HU/SB 4.31.16
16. VERS
- etat padaṁ taj jagad-ātmanaḥ paraṁ
- sakṛd vibhātaṁ savitur yathā prabhā
- yathāsavo jāgrati supta-śaktayo
- dravya-kriyā-jñāna-bhidā-bhramātyayaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
etat—ez a kozmikus megnyilvánulás; padam—lakhely; tat—az; jagat-ātmanaḥ—az Istenség Legfelsőbb Személyiségének; param—transzcendentális; sakṛt—néha; vibhātam—megnyilvánult; savituḥ—a napnak; yathā—mint; prabhā—napfény; yathā—mint; asavaḥ—az érzékek; jāgrati—megnyilvánulnak; supta—tétlen; śaktayaḥ—energiák; dravya—fizikai elemek; kriyā—cselekedetek; jñāna—tudás; bhidā-bhrama—félreértésből származó különbségek; atyayaḥ—eltűnnek.
FORDÍTÁS
Ahogyan a napfény sem különbözik a naptól, úgy a kozmikus megnyilvánulás sem különbözik az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől. A Legfelsőbb Személyiség tehát mindent áthat ebben az anyagi teremtésben. Amikor az érzékek aktívak, a test szerves részének tűnnek, de amikor a test alszik, működésük megnyilvánulatlan. Hasonló módon a kozmikus megnyilvánulás a Legfelsőbb Személytől különbözőnek tűnik, ugyanakkor azonban mégis azonosnak látszik Vele.
MAGYARÁZAT
Ez megerősíti az Úr Śrī Caitanya Mahāprabhu hirdette acintya-bhedābheda-tattva („egyidejű egység és különbözőség”) filozófiát. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége egyidejűleg különbözik, és nem különbözik a kozmikus megnyilvánulástól. Egy korábbi vers elmagyarázta, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége a fa gyökeréhez hasonlóan minden dolog eredeti oka. Megtudhattuk azt is, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége mindent átható: jelen van mindenben ebben az anyagi megnyilvánulásban. Mivel a Legfelsőbb Úr energiája nem különbözik Tőle Magától, a látszat ellenére ez az anyagi kozmikus megnyilvánulás nem különbözik Tőle. A napfény nem különbözik magától a naptól, ugyanakkor azonban különböző is. Ha valaki a napfényben áll, nincs rajta magán a napon. Akik az anyagi világban élnek, azok az Istenség Legfelsőbb Személyisége testének sugarain élnek, ám az anyagi feltételek között nem látják Őt személyesen.
Ebben a versben a padam szó arra a helyre utal, ahol az Istenség Legfelsőbb Személyisége él. Az Īśopaniṣad megerősíti: īśāvāsyam idaṁ sarvam. Ha egy ház tulajdonosa csak a ház egyik szobájában él, az nem zárja ki, hogy az egész ház az övé. A király talán csak egyetlen szobát foglal el a Buckingham-palotában, mégis az ő tulajdonának tekintjük az egész palotát, s ahhoz, hogy az övé legyen, nincs szükség arra, hogy az összes szobájában éljen. Fizikailag talán nincs jelen a termekben, mégis az egész palotát az ő királyi hajlékának tekintjük.
A napsugárzás fény, maga a Nap bolygó fény, és a napisten szintén fény. A napfény azonban nem azonos a napistennel, Vivasvānnal. Ezt jelenti az egyidejű egység és különbözőség (acintya-bhedābheda-tattva). Az összes bolygó a napfényen nyugszik, és a nap heve miatt kering valamennyi a pályáján. Minden egyes bolygón a napfénynek köszönhetően nőnek és változtatják színüket a növények. Mivel a napfény a nap sugaraiból áll, nem különbözik a naptól, s a napfényen nyugvó bolygók ehhez hasonlóan nem különböznek a naptól. Mivel a nap hozza létre, az egész anyagi világ teljes mértékben a naptól függ, és az ok, a nap benne van a következményekben. Kṛṣṇa minden ok oka, és az eredeti ok áthatja a hatásokat. Meg kell értenünk, hogy az egész kozmikus megnyilvánulás a Legfelsőbb Úr kiterjedt energiája.
Amikor valaki alszik, érzékei tétlenek, de ez nem azt jelenti, hogy nincsenek érzékei — amikor felébred, újra működni kezdenek. Ez a kozmikus megnyilvánulás ehhez hasonlóan néha megnyilvánul, néha pedig megnyilvánulatlan marad, ahogyan a Bhagavad-gītā leírja (bhūtvā bhūtvā pralīyate). Amikor a kozmikus megnyilvánulás megsemmisül, egyféle alvó, tétlen állapotba kerül. Akár aktív, akár tétlen a kozmikus megnyilvánulás, a Legfelsőbb Úr energiája mindig létezik. Így a „megjelenés” és „eltűnés” szavak csak a kozmikus megnyilvánulásra vonatkoznak.