HU/SB 3.7.13
13. VERS
- yadendriyoparāmo ’tha
- draṣṭrātmani pare harau
- vilīyante tadā kleśāḥ
- saṁsuptasyeva kṛtsnaśaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yadā–amikor; indriya–érzékek; uparāmaḥ–megelégedett; atha–így; draṣṭṛ-ātmani–a látónak, a Felsőléleknek; pare–a Transzcendensben; harau–az Istenség Legfelsőbb Személyiségének; vilīyante–beleolvad; tadā–akkor; kleśāḥ–gyötrelmek; saṁsuptasya–aki mély álomba merült; iva–mint; kṛtsnaśaḥ–teljesen.
FORDÍTÁS
Ha az érzékek elégedetté váltak a látó Felsőlélekben, az Istenség Személyiségében, s Bele merülnek, akkor minden gyötrelem teljesen megszűnik, akárcsak egy mély álom után.
MAGYARÁZAT
Ahogy azt korábban elmondtuk, az élőlény remegése az érzékeknek köszönhető. Mivel az egész anyagi lét az érzékkielégítést szolgálja, az érzékek az anyagi cselekedetek közvetítőeszközei, s ezek okozzák a szilárd lélek remegését. Az érzékeket ezért el kell különíteni minden ilyen anyagi tevékenységtől. Az imperszonalisták szerint az érzékek megszűnnek működni, ha a lélek beleolvad a Felsőlélek Brahmanba. A bhakták azonban nem állítják le anyagi érzékeik működését, de transzcendentális érzékeiket a Transzcendens, az Istenség Legfelsőbb Személyisége szolgálatában alkalmazzák. Az érzékek anyagi téren végzett cselekedeteit mindkét esetben meg kell állítani a tudás művelésével, és ha lehetséges, az Úr szolgálatába kell állítani őket. Az érzékek természetük alapján transzcendentálisak, de cselekedeteik beszennyeződnek, ha az anyag megfertőzi őket. Gyógyítanunk kell az érzékeket, hogy megszabaduljanak az anyagi fertőzéstől, s nem tevékenységüket kell megszüntetnünk, ahogyan azt az imperszonalisták javasolják. A Bhagavad-gītā (BG 2.59) elmondja, hogy az ember csak akkor szüntet meg minden anyagi cselekedetet, ha egy jobb elfoglaltságot találva elégedetté válik. A tudat természete az aktivitás, és működését nem lehet megállítani. Egy rosszalkodó gyermeket mesterségesen megakadályozni nem az igazi megoldás: jobb elfoglaltságot kell találni számára, hogy magától abbahagyja a csínytevést. Éppen így az érzékek rosszalkodásának is csak az Istenség Legfelsőbb Személyiségével kapcsolatos jobb elfoglaltság segítségével lehet véget vetni. A transzcendentális érzékek csak akkor válnak elégedetté és szabadulnak meg örökre az anyagi tevékenységtől, ha a szemek az Úr csodálatos formáját látják, ha a nyelv a prasādát, az Úrnak felajánlott étel maradékát ízleli, ha a fül az Ő dicsőségéről hall, ha a kéz az Ő templomát tisztítja, ha a láb az Ő templomait látogatja – vagyis amikor minden érzék a transzcendentális változatosságban végzi tevékenységét. Az Úr, a mindenki szívében ott lakozó Felsőlélek és az anyagi teremtésen messze túl található transzcendentális világban jelen lévő Istenség Legfelsőbb Személyisége minden cselekedetünk tanúja. Tetteinket transzcendentálissá kell tennünk, hogy az Úr olyan kegyes legyen hozzánk, hogy kedvezően tekintsen ránk, és transzcendentális szolgálatába fogadjon bennünket. Csak így válhatnak az érzékek tökéletesen elégedetté, és egyedül így nem zavarhatja őket többé az anyagi vonzódás.