HU/SB 4.30.20
20. VERS
- navyavad dhṛdaye yaj jño
- brahmaitad brahma-vādibhiḥ
- na muhyanti na śocanti
- na hṛṣyanti yato gatāḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
navya-vat—mindig egyre frissebb; hṛdaye—a szívben; yat—mint; jñaḥ—a legfelsőbb ismerő, Paramātmā; brahma—Brahman; etat—ez; brahma-vādibhiḥ—az Abszolút Igazság hirdetői által; na—soha; muhyanti—megzavarodnak; na—soha; śocanti—bánkódnak; na—soha; hṛṣyanti—ujjonganak; yataḥ—amikor; gatāḥ—elérték.
FORDÍTÁS
A bhakták mindig az odaadó szolgálat tetteit végzik, és minden cselekedetüket egyre frissebbnek és újabbnak érzik. A mindentudó Felsőlélek, aki a bhakta szívében él, mindent egyre frissebbé tesz. Az Abszolút Igazság ismerői ezt Brahman helyzetnek nevezik. Ebben a felszabadult állapotban [brahma-bhūta] az embert semmi sem téveszti meg, és nem bánkódik vagy ujjong szükségtelenül. Ez a brahma-bhūta helyzetnek köszönhető.
MAGYARÁZAT
A szívben lakó Felsőlélek számtalan úton lelkesíti a bhaktát, hogy az fejlődjön az odaadó szolgálatban. A bhakták nem érzik magukat elfásultnak vagy merevnek, s nem érzik úgy, hogy helyzetük változatlan. Az anyagi világban, ha valaki egy anyagi nevet néhányszor elismétel, megunja. A Hare Kṛṣṇa mahā-mantrát ellenben még akkor sem lehet megunni, ha az ember éjjel-nappal énekli, s ahogy egyre többet ismételgeti, az egyre frissebbnek és újabbnak hat. Śrīla Rūpa Gosvāmī azt mondta, hogy ha valahogyan szert tehetne több millió fülre és nyelvre, akkor megízlelhetné a lelki boldogságot a Hare Kṛṣṇa mahā-mantra éneklésével. Egy igazán fejlett bhaktának valóban semmi sem veheti el a kedvét. A Bhagavad-gītāban az Úr kijelenti, hogy mindenki szívében jelen van, és segít az élőlénynek, hogy feledjen és emlékezzen. A bhakta az Úr kegyéből egyre lelkesebb lesz.
- teṣāṁ satata-yuktānāṁ
- bhajatāṁ prīti-pūrvakam
- dadāmi buddhi-yogaṁ taṁ
- yena mām upayānti te
„Akik szüntelen odaadással és szeretettel szolgálnak Engem, azoknak megadom azt az értelmet, amellyel eljuthatnak Hozzám.” (BG 10.10)
Említettük (kuśala-karmaṇām), hogy akik az odaadó szolgálatban áldásos tetteket végeznek, azokat a Felsőlélek vezérli, akit ez a vers úgy nevez, hogy jña, azaz aki mindent tud, s ismeri a múltat, a jelent és a jövőt. A Felsőlélek útmutatást ad az őszinte, tiszta bhaktáknak, hogyan közelíthetik meg egyre inkább az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Śrīla Jīva Gosvāmī azt mondja erről, hogy a Felsőlélek, az Istenség Személyisége teljes kiterjedése mindenki szívében jelen van, de a bhakták szívében örökké egyre megújulva nyilvánul meg. Az Ő lelkesítésének hatására a bhakták egyre növekvő transzcendentális boldogságot tapasztalnak az odaadó szolgálat végzése során.