HU/SB 4.3.5-7
5-7. VERSEK
- tad upaśrutya nabhasi
- khe-carāṇāṁ prajalpatām
- satī dākṣāyaṇī devī
- pitṛ-yajña-mahotsavam
- vrajantīḥ sarvato digbhya
- upadeva-vara-striyaḥ
- vimāna-yānāḥ sa-preṣṭhā
- niṣka-kaṇṭhīḥ suvāsasaḥ
- dṛṣṭvā sva-nilayābhyāśe
- lolākṣīr mṛṣṭa-kuṇḍalāḥ
- patiṁ bhūta-patiṁ devam
- autsukyād abhyabhāṣata
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tat—akkor; upaśrutya—hallani; nabhasi—az égen; khe-carāṇām—azoknak, akik a levegőben repülnek (a gandharváknak); prajalpatām—a beszélgetés; satī—Satī; dākṣāyaṇī—Dakṣa leánya; devī—Śiva felesége; pitṛ-yajña-mahā-utsavam—az apja által bemutatott hatalmas ünnepi áldozat; vrajantīḥ—mentek; sarvataḥ—minden; digbhyaḥ—irányból; upadeva-vara-striyaḥ—a félistenek gyönyörű feleségei; vimāna-yānāḥ—repülőiken szállva; sa-preṣṭhāḥ—férjeikkel együtt; niṣka-kaṇṭhīḥ—medálokkal díszített szépséges nyakláncaikkal; su-vāsasaḥ—szép ruhákba öltözve; dṛṣṭvā—láttán; sva-nilaya-abhyāśe—otthonához közel; lola-akṣīḥ—csodálatos, csillogó szemekkel; mṛṣṭa-kuṇḍalāḥ—szép fülbevalók; patim—férje; bhūta-patim—a bhūták ura; devam—a félisten; autsukyāt—nagy aggodalmában; abhyabhāṣata—beszélt.
FORDÍTÁS
Az erényes Satī, Dakṣa leánya meghallotta, hogy a mennyek lakói az égen repülve apja hatalmas áldozati szertartásáról beszélgetnek. Amikor látta, hogy ragyogó szemű, gyönyörű feleségeik minden irányból otthona felé közelednek, és csodálatos ruhákba öltözve, fülbevalókkal, medálos nyakláncokkal felékszerezve az áldozatra sietnek, nagy aggodalmában férjéhez, a bhūták urához sietett, s így szólt:
MAGYARÁZAT
Ebből a versből kiderül, hogy az Úr Śiva otthona nem ezen a bolygón, hanem valahol a világűrben volt; másképp hogyan láthatta volna Satī a minden irányból a bolygójuk felé tartó repülőket, s hogyan hallhatta volna utasaikat, amint Dakṣa hatalmas áldozatáról beszélnek? Satīt itt amiatt, hogy Dakṣa leánya volt, Dākṣāyaṇīnak nevezik. Az upadeva-vara kifejezés az alacsonyabb rangú félistenekre, a gandharvákra, a kinnarákra és az uragákra utal, akik nem egészen félistenek, hanem a félistenek és az emberek között vannak. Ők is eljöttek repülőiken. A sva-nilayābhyāśe szó azt jelzi, hogy Satī otthonának közvetlen közelében haladtak el. A vers nagyon szép leírást ad a mennyek lakói feleségeinek ruháiról és testi vonásairól. Szemük ide-oda járt, fülbevalóik és ékszereik csillogtak-villogtak, szépséges ruhájuknál szebbet elképzelni sem lehetett, és nyakláncaikon valamennyien különleges medálokat viseltek. Mindegyikük a férjével érkezett, s olyan gyönyörű látványt nyújtottak, hogy Satīban, Dākṣāyaṇīban felébredt a vágy, hogy ő is szépen felöltözzön, s férjével együtt megjelenjen az áldozaton. Ilyen a nők természete.