HU/SB 7.2.49


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


49. VERS

atha nityam anityaṁ vā
neha śocanti tad-vidaḥ
nānyathā śakyate kartuṁ
sva-bhāvaḥ śocatām iti


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

atha—azért; nityam—az örök szellemi lélek; anityam—az ideiglenes anyagi test; —vagy; na—nem; iha—ebben a világban; śocanti—bánkódnak érte; tat-vidaḥ—akik jártasak a testről és a lélekről szóló tudományban; na—nem; anyathā—máskülönben; śakyate—képes; kartum—tenni; sva-bhāvaḥ—a természet; śocatām—azoknak, akik hajlamosak a kesergésre; iti—így.


FORDÍTÁS

Akik teljes tudással rendelkeznek az önmegvalósításról, és tisztában vannak azzal, hogy a szellemi lélek örökkévaló, míg a test mulandó, azokat nem keríti hatalmába a bánat. Azonban akik nem ismerik az önmegvalósítás tudományát, minden bizonnyal keseregnek. Éppen ezért azt az embert, aki illúzióban van, nehéz tanítani.


MAGYARÁZAT

A mīmāṁsā filozófusok szerint minden nitya, örökkévaló, a sāṇkhya filozófusok szerint pedig minden mithyā, azaz anitya, átmeneti. Az ātmāról, a lélekről szóló valódi tudás hiányában azonban ezek a filozófusok kétségtelenül illúzióban vannak, és śūdrák módjára tovább siránkoznak. Śrīla Śukadeva Gosvāmī ezért azt mondja Parīkṣit Mahārājának:

śrotavyādīni rājendra
nṛṇāṁ santi sahasraśaḥ
apaśyatām ātma-tattvaṁ
gṛheṣu gṛha-medhinām

„Azok, akik az anyagi létbe merülnek, mert vakok, s nem látják a végső igazságot, sok mindent meghallgatnak az emberi társadalomban, ó, uralkodó!” (SB 2.1.2) Az anyagi cselekedetekkel foglalkozó, közönséges emberek számára számtalan más téma van, amit meg kell érteniük, mert nem értik meg az önmegvalósítást. Az embernek ezért az önmegvalósításról kell tanulnia, hogy bármilyen körülmények közé kerüljön az élete során, szilárdan be tudja tartani fogadalmait.