View source for HU/SB 9.4: Durvasa Muni megsérti Ambarisa Maharaját

[[Category:HU/Srímad-Bhágavatam - 9. ének, 4. fejezet|4]]
<div style="float:left">'''[[Hungarian - Srimad-Bhagavatam|Śrīmad-Bhāgavatam]] - [[HU/SB 9|Kilencedik Ének]] - NEGYEDIK FEJEZET: Durvāsā Muni megsérti Ambarīṣa Mahārāját'''</div>
<div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/SB 9.3: Sukanya és Cyavana Muni házassága| SB 9.3]] '''[[HU/SB 9.3: Sukanya és Cyavana Muni házassága|SB 9.3]] - [[HU/SB 9.5: Durvasa Muni megmenekül|SB 9.5]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/SB 9.5: Durvasa Muni megmenekül| SB 9.5]]</div>
<!-- BEGIN VANISOURCE VERSION PAGE LINK-->
<div style="clear:both;"></div>
<div class="center">
'''<big>[[Vanisource:SB 9.4|Click here for English]]</big>'''
</div>
----
<!-- END VANISOURCE VERSION PAGE LINK-->



'''[[HU/SB 9.4.1|9.4.1. vers]]:''' Śukadeva Gosvāmī így szólt: Nabhaga fia, akit Nābhāgának hívtak, hosszú ideig lelki tanítómestere otthonában élt. Bátyjai ezért úgy gondolták, hogy nem lesz belőle gṛhastha, és nem fog visszatérni. Így aztán anélkül hogy odaadták volna neki a jussát, csupán maguk között osztották fel apjuk birtokát. Amikor Nābhāga visszatért lelki tanítómesterétől, az apjukat adták neki mint őt illető részt.

'''[[HU/SB 9.4.2|9.4.2. vers]]:''' Nābhāga megkérdezte: „Kedves fivéreim, mit adtok nekem jussomul apánk javaiból?” „Apánkat tartottuk meg részedül”    —    válaszolták neki. Nābhāga az apjához ment, s így szólt: „Kedves apám! A fivéreim téged adtak mint a vagyonból nekem járó részt!” Az apa azonban így válaszolt: „Kedves fiam! Ne higgy csaló szavaiknak! Én nem vagyok a tulajdonod.”

'''[[HU/SB 9.4.3|9.4.3. vers]]:''' Nābhāga apja így szólt: Aṅgirā leszármazottjai most valamennyien egy nagy áldozat bemutatására készülnek, de annak ellenére, hogy nagyon okosak, minden hatodik napon megtévednek majd az áldozat végzését illetően, és hibákat fognak elkövetni mindennapi kötelességeik során.

'''[[HU/SB 9.4.4-5|9.4.4-5. vers]]:''' Nābhāga apja folytatta: „Menj el ezekhez a nagy lelkekhez, és mondj el nekik két védikus himnuszt Vaiśvadeváról! Amikor a nagy bölcsek majd befejezik az áldozatot, s visszatérnek mennyei bolygóikra, neked fogják adni annak a pénznek a maradékát, amit az áldozatból nyertek. Menj hát oda azonnal!” Nābhāga pontosan apja tanácsa szerint cselekedett. Aṅgirā dinasztiájának kiváló bölcsei neki adták minden kincsüket, majd a mennyei bolygókra távoztak.

'''[[HU/SB 9.4.6|9.4.6. vers]]:''' Később, amikor Nābhāga megkapta a kincset, egy fekete színű személy érkezett hozzá északról, és azt mondta neki: „Ebből az áldozati arénából minden kincs engem illet!”

'''[[HU/SB 9.4.7|9.4.7. vers]]:''' Nābhāga ekkor így szólt: „Ez a vagyon az enyém. A nagy szentek nekem adták.” „Menjünk el apádhoz, és kérjük meg, döntsön a vitánkban!”    —    felelte Nābhāga szavaira a fekete ember. Nābhāga így is tett, s megkérdezte az apját.

'''[[HU/SB 9.4.8|9.4.8. vers]]:''' Nābhāga apja így szólt: Mindazt, amit a nagy bölcsek feláldoztak a Dakṣa-yajña arénában, az Úr Śivának ajánlották fel. Ezért kétségtelen, hogy az áldozati arénában minden az Úr Śiváé.

'''[[HU/SB 9.4.9|9.4.9. vers]]:''' Nābhāga erre hódolatát ajánlotta az Úr Śivának, majd így szólt: Ó, imádandó úr, ebben az áldozati arénában minden a tiéd! Így mondta az apám. Most nagy tisztelettel fejet hajtok előtted, s kegyedért könyörgöm!

'''[[HU/SB 9.4.10|9.4.10. vers]]:''' Az Úr Śiva mondta: Apád igazat szólt, s te ugyanezt az igazságot mondod. Ezért én, aki ismerem a védikus mantrákat, átadom neked a transzcendentális tudományt.

'''[[HU/SB 9.4.11|9.4.11. vers]]:''' Az Úr Śiva így szólt: „Most elviheted az áldozat után megmaradt javakat, mert neked adom.” Szavai után az Úr Śiva, a vallásos elvek hűséges követője eltűnt.

'''[[HU/SB 9.4.12|9.4.12. vers]]:''' Ha valaki reggel és este nagy figyelemmel meghallgatja és elbeszéli ezt a történetet, vagy emlékezik rá, kétségtelenül művelt ember lesz, valamint jártas lesz a védikus himnuszok megértésében és az önmegvalósításban.

'''[[HU/SB 9.4.13|9.4.13. vers]]:''' Nābhāga fiaként megszületett Ambarīṣa Mahārāja. Ambarīṣa Mahārāja nagy bhakta volt, akit rendkívüli érdemei tettek híressé. Noha egy tévedhetetlen brāhmaṇa megátkozta, az átok nem hatott rá.

'''[[HU/SB 9.4.14|9.4.14. vers]]:''' Parīkṣit király így kérdezett: Ó, nagyszerű személyiség! Ambarīṣa Mahārāja kétségtelenül rendkívül emelkedett és dicséretre méltó jellem volt. Szeretnék hallani róla! Milyen ámulatba ejtő, hogy egy brāhmaṇa átka, melyet senki sem győzhet le, nem tudott hatni rá!

'''[[HU/SB 9.4.15-16|9.4.15-16. vers]]:''' Śukadeva Gosvāmī így szólt: A végtelenül szerencsés Ambarīṣa Mahārāja a hét szigetből álló Föld egész területe fölött uralkodott, és kimeríthetetlen, határtalan gazdagságra és jómódra tett szert. Noha nem sokan kerülnek ilyen helyzetbe, Ambarīṣa Mahārāja a legkevésbé sem törődött mindezzel, mert nagyon jól tudta, hogy az efféle gazdagság csupán anyagi. Ahhoz hasonlóan, mint amit álmunkban elképzelünk, ez a gazdagság szintén szertefoszlik egyszer. A király tudta, hogy akik nem bhakták, s ilyen gazdagságra tesznek szert, egyre jobban elmerülnek az anyagi természet sötétség-kötőerejében.

'''[[HU/SB 9.4.17|9.4.17. vers]]:''' Ambarīṣa Mahārāja az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Vāsudeva, valamint a szentek, az Úr hívei nagy bhaktája volt. Odaadásának köszönhetően az egész univerzumot olyan jelentéktelennek tekintette, mint egy darab követ.

'''[[HU/SB 9.4.18-20|9.4.18-20. vers]]:''' Ambarīṣa Mahārāja elméjében mindig Kṛṣṇa lótuszlábán meditált, szavaival mindig az Úr dicsőségéről beszélt, kezével az Úr templomát tisztította, és fülével azokat a szavakat hallgatta, amelyeket Kṛṣṇa mondott el, vagy amelyek Kṛṣṇáról szóltak. Szemével Kṛṣṇa mūrtiját, Kṛṣṇa templomait és Kṛṣṇa hajlékait nézte, Vṛndāvanát és Mathurāt, tapintásával az Úr bhaktáinak testét érintette, szaglóérzékét arra használta, hogy az Úrnak felajánlott tulasī illatát szívja be, nyelvével pedig az Úr prasādáját ízlelte meg. Lábával szent helyekre és az Úr templomaiba járt, fejével az Úr előtt hajolt meg, s vágyaival az Urat szolgálta a nap huszonnégy óráján keresztül. Soha semmire nem vágyott saját érzékei kielégítése érdekében. Minden érzékével az odaadó szolgálatba merült, az Úrral kapcsolatos különféle tetteket végezve. Ez a módja annak, hogyan növelhetjük ragaszkodásunkat az Úrhoz, és hogyan szabadulhatunk meg teljesen minden anyagi vágytól.

'''[[HU/SB 9.4.21|9.4.21. vers]]:''' Miközben Ambarīṣa Mahārāja elegett tett előírt kötelességeinek mint király, uralkodói tetteinek eredményét mindig felajánlotta az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, Kṛṣṇának, aki mindennek az élvezője, és aki meghaladja az anyagi érzékek felfogóképességét. Minden bizonnyal a brāhmaṇák, az Úr hűséges bhaktái tanácsaira hallgatott, s így nehézség nélkül uralkodott a Föld bolygó fölött.

'''[[HU/SB 9.4.22|9.4.22. vers]]:''' A sivatag borította országokban, ahol a Sarasvatī folyó folyt, Ambarīṣa Mahārāja olyan hatalmas áldozatokat hajtott végre, mint az aśvamedha-yajña, és így elégedetté tette minden yajña mesterét, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Nagy pompával és a megfelelő kellékek felhasználásával mutatta be ezeket az áldozatokat, és dakṣiṇāt adományozott a brāhmaṇáknak, akikre olyan nagyszerű személyiségek felügyeltek, mint Vasiṣṭha, Asita és Gautama, akik a királyt, az áldozatok végrehajtóját képviselték.

'''[[HU/SB 9.4.23|9.4.23. vers]]:''' Az Ambarīṣa Mahārāja által bemutatott áldozatban a gyülekezet tagjai és a papok [különösen a hotā, udgātā, brahmā és adhvaryu papok] pompás ruhákat viseltek, és mindannyian olyanok voltak, akár a félistenek. Mindannyian buzgón igyekeztek, hogy a yajñát megfelelően hajtsák végre.

'''[[HU/SB 9.4.24|9.4.24. vers]]:''' Ambarīṣa Mahārāja országának lakói mindig az Istenség Legfelsőbb Személyisége dicsőséges tetteiről beszéltek és hallottak, így aztán sohasem vágytak arra, hogy a mennyei bolygókra emelkedjenek, amelyek még a félistenek számára is oly kedvesek.

'''[[HU/SB 9.4.25|9.4.25. vers]]:''' Akiket az Istenség Legfelsőbb Személyiségének végzett szolgálat transzcendentális boldogsága itatja át, azokat még a nagy misztikusok által elért eredmények sem érdeklik, mert ezek a dolgok nem fokozzák annak a bhaktának a transzcendentális boldogságát, aki szíve mélyén mindig Kṛṣṇára gondol.

'''[[HU/SB 9.4.26|9.4.26. vers]]:''' Így végezte odaadó szolgálatát az Úrnak a bolygó királya, Ambarīṣa Mahārāja, és törekvése során rendkívüli lemondásokat végzett. Örök természetének megfelelő cselekedeteivel mindig elégedetté tette az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, s így sorra lemondott minden anyagi vágyról.

'''[[HU/SB 9.4.27|9.4.27. vers]]:''' Ambarīṣa Mahārāja lemondott minden ragaszkodásról, ami a családi ügyekhez, a feleségekhez, a gyermekekhez, a barátokhoz és rokonokhoz, a legkiválóbb hatalmas elefántokhoz, a gyönyörű hintókhoz, a kocsikhoz, a lovakhoz, a tengernyi ékszerhez, a díszekhez, a ruhákhoz és a kimeríthetetlen kincstárhoz kötötte. Mulandónak és anyaginak tekintette valamennyit, s elvágta hozzájuk fűződő ragaszkodását.

'''[[HU/SB 9.4.28|9.4.28. vers]]:''' Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének nagy örömet okozott Ambarīṣa Mahārāja tiszta odaadása, ezért a királynak adományozta korongját, amelytől rettegnek az ellenségek, és amely mindig megvédelmezi a bhaktát ellenségeitől és a szerencsétlenségektől.

'''[[HU/SB 9.4.29|9.4.29. vers]]:''' Ambarīṣa Mahārāja feleségével, a királynővel együtt    —    aki ugyanolyan kiváló volt, mint ő    —    egy esztendőn át követte az Ekādaśī és Dvādaśī betartására vonatkozó fogadalmat, hogy ezzel az Úr Kṛṣṇát imádja.

'''[[HU/SB 9.4.30|9.4.30. vers]]:''' Ambarīṣa Mahārāja egy éven keresztül tartotta ezt a fogadalmat, majd Kārtika hónapban, miután három éjszakán át böjtölt, valamint megfürdött a Yamunāban, Madhuvanában az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, Harit imádta.

'''[[HU/SB 9.4.31-32|9.4.31-32. vers]]:''' A mahābhiṣeka szabályozó elveit követve, minden kelléket felhasználva Ambarīṣa Mahārāja elvégezte az Úr Kṛṣṇa mūrtijának fürdetési szertartását, majd a mūrtit szép ruhákba öltöztette, feldíszítette, illatos virágfüzérekkel és más, az Úr imádatához szükséges dolgokkal ékesítette. Figyelemmel és odaadással imádta Kṛṣṇát és a végtelenül szerencsés brāhmaṇákat, akik mentesek voltak az anyagi vágyaktól.

'''[[HU/SB 9.4.33-35|9.4.33-35. vers]]:''' Ambarīṣa Mahārāja ezután kedvében járt a vendégeknek, akik a házába jöttek, különösen a brāhmaṇáknak. Hatszázmillió tehenet adományozott nekik, amelyek szarvát aranylemezek, patáit pedig ezüstlemezek borították. Valamennyit szép kelmék díszítették, és tőgyük duzzadt a tejtől. Szelídek, fiatalok és gyönyörűek voltak, s velük tartottak borjaik is. A tehenek elajándékozása után a király először bőségesen megvendégelte az összes brāhmaṇát. Amikor mind jóllaktak, engedélyükkel épp arra készült, hogy a böjtöt megtörve befejezze az Ekādaśīt. Ekkor azonban Durvāsā Muni, a nagy és hatalmas misztikus jelent meg váratlan vendégként.

'''[[HU/SB 9.4.36|9.4.36. vers]]:''' Ambarīṣa király felállt, hogy üdvözölje Durvāsā Munit, majd hellyel kínálta, s felajánlotta neki mindazt, amit az imádat során használnak. Aztán lábainál ülve a király arra kérte a nagy bölcset, hogy egyen.

'''[[HU/SB 9.4.37|9.4.37. vers]]:''' Durvāsā Muni örömmel eleget tett Ambarīṣa Mahārāja kérésének, de hogy elvégezze a rituális szabályozó szertartásokat, a Yamunā folyóhoz indult. Ott az áldásos Yamunā vizébe merült, s a személytelen Brahmanon meditált.

'''[[HU/SB 9.4.38|9.4.38. vers]]:''' Időközben már csak egy muhūrta volt hátra Dvādaśī napjából, amikor meg kell törni a böjtöt, ezért nyomban cselekedni kellett. Ebben a kényes helyzetben a király a bölcs brāhmaṇákhoz fordult tanácsért.

'''[[HU/SB 9.4.39-40|9.4.39-40. vers]]:''' A király így szólt: „Áthágni a brāhmaṇák iránti tiszteletteljes viselkedés törvényeit kétségtelenül nagy sértés. Másrészt azonban ha valaki nem töri meg a böjtöt Dvādaśīn, hibát követ el a fogadalom betartásában. Ó, brāhmaṇák! Ezért ha úgy vélitek, hogy kedvező és nem vallástalan dolog, akkor vízivással töröm meg a koplalást.” Így hát a király a brāhmaṇákkal folytatott tanácskozás után erre a döntésre jutott, mert a brāhmaṇák véleménye szerint a vízivást lehet evésnek és nem evésnek is tekinteni.

'''[[HU/SB 9.4.41|9.4.41. vers]]:''' Ó, Kuru dinasztia legkiválóbbja! Ambarīṣa király ivott egy kis vizet, majd a szívében az Istenség Legfelsőbb Személyiségén meditálva várta, hogy Durvāsā Muni, a nagy misztikus visszatérjen.

'''[[HU/SB 9.4.42|9.4.42. vers]]:''' Miután Durvāsā végrehajtotta azokat a rituális szertartásokat, amelyeket délben kell elvégezni, visszatért a Yamunā partjáról. A király illendően fogadta őt, s minden tiszteletet megadott neki, ám Durvāsā Muni misztikus képességeinek köszönhetően rájött, hogy Ambarīṣa király az engedélye nélkül vizet ivott.

'''[[HU/SB 9.4.43|9.4.43. vers]]:''' A még mindig éhes Durvāsā Muninak remegett a teste, arca eltorzult, és szemöldökét összeráncolva haragosan a következőképpen szólt Ambarīṣa királyhoz, aki összetett kezekkel állt előtte:

'''[[HU/SB 9.4.44|9.4.44. vers]]:''' Ó, jaj, csak nézzétek ennek a kegyetlen embernek a viselkedését! Ez az ember nem bhaktája az Úr Viṣṇunak. Anyagi gazdagságára és rangjára büszkén Istennek tartja magát. Nézzétek, hogy áthágta a vallás törvényeit!

'''[[HU/SB 9.4.45|9.4.45. vers]]:''' Ambarīṣa Mahārāja! Meghívtál, hogy vendégül láss, ám ahelyett hogy engem etettél volna meg, te magad ettél először! Helytelen viselkedésed miatt most mutatok neked valamit, hogy megbüntesselek!

'''[[HU/SB 9.4.46|9.4.46. vers]]:''' Így szólt Durvāsā Muni, s arca elvörösödött dühében. Hajából kitépett egy tincset, és hogy megbüntesse Ambarīṣa Mahārāját, egy démont teremtett, aki a pusztítás lobogó tüzére hasonlított.

'''[[HU/SB 9.4.47|9.4.47. vers]]:''' A lángoló teremtmény egy háromágú szigonyt ragadott kezébe, és lépteivel megremegtetve a föld felszínét Ambarīṣa Mahārāja elé lépett. A királyt azonban a legkevésbé sem rendítette meg a látvány, s egy tapodtat sem mozdult.

'''[[HU/SB 9.4.48|9.4.48. vers]]:''' Ahogy az erdőtűz azonnal porrá égeti a dühös kígyót, úgy az Istenség Legfelsőbb Személyisége korábbi utasítására korongja, a Sudarśana cakra azonnal porrá égette ezt a megteremtett démont, hogy védelmet nyújtson az Úr bhaktájának.

'''[[HU/SB 9.4.49|9.4.49. vers]]:''' Amikor Durvāsā Muni látta, hogy igyekezete kudarcot vallott, és a Sudarśana cakra egyre közeledik felé, inába szállt a bátorsága, és futásnak eredt szerte minden irányba, hogy mentse az életét.

'''[[HU/SB 9.4.50|9.4.50. vers]]:''' Ahogy az erdőtűz lobogó lángjai követik a kígyót, úgy eredt az Istenség Legfelsőbb Személyisége korongja Durvāsā Muni nyomába. Durvāsā Muni látta, hogy a korong szinte a hátát érinti, így aztán szélsebesen futott, hogy bebújhasson a Sumeru-hegy egyik barlangjába.

'''[[HU/SB 9.4.51|9.4.51. vers]]:''' Durvāsā Muni mindenfelé, minden irányba menekült, hogy megvédje magát    —    menekült az égen, a földön, a barlangokba, az óceánba, a három világ uralkodóinak különféle bolygóira, még a mennyei bolygókra is    —,    de bárhová ment, rögtön látta, hogy a Sudarśana cakra elviselhetetlen tüze a nyomában van.

'''[[HU/SB 9.4.52|9.4.52. vers]]:''' Durvāsā Muni rettegő szívvel futott ide-oda, hogy menedéket találjon. Amikor azonban sehol sem talált oltalomra, végül az Úr Brahmāhoz ment, és így szólt: „Ó, uram, ó, Úr Brahmā! Kegyesen védj meg a lángoló Sudarśana cakrától, melyet az Istenség Legfelsőbb Személyisége küldött!”

'''[[HU/SB 9.4.53-54|9.4.53-54. vers]]:''' Az Úr Brahmā így szólt: A dvi-parārdha végén, amikor az Úr kedvtelései véget érnek, az Úr Viṣṇu szemöldökének egyetlen mozdulatával elpusztítja az egész univerzumot, beleértve a mi hajlékainkat is. Az olyan személyiségek, mint én és az Úr Śiva, valamint Dakṣa, Bhṛgu és a hasonló nagy szentek, akiknek az élén ők állnak, az élőlények uralkodói, az emberi társadalom uralkodói és a félistenek vezérei fejünket meghajtva mind meghódolunk ennek az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, az Úr Viṣṇunak, hogy eleget tegyünk parancsainak valamennyi élőlény érdekében.

'''[[HU/SB 9.4.55|9.4.55. vers]]:''' Amikor az Úr Brahmā visszautasította Durvāsāt, akit hevesen gyötört a Sudarśana cakra lobogó tüze, Durvāsā az Úr Śivánál próbált oltalmat keresni, aki mindig Kailāsa nevű bolygóján él.

'''[[HU/SB 9.4.56|9.4.56. vers]]:''' Az Úr Śiva így szólt: Kedves fiam! Én, az Úr Brahmā és a többi félisten, akik abban a tévfelfogásában keringünk az univerzumban, hogy hatalmasak vagyunk, nem tudunk olyan erőt megnyilvánítani, ami versenyre tudna kelni az Istenség Legfelsőbb Személyiségével, mert az Úr az, akinek puszta irányítása alatt számtalan univerzum jön létre és pusztul el, lakóikkal együtt.

'''[[HU/SB 9.4.57-59|9.4.57-59. vers]]:''' Én [az Úr Śiva], Sanat-kumāra, Nārada, a legmélyebben tisztelt Úr Brahmā, Kapila [Devahūti fia], Apāntaratama [az Úr Vyāsadeva], Devala, Yamarāja, Āsuri, Marīci és az általa vezetett számtalan szent, valamint sokan mások, akik elérték a tökéletességet, ismerjük a múltat, a jelent és a jövőt. Mégis, mivel befed bennünket az Úr illuzórikus energiája, nem érthetjük meg, milyen kiterjedt ez az illuzórikus energia. Ehhez az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez kell fordulnod szabadulásért, mert ezt a Sudarśana cakrát még mi sem vagyunk képesek elviselni. Menj hát az Úr Viṣṇuhoz! Ő bizonyára lesz olyan kedves, hogy minden jószerencsével megáld.

'''[[HU/SB 9.4.60|9.4.60. vers]]:''' Ezután Durvāsā Muni az Úr Śiva oltalmában is csalódva Vaikuṇṭha-dhāmába ment, ahol az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Nārāyaṇa él hitvesével, a szerencse istennőjével.

'''[[HU/SB 9.4.61|9.4.61. vers]]:''' Durvāsā Muni, a nagy misztikus, akit a Sudarśana cakra heve perzselt, Nārāyaṇa lótuszlábához borult, s remegő testtel a következőképpen szólt: Ó, csalhatatlan, határtalan Úr, aki az egész univerzumot védelmezed, Te vagy minden bhakta egyedüli kívánatos célja! Uram, én nagyon bűnös vagyok. Kérlek, nyújts nekem védelmet!

'''[[HU/SB 9.4.62|9.4.62. vers]]:''' Ó, Uram, ó, legfelsőbb irányító! Nem ismertem határtalan erődet, s így megsértettem legkedvesebb bhaktádat. Kegyesen ments meg e sértés visszahatásától! Te mindenre képes vagy, hiszen még egy pokolra való embert is fel tudsz szabadítani pusztán azzal, hogy felébreszted a szívében saját szent nevedet.

'''[[HU/SB 9.4.63|9.4.63. vers]]:''' Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt a brāhmaṇához: Én teljesen bhaktáim irányítása alatt állok. Valójában egyáltalán nem vagyok független. Mivel bhaktáimnak egyáltalán nincsenek anyagi vágyai, egyedül az ő szívük mélyén ülök. Még bhaktám bhaktái is nagyon kedvesek Számomra, saját bhaktámról nem is beszélve.

'''[[HU/SB 9.4.64|9.4.64. vers]]:''' Ó, legkiválóbb brāhmaṇa! Azon szentek nélkül, akiknek Én vagyok az egyetlen célja, nem vágyom arra, hogy transzcendentális boldogságomat és legfelsőbb rendű kincseimet élvezzem.

'''[[HU/SB 9.4.65|9.4.65. vers]]:''' A tiszta bhakták lemondanak otthonukról, feleségükről, gyermekeikről, rokonaikról, gazdagságukról, sőt még életükről is, pusztán azért, hogy Engem szolgáljanak, s nem vágynak semmilyen anyagi fejlődésre sem ebben az életben, sem a következőben. Hogyan tudnám hát bármikor is elhagyni őket?

'''[[HU/SB 9.4.66|9.4.66. vers]]:''' Ahogy az erényes asszonyok tartják kezükben szolgálatukon át szelíd férjüket, úgy kerítenek hatalmukba Engem is a tiszta bhakták, akik mindenkivel szemben egyenlőek, s akik szívük mélyén tökéletesen ragaszkodnak Hozzám.

'''[[HU/SB 9.4.67|9.4.67. vers]]:''' Bhaktáimat, akik mindig elégedettek azzal, hogy szerető szolgálatomba mélyednek, nem érdekli még a felszabadulás négy elve [a sālokya, a sārūpya, a sāmīpya és a sārṣṭi] sem, habár szolgálatukkal mindezt automatikusan elérik. Mit mondhatnánk akkor az olyan mulandó boldogságról, mint amelyet a felsőbb bolygórendszerekbe való felemelkedés jelent?

'''[[HU/SB 9.4.68|9.4.68. vers]]:''' A tiszta bhakta mindig szívem mélyén van, s Én mindig tiszta bhaktám szívében vagyok. Bhaktáim nem ismernek Rajtam kívül semmi mást, és Én nem ismerek senki mást, csupán őket.

'''[[HU/SB 9.4.69|9.4.69. vers]]:''' Ó, brāhmaṇa, hadd adjak egy tanácsot a saját védelmed érdekében! Kérlek, hallgass Rám! Amikor megsértetted Ambarīṣa Mahārāját, önirigységgel cselekedtél. Menj el hát hozzá azonnal, ne késlekedj! Ha valaki egy bhakta ellen használja fel úgynevezett erejét, az kétségtelenül saját magának árt. Így hát az alany az, akiben kárt tesz, nem pedig a tárgy.

'''[[HU/SB 9.4.70|9.4.70. vers]]:''' Egy brāhmaṇa számára a lemondás és a tudás kétségtelenül kedvező, de ha ezekre a dolgokra egy olyan ember tesz szert, aki nem jámbor, az ilyen lemondás és tudás rendkívül veszélyes.

'''[[HU/SB 9.4.71|9.4.71. vers]]:''' Ó, brāhmaṇák legkiválóbbja, menj hát azonnal Ambarīṣa királyhoz, Nābhāga Mahārāja fiához! Jó szerencsét kívánok neked! Ha ki tudod őt engesztelni, békében élhetsz.




<div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/SB 9.3: Sukanya és Cyavana Muni házassága| SB 9.3]] '''[[HU/SB 9.3: Sukanya és Cyavana Muni házassága|SB 9.3]] - [[HU/SB 9.5: Durvasa Muni megmenekül|SB 9.5]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/SB 9.5: Durvasa Muni megmenekül| SB 9.5]]</div>