HU/SB 8.24.56


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


56. VERS

aśrauṣīd ṛṣibhiḥ sākam
ātma-tattvam asaṁśayam
nāvy āsīno bhagavatā
proktaṁ brahma sanātanam


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

aśrauṣīt—hallotta; ṛṣibhiḥ—a nagy szentek; sākam—velük; ātma-tattvam—az önmegvalósítás tudománya; asaṁśayam—minden kétség nélkül (mert a Legfelsőbb Úr mondta); nāvi āsīnaḥ—a bárkában ülve; bhagavatā—az Istenség Legfelsőbb Személyisége által; proktam—elmagyarázott; brahma—minden transzcendentális írás; sanātanam—örökké létező.


FORDÍTÁS

Satyavrata király a nagy szentek társaságában a bárkában ült, s hallgatta, amint az Istenség Legfelsőbb Személyisége az önmegvalósításról tanítja. Tanításai mind az örök védikus írásokból [a brahmából] származtak, így a királynak és a bölcseknek nem maradtak kétségeik az Abszolút Igazságot illetően.