View source for HU/SB 1.11: Az Úr Krsna bevonul Dvarakaba

[[Category:HU/Srímad-Bhágavatam - 1. ének, 11. fejezet|11]]
<div style="float:left">'''[[Hungarian - Srimad-Bhagavatam|Śrīmad-Bhāgavatam]] - [[HU/SB 1|Első Ének]] - TIZENEGYEDIK FEJEZET: Az Úr Kṛṣṇa bevonul Dvārakāba'''</div>
<div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/SB 1.10: Az Úr Krsna Dvarakaba indul| SB 1.10]] '''[[HU/SB 1.10: Az Úr Krsna Dvarakaba indul|SB 1.10]] - [[HU/SB 1.12: Pariksit király születése|SB 1.12]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/SB 1.12: Pariksit király születése| SB 1.12]]</div>
<!-- BEGIN VANISOURCE VERSION PAGE LINK-->
<div style="clear:both;"></div>
<div class="center">
'''<big>[[Vanisource:SB 1.11|Click here for English]]</big>'''
</div>
----
<!-- END VANISOURCE VERSION PAGE LINK-->



'''[[HU/SB 1.11.1|1.11.1. vers]]:''' Sūta Gosvāmī így szólt: Legvirágzóbb városának, az Ānarták birodalmának [Dvārakānak] a határát elérve az Úr megszólaltatta áldott kagylókürtjét, mellyel hírt adott érkezéséről, s amely szemmel láthatóan elűzte az ott lakók szomorúságát.

'''[[HU/SB 1.11.2|1.11.2. vers]]:''' Amint az Úr Kṛṣṇa kezébe fogta s megszólaltatta az öblös, fehér kagylókürtöt, transzcendentális ajkainak érintésétől a kagylókürt vörösre változott. Mintha egy fehér hattyú játszana a piros lótuszvirágok szárai között.

'''[[HU/SB 1.11.3|1.11.3. vers]]:''' Amikor Dvārakā lakói meghallották a hangot, amely még magát a félelmet is rettegéssel tölti el az anyagi világban, szaladni kezdtek Felé, hogy teljesüljön régen dédelgetett vágyuk: láthassák az Urat, minden bhakta védelmezőjét.

'''[[HU/SB 1.11.4-5|1.11.4-5. vers]]:''' A város lakói az Úr elé érkeztek ajándékaikkal, amelyeket felajánlottak a teljesen elégedett és önellátó Úrnak, aki saját energiájával szünet nélkül ellát másokat. Ajándékaik olyanok voltak, mintha a napnak ajánlanának föl egy lámpát, mégis oly rajongó szavakkal fogadták az Urat, mint ahogy a védencek üdvözlik apjukat és gyámolítójukat.

'''[[HU/SB 1.11.6|1.11.6. vers]]:''' A dvārakāiak így szóltak: Ó, Urunk! Téged imád minden félisten, Brahmā, a négy Sana, sőt a mennyek királya is. Te vagy a végső megnyugvás azok számára, akik valóban arra vágynak, hogy megkapják az élet legnagyobb áldását. Te vagy a legfelsőbb, transzcendentális Úr, s a könyörtelen idő Rád nem lehet hatással.

'''[[HU/SB 1.11.7|1.11.7. vers]]:''' Ó, univerzum teremtője! Anyánk, jóakarónk, Urunk, apánk, lelki tanítómesterünk és imádott Istenségünk vagy. Téged követve mindenben sikert értünk el, így aztán azért imádkozunk, hogy áldj meg minket továbbra is kegyeddel.

'''[[HU/SB 1.11.8|1.11.8. vers]]:''' Ó, mily szerencsések vagyunk, hogy jelenlétedben ma újra védelmedet élvezzük, hiszen oly ritkán látogatod meg még a mennyek lakóit is! Mosolygó, szerető tekintetű arcodra pillanthatunk most, s láthatjuk transzcendentális formádat, mely minden szerencse forrása.

'''[[HU/SB 1.11.9|1.11.9. vers]]:''' Ó, lótusz-szemű Urunk! Bármikor Mathurāba, Vṛndāvanába vagy Hastināpurába mész, hogy találkozz barátaiddal és rokonaiddal, távollétedben minden pillanat évmillióknak tűnik. Ó tévedhetetlen, szemünk akkor hasznavehetetlenné válik, mintha nem lenne többé napfény.

'''[[HU/SB 1.11.10|1.11.10. vers]]:''' Ó, mester! Ha mindig távol vagy, sohasem láthatjuk vonzó arcodat, melynek mosolya véget vet minden szenvedésünknek. Hogyan létezhetnénk jelenléted nélkül? Szavaik hallatán az Úr, aki nagyon kedves alattvalóihoz és a bhaktákhoz, Dvārakā városába vonult, s transzcendentális pillantását rájuk vetve fogadta üdvözlésüket.

'''[[HU/SB 1.11.11|1.11.11. vers]]:''' Ahogyan Nāgaloka fővárosát, Bhogavatīt a Nāgák védelmezik, Dvārakāt Vṛṣṇi leszármazottjai    —    Bhoja, Madhu, Daśārha, Arha, Kukura, Andhaka és mások    —    védték, akik épp olyan erősek voltak, mint az Úr Kṛṣṇa.

'''[[HU/SB 1.11.12|1.11.12. vers]]:''' Dvārakāpurī városát az évszakok teljes pompája ékesítette. Remetelakok, gyümölcsösök, virágoskertek, parkok díszítették, s tavak, melyeken mindenütt lótuszvirágok nyíltak.

'''[[HU/SB 1.11.13|1.11.13. vers]]:''' A város kapuját, a házak ajtaját és az út mentén sorakozó, füzérekkel borított diadalíveket ünnepi díszekkel    —    banánfa ágakkal és mangólevelekkel    —    ékesítették fel az Úr fogadására. A zászlók, virágfüzérek, festett jelek és jelmondatok sokasága szinte elfedte a napot.

'''[[HU/SB 1.11.14|1.11.14. vers]]:''' Alaposan megtisztították és illatos vízzel locsolták föl a főutakat, az aluljárókat, az ösvényeket, a piactereket és a nyilvános találkozóhelyeket. Az Úr fogadására mindent gyümölcsökkel, virágokkal és egész magvakkal hintettek be.

'''[[HU/SB 1.11.15|1.11.15. vers]]:''' Minden egyes lakóház ajtajába a szerencse jeleit, például aludttejet, sértetlen gyümölcsöket, cukornádat és vízzel teli edényeket helyeztek, az imádathoz szükséges kellékekkel, füstölővel és gyertyákkal együtt.

'''[[HU/SB 1.11.16-17|1.11.16-17. vers]]:''' Amint meghallották, hogy a legkedvesebb Kṛṣṇa közeledik Dvārakādhāma felé, a nemes lelkű Vasudevát, Akrūrát, Ugrasenát, Balarāmát (az emberfeletti hatalommal bírót), valamint Pradyumnát, Cārudeṣṇát és Sāmbát, Jāmbavatī fiát végtelen boldogság töltötte el, s nem törődtek többé alvással, pihenéssel vagy evéssel.

'''[[HU/SB 1.11.18|1.11.18. vers]]:''' Hintóikon siettek az Úr elé, virágot hozó brāhmaṇákkal együtt. Előttük elefántok haladtak, a jó szerencse jelképei. Kagylókürtök és harsonák szólaltak meg, védikus himnuszok hangzottak fel. Így ajánlották tiszteletüket, melyet áthatott a szeretet.

'''[[HU/SB 1.11.19|1.11.19. vers]]:''' Ezzel egy időben száz és száz jól ismert prostituált közeledett járművein. Mindannyian nagyon vágytak arra, hogy találkozzanak az Úrral. Gyönyörű arcukat ragyogó fülbevalók díszítették, melyek kiemelték homlokuk szépségét.

'''[[HU/SB 1.11.20|1.11.20. vers]]:''' A kiváló drámaírókat, művészeket, táncosokat, énekeseket, történészeket, családfakutatókat megihlették az Úr emberfölötti kedvtelései, s ők is hozzájárultak az üdvözléshez a maguk módján. Így haladtak lassan előre.

'''[[HU/SB 1.11.21|1.11.21. vers]]:''' Az Úr Kṛṣṇa, az Istenség Személyisége hozzájuk lépett, majd illendően felajánlotta hódolatát és tiszteletét barátainak, rokonainak, a város polgárainak és mindenki másnak, aki eljött, hogy fogadja és üdvözölje Őt.

'''[[HU/SB 1.11.22|1.11.22. vers]]:''' A Mindenható Úr fejét meghajtva üdvözölt minden jelenlévőt, viszonozta köszöntésüket, megölelte őket, kezet rázott velük, rájuk pillantott, rájuk mosolygott, megnyugtatta őket és áldásait adta még a legalacsonyabb rangúaknak is.

'''[[HU/SB 1.11.23|1.11.23. vers]]:''' Ekkor az Úr bevonult a városba az idősebb rokonok, a beteg brāhmaṇák és feleségeik társaságában, akik mind áldásaikat szórták Rá és dicsőségét zengték. Mások szintén az Ő dicsőségét magasztalták.

'''[[HU/SB 1.11.24|1.11.24. vers]]:''' Amikor az Úr Kṛṣṇa elhaladt az utakon, Dvārakā tiszteletre méltó családjainak hölgytagjai mind palotáik tetejére siettek, hogy láthassák az Urat. Ezt tekintették a legnagyobb ünnepnek.

'''[[HU/SB 1.11.25|1.11.25. vers]]:''' Dvārakā lakói megszokták, hogy rendszeresen láthatják a tévedhetetlen Urat, minden szépség tárházát, mégsem teltek be vele sohasem.

'''[[HU/SB 1.11.26|1.11.26. vers]]:''' Az Úr mellkasa a szerencse istennőjének lakhelye. Hold-arca ivóedény azoknak a szemeknek, akik vágyakoznak minden után, ami gyönyörű. Karja az irányító félistenek menedéke, lótuszlába pedig a tiszta bhaktáknak nyújt védelmet, akik sohasem beszélnek vagy énekelnek másról, mint Róla.

'''[[HU/SB 1.11.27|1.11.27. vers]]:''' Ahogy az Úr Dvārakā utcáin haladt, fejét fehér napernyő óvta a napfénytől. Fehér tollú legyezők hűsítették Őt, félköröket írva le körülötte, az útra pedig virágeső hullott. Sárga ruhája és virágfüzérei miatt úgy tűnt, mintha sötét felhő lenne, melyet a nap, a hold, a villámlás és szivárványok vesznek körül egyazon időben.

'''[[HU/SB 1.11.28|1.11.28. vers]]:''' Miután belépett apjának házába, a jelen lévő anyák megölelték, az Úr pedig fejét lábaikhoz hajtva ajánlotta nekik hódolatát. Az anyák élén Devakī [az Úr valódi anyja] állt.

'''[[HU/SB 1.11.29|1.11.29. vers]]:''' Az anyák, miután megölelték fiukat, ölükbe ültették Őt, s tiszta szeretetükben tej fakadt keblükből. Boldogság árasztotta el őket, és szemükből könnyeik az Úrra hullottak.

'''[[HU/SB 1.11.30|1.11.30. vers]]:''' Ezek után az Úr belépett palotáiba, amelyek a legteljesebb mértékig tökéletesek voltak. E palotákban élt több mint tizenhatezer felesége.

'''[[HU/SB 1.11.31|1.11.31. vers]]:''' Az Úr Śrī Kṛṣṇa királynői magukban ujjongani kezdtek, hogy oly hosszú távollét után otthon láthatják férjüket. Nyomban felkeltek ülőhelyükről, meditációjukból. A társadalmi szokásokhoz illően szégyenlősen eltakarták arcukat és szemérmesen pillantottak körbe.

'''[[HU/SB 1.11.32|1.11.32. vers]]:''' Felülmúlhatatlan eksztázisuk oly erős volt, hogy a szemérmes királynők először szívük legbensőbb részében ölelték meg az Urat. Aztán szemükkel ölelték át, majd fiaikat küldték Hozzá, hogy öleljék meg Őt [ami épp olyan, mintha személyesen ölelték volna meg]. Mégis, ó, Bhṛguk vezére, bár megpróbálták elfojtani érzéseiket, könnyeik akaratuk ellenére is hullottak.

'''[[HU/SB 1.11.33|1.11.33. vers]]:''' Noha az Úr Śrī Kṛṣṇa örökké mellettük állt, ugyanakkor kizárólagosan egyedül volt, úgy tűnt számukra, mintha lábai minden pillanatban megújulnának. A szerencse istennője, bár örökké nyugtalan s örökké vándorol, nem tudja elhagyni az Úr lábait. Hol van hát az a nő, aki le tudna mondani e lábakról, miután egyszer menedéket keresett náluk?

'''[[HU/SB 1.11.34|1.11.34. vers]]:''' Az Úr megbékélt, miután elpusztította azokat a királyokat, akik terhére voltak a földnek. Büszkék voltak hadi erejükre, lovaikra, elefántjaikra, harci szekereikre, gyalogságukra. Az Úr Maga nem vett részt a harcban, csupán ellenségeskedést teremtett a hatalmas uralkodók között, s azok egymás ellen fordultak. Olyan volt Ő, mint a szél, amely súrlódást okoz a bambuszok között, s így tüzet lobbant fel.

'''[[HU/SB 1.11.35|1.11.35. vers]]:''' Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Śrī Kṛṣṇa, indokolatlan kegyéből megjelent ezen a bolygón belső energiája által, s úgy lelte örömét a hölgyek között, akik erre méltóak voltak, mintha anyagi tettekben merülne el.

'''[[HU/SB 1.11.36|1.11.36. vers]]:''' Noha a királynők gyönyörű mosolyai és titokzatos pillantásai tiszták és szívdobogtatóak voltak; noha magát Cupidót le tudták győzni, arra késztetve, hogy zavarában mondjon le íjáról, s bár még a türelmes Śiva is áldozatul esett nekik, az Úr érzékeit minden varázsuk és vonzerejük ellenére sem tudták megzavarni.

'''[[HU/SB 1.11.37|1.11.37. vers]]:''' A közönséges, materialista, feltételekhez kötött lelkek azt találják ki, hogy az Úr közülük való. Tudatlanságuk következtében azt gondolják, hogy az Úrra hatással lehet az anyag, Ő azonban független.

'''[[HU/SB 1.11.38|1.11.38. vers]]:''' Ez az Istenség Személyiségének isteni természete: Rá nincsenek hatással az anyagi természet kötőerői, annak ellenére sem, hogy kapcsolatban áll velük. Ehhez hasonlóan a bhaktákat, akik Nála kerestek menedéket, szintén nem befolyásolják az anyagi kötőerők.

'''[[HU/SB 1.11.39|1.11.39. vers]]:''' Az egyszerű és finom hölgyek valóban azt gondolták, hogy az Úr Śrī Kṛṣṇa, szeretett férjük követi őket, s hogy ők uralkodnak Fölötte. Nem voltak teljesen tudatában férjük dicsőségének, mint ahogyan az ateisták sem tudják Róla, hogy Ő a legfelsőbb irányító.




<div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/SB 1.10: Az Úr Krsna Dvarakaba indul| SB 1.10]] '''[[HU/SB 1.10: Az Úr Krsna Dvarakaba indul|SB 1.10]] - [[HU/SB 1.12: Pariksit király születése|SB 1.12]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/SB 1.12: Pariksit király születése| SB 1.12]]</div>