HU/SB 9.4.53-54
53-54. VERSEK
- śrī-brahmovāca
- sthānaṁ madīyaṁ saha-viśvam etat
- krīḍāvasāne dvi-parārdha-saṁjñe
- bhrū-bhaṅga-mātreṇa hi sandidhakṣoḥ
- kālātmano yasya tirobhaviṣyati
- ahaṁ bhavo dakṣa-bhṛgu-pradhānāḥ
- prajeśa-bhūteśa-sureśa-mukhyāḥ
- sarve vayaṁ yan-niyamaṁ prapannā
- mūrdhnyārpitaṁ loka-hitaṁ vahāmaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śrī-brahmā uvāca—az Úr Brahmā mondta; sthānam—a hely, ahol vagyok; madīyam—hajlékom, Brahmaloka; saha—vele; viśvam—az egész univerzum; etat—ez; krīḍā-avasāne—az Istenség Legfelsőbb Személyisége kedvtelései időszakának végén; dvi-parārdha-saṁjñe—az idő, mely a dvi-parārdha végeként ismeretes; bhrū-bhaṅga-mātreṇa—pusztán a szemöldöke mozdításával; hi—valójában; sandidhakṣoḥ—az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, amikor arra vágyik, hogy felégesse az egész univerzumot; kāla-ātmanaḥ—a pusztítás alakjának; yasya—akinek; tirobhaviṣyati—meg fog semmisülni; aham—én; bhavaḥ—az Úr Śiva; dakṣa—Prajāpati Dakṣa; bhṛgu—Bhṛgu, a nagy szent; pradhānāḥ—és mások, akiket ők vezetnek; prajā-īśa—a prajāk uralkodói; bhūta-īśa—az élőlények uralkodói; sura-īśa—a félistenek irányítói; mukhyāḥ—velük az élen; sarve—mindannyian; vayam—mi is; yat-niyamam—akinek a szabályozó elve; prapannāḥ—meghódoltunk; mūrdhnyā arpitam—fejünket lehajtva; loka-hitam—valamennyi élőlény érdekében; vahāmaḥ—végrehajtjuk az utasításokat az élőlények feletti uralkodásra vonatkozóan.
FORDÍTÁS
Az Úr Brahmā így szólt: A dvi-parārdha végén, amikor az Úr kedvtelései véget érnek, az Úr Viṣṇu szemöldökének egyetlen mozdulatával elpusztítja az egész univerzumot, beleértve a mi hajlékainkat is. Az olyan személyiségek, mint én és az Úr Śiva, valamint Dakṣa, Bhṛgu és a hasonló nagy szentek, akiknek az élén ők állnak, az élőlények uralkodói, az emberi társadalom uralkodói és a félistenek vezérei fejünket meghajtva mind meghódolunk ennek az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, az Úr Viṣṇunak, hogy eleget tegyünk parancsainak valamennyi élőlény érdekében.
MAGYARÁZAT
A Bhagavad-gītā (BG 10.34) kijelenti: mṛtyuḥ sarva-haraś cāham, amikor az Istenség Legfelsőbb Személyisége a halál, az idő legfelsőbb irányítója képében eljön, mindent elvesz. Más szóval a Legfelsőbb Úr minden gazdagságot, tekintélyt és mindent mást, ami a birtokunkban van, valamilyen céllal ad. A meghódolt léleknek kötelessége végrehajtani a Legfelsőbb utasításait. Senki sem hagyhatja Őt figyelmen kívül. Így aztán az Úr Brahmā megtagadta, hogy védelmet nyújtson Durvāsā Muninak a nagy erejű Sudarśana cakra elől, melyet az Úr küldött.