HU/SB 8.20.25-29
25-29. VERSEK
- hṛdy aṅga dharmaṁ stanayor murārer
- ṛtaṁ ca satyaṁ ca manasy athendum
- śriyaṁ ca vakṣasy aravinda-hastāṁ
- kaṇṭhe ca sāmāni samasta-rephān
- indra-pradhānān amarān bhujeṣu
- tat-karṇayoḥ kakubho dyauś ca mūrdhni
- keśeṣu meghāñ chvasanaṁ nāsikāyām
- akṣṇoś ca sūryaṁ vadane ca vahnim
- vāṇyāṁ ca chandāṁsi rase jaleśaṁ
- bhruvor niṣedhaṁ ca vidhiṁ ca pakṣmasu
- ahaś ca rātriṁ ca parasya puṁso
- manyuṁ lalāṭe ’dhara eva lobham
- sparśe ca kāmaṁ nṛpa retasāmbhaḥ
- pṛṣṭhe tv adharmaṁ kramaṇeṣu yajñam
- chāyāsu mṛtyuṁ hasite ca māyāṁ
- tanū-ruheṣv oṣadhi-jātayaś ca
- nadīś ca nāḍīṣu śilā nakheṣu
- buddhāv ajaṁ deva-gaṇān ṛṣīṁś ca
- prāṇeṣu gātre sthira-jaṅgamāni
- sarvāṇi bhūtāni dadarśa vīraḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
hṛdi—a szívben; aṅga—kedves Parīkṣit királyom; dharmam—vallás; stanayoḥ—a mellkason; murāreḥ—Murārinak, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének; ṛtam—nagyon kedves szavak; ca—szintén; satyam—igazmondás; ca—szintén; manasi—az elmében; atha—ezután; indum—a hold; śriyam—a szerencse istennője; ca—szintén; vakṣasi—a mellkason; aravinda-hastām—aki mindig lótuszvirágot tart a kezében; kaṇṭhe—a nyakon; ca—szintén; sāmāni—valamennyi Véda (Sāma, Yajur, Ṛg és Atharva); samasta-rephān—minden hangvibráció; indra-pradhānān—Indra királlyal az élen; amarān—valamennyi félisten; bhujeṣu—a karokon; tat-karṇayoḥ—a füleken; kakubhaḥ—minden irány; dyauḥ ca—az égitestek; mūrdhni—a fej tetején; keśeṣu—a levegőben; meghān—a felhők; śvasanam—levegőt véve; nāsikāyām—az orrnyíláson; akṣṇoḥ ca—a szemben; sūryam—a nap; vadane—a szájban; ca—szintén; vahnim—tűz; vāṇyām—a beszédében; ca—szintén; chandāṁsi—a védikus himnuszok; rase—a nyelvben; jala-īśam—a víz félistene; bhruvoḥ—a szemöldökökön; niṣedham—intelmek; ca—szintén; vidhim—szabályozó elvek; ca—szintén; pakṣmasu—a szemhéjakon; ahaḥ ca—nappal; rātrim—éjszaka; ca—szintén; parasya—a legfelsőbbé; puṁsaḥ—a személyé; manyum—düh; lalāṭe—a homlokon; adhare—az ajkakon; eva—valóban; lobham—mohóság; sparśe—az érintésében; ca—szintén; kāmam—kéjes vágyak; nṛpa—ó, király; retasā—a mag által; ambhaḥ—víz; pṛṣṭhe—a háton; tu—de; adharmam—vallástalanság; kramaṇeṣu—a csodálatos cselekedetekben; yajñam—tűzáldozat; chāyāsu—az árnyékokban; mṛtyum—halál; hasite—mosolyában; ca—szintén; māyām—az illuzórikus energia; tanū-ruheṣu—szőrszálaiban; oṣadhi-jātayaḥ—mindenféle gyógyfüvek és növények; ca—és; nadīḥ—a folyók; ca—szintén; nāḍīṣu—a vénákban; śilāḥ—kövek; nakheṣu—a körmökben; buddhau—az értelemben; ajam—az Úr Brahmā; deva-gaṇān—a félistenek; ṛṣīn ca—és a nagy bölcsek; prāṇeṣu—az érzékekben; gātre—a testben; sthira-jaṅgamāni—mozgó és mozdulatlan; sarvāṇi—ők mindannyian; bhūtāni—élőlények; dadarśa—látta; vīraḥ—Bali Mahārāja.
FORDÍTÁS
Kedves királyom! Az Úr Murāri szívén a vallást látta; mellkasán a kedves szavakat és az igazmondást; elméjében a holdat; keblén a szerencse istennőjét, aki lótuszvirágot tart a kezében; nyakán az összes Védát és minden hangvibrációt; karjain valamennyi félistent, Indra királlyal az élen; két fülében az összes égtájat; fején a felső bolygórendszert; haján a felhőket; az orrában a szelet; szemén a napot és szájában a tüzet. Szavaiból született a Védák minden mantrája, nyelvén a víz félistene, Varuṇadeva lakott, szemöldökei voltak a szabályozó elvek, szemhéjain pedig a nappal és az éjszaka nyugodott. [Amikor az Úr szeme nyitva volt, beköszöntött a nappal, s amikor becsukta, éjszaka lett.] Homlokán a düh élt, ajkán a mohóság. Ó, király! Érintésében voltak a kéjes vágyak, magjában a vizek, hátán a vallástalanság, és csodálatos tettei vagy lépései voltak a tűzáldozat. Árnyékán a halál ült, mosolyában az illuzórikus energia, szőrszálain valamennyi gyógyfű és egyéb növény. Vénáiban hömpölygött minden folyó, körmein a sziklák, értelmében az Úr Brahmā, a félistenek és a nagy szentek éltek, testének egészében és érzékeiben pedig az élőlények lakoztak, a mozgó és mozdulatlan teremtmények egyaránt. Bali Mahārāja mindent látott az Úr gigantikus testében.