elégednie azzal, hogy a puszta földön alszik. E szigorú lemondások célja az, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa bhaktájává váljunk, ahogyan azt a következő vers elmagyarázza.