HU/SB 4.8.21
21. VERS
- tathā manur vo bhagavān pitāmaho
- yam eka-matyā puru-dakṣiṇair makhaiḥ
- iṣṭvābhipede duravāpam anyato
- bhaumaṁ sukhaṁ divyam athāpavargyam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tathā—hasonlóan; manuḥ—Svāyambhuva Manu; vaḥ—tiéd; bhagavān—imádandó; pitāmahaḥ—nagyapa; yam—akinek; eka-matyā—rendíthetetlen odaadással; puru—nagy; dakṣiṇaiḥ—adomány; makhaiḥ—áldozatokat végezve; iṣṭvā—imádva; abhipede—elérte; duravāpam—nehéz elérni; anyataḥ—bármilyen más úton; bhaumam—anyagi; sukham—boldogság; divyam—mennyei; atha—azután; āpavargyam—felszabadulás.
FORDÍTÁS
Sunīti így szólt fiához: Nagyapád, Svāyambhuva Manu hatalmas áldozatokat mutatott be, ahol adományokat is osztott, s ezáltal rendíthetetlen hittel és odaadással imádta és tette elégedetté az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Ennek eredményeképpen elérte a legnagyobb anyagi boldogságot, a legnagyobb sikert, aztán pedig felszabadult, ami pusztán a félistenek imádatával nem lehetséges.
MAGYARÁZAT
Az emberi élet sikerét az anyagi boldogsággal mérik ebben az életben, s a felszabadulással a következőben. Ilyen sikert egyedül az Istenség Legfelsőbb Személyisége kegyéből lehet elérni. Az eka-matyā szavak azt jelentik, hogy az embernek megingathatatlanul az Úrra kell rögzítenie az elméjét. A Legfelsőbb Úr rendíthetetlen imádatának folyamatáról a Bhagavad-gītā is beszél, s ananya-bhāknak nevezi. Ez a vers említést tesz arról is, „amit semmilyen más forrásból nem lehet elérni”. A „más forrás” a félistenek imádatára utal. A vers különösen kihangsúlyozza, hogy Manu annak köszönhette gazdagságát, hogy rendíthetetlenül, hűségesen végezte az Úr transzcendentális szolgálatát. Aki az anyagi boldogság reményében az elméjét a különféle félistenek imádatára irányítja, arra úgy tekinthetünk, hogy nem rendelkezik intelligenciával. Még aki anyagi boldogságra vágyik vagy fel akar szabadulni, az is imádhatja hűségesen a Legfelsőbb Urat, s elérheti élete célját.