HU/SB 7.9.54
54. VERS
- prīṇanti hy atha māṁ dhīrāḥ
- sarva-bhāvena sādhavaḥ
- śreyas-kāmā mahā-bhāga
- sarvāsām āśiṣāṁ patim
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
prīṇanti—igyekeznek elégedetté tenni; hi—valójában; atha—emiatt; mām—Engem; dhīrāḥ—akik józanok és nagyon okosak; sarva-bhāvena—minden tekintetben, az odaadó szolgálatok különféle formáiban; sādhavaḥ—akik nagyon jól viselkednek (azaz minden tekintetben tökéletesek); śreyas-kāmāḥ—az élet legnagyobb áldására vágyva; mahā-bhāga—ó, te, aki oly szerencsés vagy; sarvāsām—mindnek; āśiṣām—különféle áldások; patim—a mester (Én).
FORDÍTÁS
Kedves Prahlādám, milyen szerencsés vagy! Tudd meg Tőlem, hogy akik nagyon bölcsek és kiválóak, a különféle kapcsolatok hangulataiban igyekeznek örömet okozni Nekem, mert Én vagyok az egyetlen, aki képes arra, hogy mindenki vágyát teljesítse!
MAGYARÁZAT
A dhīrāḥ sarva-bhāvena szavak nem azt jelentik, hogy „ahogyan csak akarod”. A bhāva az istenszeretet előfeltétele.
- athāsaktis tato bhāvas
- tataḥ premābhyudañcati
- sādhakānām ayaṁ premṇaḥ
- prādurbhāve bhavet kramaḥ
- (Bhakti-rasāmṛta-sindhu 1.4.16)
A bhāva az Isten iránti szeretet elérése előtti szint. A sarva-bhāva szó azt jelenti, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségét a különböző transzcendentális hangulatokban lehet szeretni, a dāsyától kezdve a sakhya, vātsalya és mādhurya hangulatokig. A śānta szinten az ember az Úrnak végzett szerető szolgálat határán áll. Az Isten iránti tiszta szeretet a dāsya szinten kezdődik, majd tovább fejlődik a sakhya, a vātsalya s azután a mādhurya szintekre. Ennek ellenére az öt hangulat bármelyikében végezhetünk szerető szolgálatot a Legfelsőbb Úrnak. Legfőbb kötelességünk az, hogy szeressük az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, ezért a szeretet bármely fent említett szintjén végezhetünk szolgálatot.