HU/SB 4.30.35
35. VERS
- yatreḍyante kathā mṛṣṭās
- tṛṣṇāyāḥ praśamo yataḥ
- nirvairaṁ yatra bhūteṣu
- nodvego yatra kaścana
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yatra—ahol; īḍyante—imádják vagy beszélnek róla; kathāḥ—szavak; mṛṣṭāḥ—tiszta; tṛṣṇāyāḥ—az anyagi vágyaknak; praśamaḥ—elégedettség; yataḥ—ami által; nirvairam—mentesség az irigységtől; yatra—ahol; bhūteṣu—az élőlények között; na—nem; udvegaḥ—félelem; yatra—ahol; kaścana—bármi.
FORDÍTÁS
Amikor a transzcendentális világ tiszta témáiról esik szó, a hallgatóság egy időre elfelejti minden anyagi vágyát. Emellett nem is irigykednek többé egymásra, és nem szenvednek aggodalomtól és félelemtől sem.
MAGYARÁZAT
Vaikuṇṭha azt jelenti, hogy „aggodalmaktól mentes”, míg az anyagi világ aggodalommal teli. Prahlāda Mahārāja kijelentette: sadā samudvigna-dhiyām asad-grahāt. Azok az élőlények, akik ezt az anyagi világot fogadták el otthonuknak, örökké aggódnak. Az a hely, ahol a tiszta bhakták az Istenség Személyiségéről szóló szent témákról beszélgetnek, azonnal Vaikuṇṭhává válik. Ez a śravaṇaṁ kīrtanaṁ viṣṇoḥ folyamata, beszélgetni és hallani a Legfelsőbb Úrról, Viṣṇuról. Ezt a Legfelsőbb Úr Maga is megerősíti:
- nāhaṁ tiṣṭhāmi vaikuṇṭhe
- yogināṁ hṛdayeṣu vā
- tatra tiṣṭhāmi nārada
- yatra gāyanti mad-bhaktāḥ
„Kedves Nāradám! Valójában nem élek lakhelyemen, Vaikuṇṭhán, és a yogīk szívében sem. Ott vagyok, ahol tiszta bhaktáim szent nevemet éneklik, és formámról, kedvteléseimről, tulajdonságaimról beszélgetnek.” Az Úr jelen van a transzcendentális hangvibráció formájában, s ez Vaikuṇṭha atmoszférát teremt, ami mentes minden félelemtől és aggodalomtól, s amelyben az élőlények nem félnek egymástól. Az Úr szent neveinek és dicsőségének hallásával az ember jámbor cselekedeteket hajt végre — śṛṇvatāṁ sva-kathāḥ kṛṣṇaḥ puṇya-śravaṇa-kīrtanaḥ (SB 1.2.17) —, s így anyagi vágyai azonnal megszűnnek. Ez a Kṛṣṇa-tudat Szervezete által útjára indított saṅkīrtana mozgalom azt a célt szolgálja, hogy Vaikuṇṭhát, aggodalmaktól mentes transzcendentális világot teremtsen ebben az anyagi világban is, szerte a világon elterjesztve a śravaṇaṁ kīrtanam folyamatát. Az anyagi világban mindenki irigy a másikra. Az állatokra jellemző irigység addig létezik az emberi társadalomban, amíg nem végeznek saṅkīrtana-yajñāt, azaz nem éneklik a szent neveket — Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare. A Pracetāk ezért úgy határoztak, hogy örökre a bhakták közösségében maradnak. Ezt tekintették az emberi életben elérhető legnagyobb áldásnak.