HU/SB 7.2.25-26


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


25-26. VERSEK

eṣa ātma-viparyāso
hy aliṅge liṅga-bhāvanā
eṣa priyāpriyair yogo
viyogaḥ karma-saṁsṛtiḥ
sambhavaś ca vināśaś ca
śokaś ca vividhaḥ smṛtaḥ
avivekaś ca cintā ca
vivekāsmṛtir eva ca


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

eṣaḥ—ez; ātma-viparyāsaḥ—az élőlény zavarodottsága; hi—valóban; aliṅge—abban, ami nem rendelkezik anyagi testtel; liṅga-bhāvanā—az anyagi testet az önvalónak tekintve; eṣaḥ—ez; priya—azokkal, akik nagyon kedvesek; apriyaiḥ—és azokkal, akik nem kedvesek (ellenségek, nem tartoznak a családhoz stb.); yogaḥ—kapcsolat; viyogaḥ—elválás; karma—a tett gyümölcsei; saṁsṛtiḥ—az élet anyagi feltétele; sambhavaḥ—megszületve; ca—és; vināśaḥ—meghalva; ca—és; śokaḥ—bánkódás; ca—és; vividhaḥ—sokféleség; smṛtaḥ—a szentírásban említett; avivekaḥ—a megkülönböztetés hiánya; ca—és; cintā—aggodalom; ca—szintén; viveka—a megfelelő megkülönböztetésé; asmṛtiḥ—feledékenység; eva—valóban; ca—szintén.


FORDÍTÁS

Zavarodott állapotában, amikor a testét és az elméjét tekinti az önvalójának, az élőlény bizonyos embereket a rokonainak, másokat pedig idegeneknek vél. E tévfelfogás miatt szenvednie kell. Valójában az anyagi világbeli szenvedést és úgynevezett boldogságot az efféle kitalált anyagi elképzelések felhalmozódása okozza. A feltételekhez kötött léleknek, akire ez a helyzet jellemző, különféle fajokban kell megszületnie, s mindig más és más tudatban kell cselekednie, ezzel újabb testeket létrehozva. Ezt a szüntelen anyagi életet saṁsārának nevezik. A születés, a halál, a bánkódás, az ostobaság és az aggodalom mind az efféle anyagi felfogás következménye. Néha tehát megfelelő megértésre teszünk szert, néha pedig ismét áldozatul esünk egy téves életfelfogásnak.