HU/SB 8.3.17
17. VERS
- mādṛk prapanna-paśu-pāśa-vimokṣaṇāya
- muktāya bhūri-karuṇāya namo ’layāya
- svāṁśena sarva-tanu-bhṛn-manasi pratīta-
- pratyag-dṛśe bhagavate bṛhate namas te
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
mādṛk—mint én; prapanna—meghódolt; paśu—egy állat; pāśa—a kötelékektől; vimokṣaṇāya—Neki, aki megszabadít; muktāya—a Legfelsőbbnek, akit az anyagi természet nem szennyez be; bhūri-karuṇāya—aki határtalanul kegyes vagy; namaḥ—tiszteletteljes hódolatomat ajánlom; alayāya—aki sohasem vagy figyelmetlen vagy tétlen (a felszabadításomat illetően); sva-aṁśena—részleges arculatod, Paramātmā által; sarva—mindnek; tanu-bhṛt—az anyagi természetben testet öltött élőlények; manasi—az elmében; pratīta—akit elismernek; pratyak-dṛśe—mint közvetlen megfigyelője (minden tettnek); bhagavate—az Istenség Legfelsőbb Személyiségének; bṛhate—aki határtalan vagy; namaḥ—tiszteletteljes hódolatomat ajánlom; te—Neked.
FORDÍTÁS
Egy olyan állat hódolt meg most Neked, a legfelsőbb felszabadultnak, mint én, s ezért nem kétséges, hogy meg fogsz szabadítani a veszedelemtől. Te valóban olyan végtelenül kegyes vagy, hogy örökké azon igyekszel, hogy felszabadíts. Részleges arculatod, Paramātmā révén jelen vagy minden megtestesült lény szívében. Közvetlen transzcendentális tudásként vagy híres, és határtalan vagy. Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom Neked, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének!
MAGYARÁZAT
A bṛhate namas te szavakat Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura a következőképpen magyarázta: bṛhate śrī-kṛṣṇāya. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége Kṛṣṇa. Számos tattva van, például a viṣṇu-tattva, a jīva-tattva és a śakti-tattva, de a viṣṇu-tattva, amely mindent átható, mindenek fölött áll. Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének erről a mindent átható aspektusáról beszél a Bhagavad-gītā (BG 10.42), amikor az Úr így szól:
- atha-vā bahunaitena
- kiṁ jñātena tavārjuna
- viṣṭabhyāham idaṁ kṛtsnam
- ekāṁśena sthito jagat
„De mire való ez a részletes tudomány, Arjuna? Énem parányi töredékével áthatom és fenntartom ezt az egész univerzumot.” Kṛṣṇa azt mondja, hogy az egész anyagi világot részleges képviselője, Paramātmā tartja fenn. Az Úr behatol minden univerzumba mint Garbhodakaśāyī Viṣṇu, majd kiterjeszti Magát Kṣīrodakaśāyī Viṣṇuként, hogy belépjen minden élőlény szívébe, sőt az atomokba is. Aṇḍāntara-stha-paramāṇu-cayāntara-stham. Minden univerzum atomokkal van teli, és az Úr nem csak az univerzumban van jelen, de az atomokban is. A Legfelsőbb Úr így minden atomban Viṣṇu-arculatában, Paramātmāként létezik, de minden viṣṇu-tattva Kṛṣṇából árad. Ahogy a Bhagavad-gītā megerősíti (BG 10.2), aham ādir hi devānām: Kṛṣṇa az ādi, vagyis Ő a kezdete az anyagi világ deváinak — Brahmānak, Viṣṇunak és Maheśvarának. Éppen ezért a vers bhagavate bṛhaténak nevezi. Mindenki bhagavān — mindenki rendelkezik valamilyen fenséggel —, Kṛṣṇa azonban bṛhān bhagavān, határtalan fenség birtokosa. Īśvaraḥ paramaḥ kṛṣṇaḥ. Kṛṣṇa mindenkinek az eredete. Ahaṁ sarvasya prabhavaḥ (BG 10.8). Még Brahmā, Viṣṇu és Maheśvara is Kṛṣṇától származnak. Mattaḥ parataraṁ nānyat kiñcid asti dhanañjay (BG 7.7): nincs Kṛṣṇánál felsőbbrendű személyiség. Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura ezért azt mondja, hogy a bhagavate bṛhate azt jelenti: „Śrī Kṛṣṇának”.
Ebben az anyagi világban a testi életfelfogásnak köszönhetően mindenki paśu, azaz állat.
- yasyātma-buddhiḥ kuṇape tri-dhātuke
- sva-dhīḥ kalatrādiṣu bhauma ijya-dhīḥ
- yat tīrtha-buddhiḥ salile na karhicij
- janeṣv abhijñeṣu sa eva go-kharaḥ
„Az az emberi lény, aki a három elemből álló testtel azonosítja magát, aki a test melléktermékeit rokonainak tekinti, aki a szülőföldjét imádatra méltónak tartja, és aki pusztán azért látogat el egy zarándokhelyre, hogy megfürödjön, s nem azért, hogy ott a transzcendentális tudással rendelkező emberekkel találkozzon, azt olyannak kell tekinteni, mint egy tehén vagy egy szamár.” (SB 10.84.13) Ezért aztán szinte mindenki paśu, állat, s mindenkit megtámadott az anyagi lét krokodilja. Nemcsak az elefántok királyát támadta meg a krokodil, hanem mindannyiunkat, s most mindannyian szenvedünk a következményektől.
Egyedül Kṛṣṇa menthet meg bennünket az anyagi léttől, és Ő valóban örökké igyekszik megmenteni minket. Īśvaraḥ sarva bhūtānāṁ hṛd-deśe ’rjuna tiṣṭhati (BG 18.61). Jelen van a szívünkben, és a legkevésbé sem hanyagol el bennünket. Egyetlen célja, hogy megszabadítson bennünket az anyagi élettől. És nemcsak akkor figyel ránk, amikor imákkal fordulunk Hozzá. Még mielőtt elmondhatnánk az imáinkat, Ő szüntelenül azzal próbálkozik, hogy felszabadítson bennünket. Sohasem lusta, ha a felszabadításunkról van szó. Ezért aztán ez a vers kijelenti: bhūri-karuṇāya namo ’layāya. A Legfelsőbb Úr indokolatlan kegyéből örökké arra törekszik, hogy hazavigyen minket, vissza Istenhez. Isten szabad, és igyekszik bennünket is felszabadítani, ám annak ellenére, hogy állandóan próbálkozik, mi megtagadjuk utasításait (sarva-dharmān parityajya mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja (BG 18.66)). Ő azonban mégsem lesz dühös. Bhūri-karuṇāyának, határtalanul kegyesnek nevezik ezért, hiszen megszabadít minket ettől a szánalmas anyagi élethelyzettől, és hazavisz bennünket, vissza Istenhez.