HU/SB 4.5.9
9. VERS
- prasūti-miśrāḥ striya udvigna-cittā
- ūcur vipāko vṛjinasyaiva tasya
- yat paśyantīnāṁ duhitṝṇāṁ prajeśaḥ
- sutāṁ satīm avadadhyāv anāgām
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
prasūti-miśrāḥ—Prasūtival az élen; striyaḥ—a nők; udvigna-cittāḥ—nagyon aggódva; ūcuḥ—mondta; vipākaḥ—a veszély; vṛjinasya—a bűnös cselekedetek következtében; eva—valójában; tasya—az övé (Dakṣáé); yat—mert; paśyantīnām—akik tovább néztek; duhitṝṇām—nővéreinek; prajeśaḥ—a teremtett lények ura (Dakṣa); sutām—leánya; satīm—Satī; avadadhyau—megsértette; anāgām—teljesen ártatlan.
FORDÍTÁS
Prasūti, Dakṣa felesége, aki a többi összesereglett nővel együtt nagyon aggódott, így szólt: „Ezt a veszedelmet Dakṣa hozta ránk Satī halálával, aki bár teljesen ártatlan volt, nővérei szeme láttára lemondott a testéről.”
MAGYARÁZAT
Prasūti érző szívű asszony volt, így aztán azonnal megértette, hogy a rohamosan közelgő veszély a kőszívű Prajāpati Dakṣa istentelen tettének következménye, aki olyan kegyetlen volt, hogy nem mentette meg legkisebb leányát, Satīt attól, hogy nővéreinek jelenlétében öngyilkosságot kövessen el. Satī anyja tudta, mekkora fájdalmat okozott Satīnak apja sértése. Satī is ott volt a többi leány között, ám Dakṣa szánt szándékkal egyedül őt nem üdvözölte, amiatt, hogy az Úr Śiva felesége volt. Ezt végiggondolva Dakṣa felesége felismerte a közelgő veszélyt, s tudta, hogy Dakṣának gyalázatos tette miatt fel kell készülnie a halálra.