HU/SB 8.12.41
41. VERS
- śrī-śuka uvāca
- evaṁ bhagavatā rājan
- śrīvatsāṅkena sat-kṛtaḥ
- āmantrya taṁ parikramya
- sagaṇaḥ svālayaṁ yayau
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śrī-śukaḥ uvāca—Śrī Śukadeva Gosvāmī mondta; evam—így; bhagavatā—az Istenség Legfelsőbb Személyisége által; rājan—ó, király; śrīvatsa-aṅkena—aki mindig a mellén viseli a Śrīvatsa jelet; sat-kṛtaḥ—nagyon megdicsérve; āmantrya—engedélyt kérve tőle; tam—Őt; parikramya—körüljárva; sa-gaṇaḥ—társaival; sva-ālayam—saját birodalmába; yayau—visszatért.
FORDÍTÁS
Śukadeva Gosvāmī így szólt: Ó, király! Miután a Legfelsőbb Személyiség, aki a mellkasán a Śrīvatsa jelet viseli, ekképp magasztalta az Úr Śivát, az Úr Śiva körüljárta Őt, majd engedélyt kérve az Úrtól társaival együtt visszatért birodalmába, Kailāsába.
MAGYARÁZAT
Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura megjegyzi, hogy amikor az Úr Śiva a hódolatát ajánlotta az Úr Viṣṇunak, az Úr Viṣṇu felállt, és megölelte őt. Ezért használja a vers a śrīvatsāṅkena szót. Az Úr Viṣṇu mellkasát a Śrīvatsa jele díszíti, s ezért amikor az Úr Śiva körüljárta Őt, Ő pedig megölelte az Úr Śivát, a Śrīvatsa jel hozzáért az Úr Śiva melléhez.