HU/SB 9.14.15-16


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


15-16. VERSEK

tataḥ purūravā jajñe
ilāyāṁ ya udāhṛtaḥ
tasya rūpa-guṇaudārya-
śīla-draviṇa-vikramān
śrutvorvaśīndra-bhavane
gīyamānān surarṣiṇā
tad-antikam upeyāya
devī smara-śarārditā


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

tataḥ—tőle (Budhától); purūravāḥ—egy Purūravā nevű fiú; jajñe—született; ilāyām—Ilā méhében; yaḥ—akiről; udāhṛtaḥ—már beszéltem (a Kilencedik Ének elején); tasya—az övé (Purūravāé); rūpa—szépség; guṇa—tulajdonságok; audārya—nagylelkűség; śīla—viselkedés; draviṇa—vagyon; vikramān—hatalom; śrutvā—hallatán; urvaśī—az Urvaśī nevű mennyei hölgy; indra-bhavane—Indra király udvarában; gīyamānān—amikor beszélt róluk; sura-ṛṣiṇā—Nārada; tat-antikam—a közelébe; upeyāya—odament; devī—Urvaśī; smara-śara—Kāmadeva nyilaival; arditā—meglőve.


FORDÍTÁS

Később aztán Budhának, Ilā méhéből egy Purūravā nevű fia született, akiről már beszéltem a Kilencedik Ének elején. Amikor egyszer az Úr Indra udvarában Nārada, Purūravā szépségéről, jellemvonásairól, nagylelkűségéről, viselkedéséről, vagyonáról és hatalmáról mesélt, Urvaśīban, a mennyei hölgyben vonzalom ébredt iránta. Megsebezte őt Kāmadeva nyila, ezért felkereste Purūravāt.