HU/SB 4.29.33
33. VERS
- yathā hi puruṣo bhāraṁ
- śirasā gurum udvahan
- taṁ skandhena sa ādhatte
- tathā sarvāḥ pratikriyāḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yathā—mint; hi—bizonyára; puruṣaḥ—egy ember; bhāram—egy teher; śirasā—a fejen; gurum—nehéz; udvahan—cipelve; tam—azt; skandhena—a vállon; saḥ—ő; ādhatte—teszi; tathā—ugyanígy; sarvāḥ—minden; pratikriyāḥ—ellensúlyozó tettek.
FORDÍTÁS
A fején terhet cipelő ember néha leveszi a súlyt a fejéről, és áthelyezi a vállára, ha túl nehéznek találja. Így próbál könnyíteni a terhén. De bármit talál ki, hogy a terhet ne érezze nehéznek, nem tesz mást, mint ugyanazt a terhet rakja az egyik helyről a másikra.
MAGYARÁZAT
Szemléletes leírása ez annak az erőfeszítésnek, amikor egy terhet az egyik helyről a másikra helyezünk. Amikor valaki elfárad attól, hogy a fején terhet visz, átteszi a vállára. Ez azonban nem jelenti azt, hogy megszabadult a teher cipelésének gondjától. Az emberi társadalom ugyanezt teszi a civilizáció nevében: létrehoz egyfajta nehézséget, hogy elkerüljön egy másikat. Látjuk, hogy jelenleg a társadalomban rengeteg autót gyártanak, hogy egyik helyről gyorsan eljussunk a másikra, de ugyanakkor ezzel újabb problémákat okozunk. Számtalan utat kell építenünk, ám ezek az utak nem tudnak megbirkózni a torlódásokkal és a közlekedési dugókkal. A légszennyezés és az üzemanyaghiány szintén gondot okoz. A szenvedésünk megszüntetésére vagy enyhítésére létrehozott módszerek tehát valójában nem vetnek véget a gyötrelmünknek. Az egész csupán illúzió. Nem teszünk mást, mint a terhet a fejünkről a vállunkra rakjuk át. Gondjaink enyhítésére az egyetlen igazi megoldás az, ha meghódolunk az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, és teljesen az oltalmába ajánljuk magunkat. Az Úr mindenható, ezért gondoskodni tud róla, hogy enyhítsen gyötrelmes életünkön az anyagi létben.