HU/SB 6.15.4
4. VERS
- yathā dhānāsu vai dhānā
- bhavanti na bhavanti ca
- evaṁ bhūtāni bhūteṣu
- coditānīśa-māyayā
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yathā—ahogy; dhānāsu—rizsszemeken keresztül; vai—valójában; dhānāḥ—gabona; bhavanti—létrejön; na—nem; bhavanti—létrejön; ca—szintén; evam—így; bhūtāni—az élőlények; bhūteṣu—más élőlényekben; coditāni—ösztönözve; īśa-māyayā—az Istenség Legfelsőbb Személyisége energiája vagy hatalma által.
FORDÍTÁS
Ha bevetjük a földet, vannak magok, amelyekből kifejlődik a növény, s vannak, amelyekből nem. Előfordul, hogy a föld nem elég termékeny, s az elvetett mag nem hajt ki. A leendő atya ehhez hasonlóan a Legfelsőbb Úr energiájának ösztönzésére néha képes gyermeket nemzeni, néha azonban a gyermek nem fogan meg. Éppen ezért nem szabad, hogy az embernek bármi is bánatot okozzon a mesterséges szülői kapcsolat során, melyet végső soron a Legfelsőbb Úr irányít.
MAGYARÁZAT
Citraketu Mahārāja sorsa az volt, hogy ne legyen fia, ezért aztán hiába volt több ezer felesége, mind meddők voltak, s így egyetlen gyermeke sem születhetett. Amikor Aṅgirā Ṛṣi meglátogatta, a király arra kérte a nagy bölcset, hogy tegye lehetővé számára, hogy legalább egy fia szülessék. Aṅgirā Ṛṣi áldásának köszönhetően és māyā kegyéből gyermeke született, aki azonban nem élhetett sokáig. Aṅgirā Ṛṣi már a kezdet kezdetén megmondta a királynak, hogy egy olyan gyermeket fog nemzeni, aki örömet is és bánatot is fog okozni neki.
Citraketu királyt a gondviselés, a Legfelsőbb akarata arra ítélte, hogy ne legyen gyermeke. Ahogy a meddő gabonaszem sem terem több gabonát, úgy a Legfelsőbb Úr akaratából a terméketlen férfi sem tud gyermeket nemzeni. Néha a terméketlen apának és a meddő anyának is születhet gyermeke, néha pedig egy nemzőképes apa és egy termékeny anya is gyermekek nélkül maradhat. Előfordul, hogy a fogamzásgátló módszerek ellenére is megfogan egy gyermek, akit a szülők ezért elpusztítanak az anyaméhben. Manapság mindennapos gyakorlattá vált megölni a gyermekeket a méhben. Miért? Miért nem hatásosak a fogamzásgátló módszerek, melyeket az emberek alkalmaznak? Miért fogan meg egy gyermek, hogy az apának és az anyának meg kelljen ölnie a méhben? Arra a következtetésre kell jutnunk, hogy úgynevezett tudományos ismereteink nem képesek meghatározni a jövő eseményeit; ez valójában a legfelsőbb akaraton múlik. A legfelsőbb akarat helyezett bennünket bizonyos körülmények közé, ebbe a családba, közösségbe és személyiségbe. Mindez a Legfelsőbb Úr elrendezése vágyainknak megfelelően, māyā, az illúzió varázsa alatt. Az odaadó életben ezért az ember ne vágyjon semmire, hiszen minden az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől függ. Ahogy a Bhakti-rasāmṛta-sindhu (1.1.11) elmondja:
- anyābhilāṣitā-śūnyaṁ
- jñāna-karmādy-anāvṛtam
- ānukūlyena kṛṣṇānu-
- śīlanaṁ bhaktir uttamā
„A Legfelsőbb Úrnak, Kṛṣṇának kedvezően kell transzcendentális szerető szolgálatot végeznünk, anélkül hogy anyagi haszonra vagy nyereségre vágynánk a gyümölcsöző cselekedeteken vagy filozófiai spekuláción keresztül. Ezt nevezik tiszta odaadó szolgálatnak.” Egyedül azért cselekedjünk, hogy kifejlesszük a Kṛṣṇa-tudatunkat, és minden másban bízzuk magunkat teljesen a Legfelsőbb Személyre. Ne szőjünk terveket, amelyek végül csak csalódást okoznak.