HU/SB 4.31.14
14. VERS
- yathā taror mūla-niṣecanena
- tṛpyanti tat-skandha-bhujopaśākhāḥ
- prāṇopahārāc ca yathendriyāṇāṁ
- tathaiva sarvārhaṇam acyutejyā
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yathā—mint; taroḥ—egy fának; mūla—a gyökere; niṣecanena—öntözésével; tṛpyanti—elégedettek; tat—annak; skandha—törzse; bhuja—ágak; upaśākhāḥ—és gallyak; prāṇa—az életlevegő; upahārāt—táplálva; ca—és; yathā—mint; indriyāṇām—az érzékeknek; tathā eva—hasonlóan; sarva—minden félistennek; arhaṇam—imádata; acyuta—az Istenség Legfelsőbb Személyiségének; ijyā—imádata.
FORDÍTÁS
Ahogyan a fa gyökerét vízzel öntözve erőt adunk a törzsnek, az ágaknak, a gallyaknak és minden másnak, és ahogy a gyomrot étellel táplálva életet öntünk az érzékekbe és a végtagokba, úgy ha az odaadó szolgálaton keresztül az Istenség Legfelsőbb Személyiségét imádjuk, azzal automatikusan elégedetté tesszük a félisteneket is, akik a Legfelsőbb Személyiség részei.
MAGYARÁZAT
Néha az emberek felteszik azt a kérdést, hogy ez a Kṛṣṇa-tudatos mozgalom miért csupán Kṛṣṇa imádatát hirdeti a félisteneket kirekesztve. Ez a vers választ ad erre a kérdésre. A fa gyökerének öntözése nagyon szemléletes példa. A Bhagavad-gītā (BG 15.1) kijelenti: ūrdhva-mūlam adhaḥ-śākham, ez a kozmikus megnyilvánulás lefelé nőtt, s az Istenség Legfelsőbb Személyisége a gyökere. Az Úr a Bhagavad-gītāban megerősíti (BG 10.8): ahaṁ sarvasya prabhavaḥ. „Én vagyok a forrása minden lelki és anyagi világnak.” Kṛṣṇa a gyökere mindennek, ezért az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa szolgálata (kṛṣṇa-sevā) azt jelenti, hogy ezzel az összes félistent is szolgáljuk. Néha azt mondják, hogy a karma és a jñāna sikeres gyakorlásához szükség van arra, hogy bhaktival keveredjenek, néha pedig azt mondják, hogy a bhaktinak is szüksége van a karmára és a jñānára ahhoz, hogy sikeres legyen. A valóság azonban az, hogy noha a karma és a jñāna nem lehet sikeres bhakti nélkül, a bhaktinak nincs szüksége a karma és a jñāna segítségére. Śrīla Rūpa Gosvāmī leírta: anyābhilāṣitā-śūnyaṁ jñāna-karmādy-anāvṛtam, a tiszta odaadó szolgálatot nem szabad a karmának és a jñānának beszennyeznie. A modern társadalom számtalan filantróp és emberbaráti munkát végez, de az emberek nem tudják, hogy ezek a tevékenységek sohasem járhatnak sikerrel, ha középpontjukba nem Kṛṣṇát, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét állítják. Felmerülhet a kérdés, hogy miért baj az, ha valaki Kṛṣṇát testének különféle részeivel, a félistenekkel együtt imádja. A választ erre szintén megtalálhatjuk ebben a versben. Ha az ember étellel táplálja a gyomrot, az indriyák, az érzékek automatikusan elégedetté válnak. Ám ha valaki azzal próbálkozik, hogy külön táplálja a szemét vagy a fülét, az eredmény nem lehet más, mint káosz. Csak a gyomor táplálásával tehetjük elégedetté az érzékek mindegyikét. Szükségtelen és észszerűtlen külön szolgálni az egyes érzékeknek. A végkövetkeztetés az, hogy Kṛṣṇát szolgálva (kṛṣṇa-sevā) minden teljes lesz. A Caitanya-caritāmṛta megerősíti (Madhya 22.62): kṛṣṇe bhakti kaile sarva-karma kṛta haya. Ha valaki az Úr, az Istenség Legfelsőbb Személyisége odaadó szolgálatát végzi, automatikusan mindent elér.