HU/SB 8.4.11-12
11-12. VERSEK
- śrī-śuka uvāca
- evaṁ śaptvā gato ’gastyo
- bhagavān nṛpa sānugaḥ
- indradyumno ’pi rājarṣir
- diṣṭaṁ tad upadhārayan
- āpannaḥ kauñjarīṁ yonim
- ātma-smṛti-vināśinīm
- hary-arcanānubhāvena
- yad-gajatve ’py anusmṛtiḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śrī-śukaḥ uvāca—Śrī Śukadeva Gosvāmī mondta; evam—így; śaptvā—miután megátkozta; gataḥ—távozott; agastyaḥ—Agastya Muni; bhagavān—olyan hatalmas; nṛpa—óh, király; sa-anugaḥ—társaival; indradyumnaḥ—Indradyumna király; api—szintén; rājarṣiḥ—noha egy rājarṣi volt; diṣṭam—a múltban elkövetett tettek miatt; tat—az az átok; upadhārayan—tekintve; āpannaḥ—kapott; kauñjarīm—egy elefánté; yonim—a fajok; ātma-smṛti—emlékezés saját azonosságunkra; vināśinīm—amely elpusztítja; hari—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; arcana-anubhāvena—az imádat miatt; yat—azt; gajatve—egy elefánttestben; api—habár; anusmṛtiḥ—lehetőség arra, hogy emlékezzen odaadó szolgálatára, amit a múltban végzett.
FORDÍTÁS
Śukadeva Gosvāmī folytatta: Kedves királyom! Miután Agastya Muni megátkozta Indradyumna királyt, tanítványaival együtt távozott. A király azonban bhakta volt, s így örömmel elfogadta Agastya Muni átkát, mert ez volt az Istenség Legfelsőbb Személyisége vágya. Ezért aztán bár következő életében elefánttestbe került, odaadó szolgálatának köszönhetően emlékezett arra, hogyan kell imádni az Urat, és hogyan kell imákat mondani Hozzá.
MAGYARÁZAT
Ilyen kivételes helyzetben van az Istenség Legfelsőbb Személyisége bhaktája. Noha a királyt átok sújtotta, örömmel fogadta ezt az átkot, mert egy bhakta mindig tudja, hogy semmi sem történhet, ami nem a Legfelsőbb Úr vágya. A király nem követett el hibát, Agastya Muni mégis megátkozta őt, s amikor ez történt, a király azt gondolta, hogy ez múltbeli bűneinek köszönhető. Tat te ’nukampāṁ susamīkṣamāṇaḥ (SB 10.14.8). Ez egy követendő példa arra, hogyan gondolkodik egy bhakta. Egy bhakta az életben minden nehézséget az Istenség Legfelsőbb Személyisége áldásának tekint. Ezért ahelyett, hogy ezek a megpróbáltatások megzavarnák, tovább végzi odaadó szolgálatát, Kṛṣṇa pedig gondoskodik róla, s lehetővé teszi számára, hogy a lelki világba kerüljön, hogy visszatérjen Istenhez. Ha egy bhaktának szenvednie kell múltbeli bűneinek visszahatásaitól, a Legfelsőbb Úr úgy rendezi, hogy a visszahatásokat csak jelképesen kapja meg, s így hamarosan megszabadul az anyagi szennyeződés minden visszahatásától. Állhatatosan kell tehát végeznünk az odaadó szolgálatot, s akkor az Úr hamarosan Maga gondoskodik majd arról, hogy a lelki világba kerüljünk. Nem szabad, hogy a bhaktát megzavarják a szerencsétlen körülmények — továbbra is folytatnia kell rendszeres feladatait, s minden tekintetben az Úrra kell bíznia magát. Ebben a versben nagyon fontos az upadhārayan, „tekintette” szó. Ez a szó arra utal, hogy a bhakta tudja, hányadán állnak a dolgok, s megérti, hogy mi történik az anyagi, feltételekhez kötött életben.