View source for HU/Prabhupada 0840 - Volt egy prostituált, aki egy lakh (százezer darab) gyémántot kért a szolgáltatásaiért


<!-- BEGIN CATEGORY LIST -->
[[Category:1080 Hungarian Pages with Videos]]
[[Category:Prabhupada 0840 - in all Languages]]
[[Category:HU-Quotes - 1975]]
[[Category:HU-Quotes - Lectures, Srimad-Bhagavatam]]
[[Category:HU-Quotes - in India]]
[[Category:HU-Quotes - in India, Vrndavana]]
[[Category:Tanulságos történetek - videók]]
[[Category:A Kṛṣṇa-tudat terjesztése - videók]]
[[Category:Cselekedj megfelelő tudatban! - videók]]
[[Category:Az odaadó szolgálat - videók]]
<!-- END CATEGORY LIST -->
<!-- BEGIN NAVIGATION BAR -- DO NOT EDIT OR REMOVE -->
{{1080 videos navigation - All Languages|Hungarian|HU/Prabhupada 0839 - Amikor gyerekek vagyunk, még nem vagyunk szennyezettek, akkor kell bennünket a bhāgavata-dharmára tanítani|0839|HU/Prabhupada 0841 - Spirituális szempontból nincs különbség a megjelenés és az eltávozás között|0841}}
<!-- END NAVIGATION BAR -->
<!-- BEGIN ORIGINAL VANIQUOTES PAGE LINK-->
<div class="center">
'''<big>[[Vaniquotes:There was a prostitute whose charges was one lakh of pieces of diamond. It doesn't matter, a big diamond or small diamond. That was her charges. So one man was suffering from leprosy|Original Vaniquotes page in English]]</big>'''
</div>
----
<!-- END ORIGINAL VANIQUOTES PAGE LINK-->

<!-- BEGIN VIDEO LINK -->
{{youtube_right|WG5vS5tf7MA|Volt egy prostituált, aki egy lakh (százezer darab) gyémántot kért a szolgáltatásaiért<br/>- Prabhupāda 0840}}
<!-- END VIDEO LINK -->

<!-- BEGIN AUDIO LINK (from English page -->
<mp3player>https://s3.amazonaws.com/vanipedia/clip/751204SB-VRNDAVAN_clip1.mp3</mp3player>
<!-- END AUDIO LINK -->

<!-- BEGIN VANISOURCE LINK (from English page) -->
'''[[Vanisource:751204 - Lecture SB 07.06.03 - Vrndavana|751204 - Lecture SB 07.06.03 - Vrndavana]]'''
<!-- END VANISOURCE LINK -->

<!-- BEGIN TRANSLATED TEXT (from DotSub) -->
Van egy történet, egy prostituáltról, akit Lakṣahīrának hívtak. Ez a prostituált egy lakh (százezer darab) gyémántot kért a szolgáltatásaiért. Nem számított, hogy kicsi vagy nagy gyémánt. Ez volt a díjszabása. Volt egy ember, aki leprától szenvedett, segítségre volt szüksége. A felesége segítette, nagyon hűséges feleség. Mégis, a férfi rosszkedvű volt. A feleség megkérdezte: „Miért vagy rosszkedvű? Mindenben szolgállak. Leprás vagy, nem tudsz mozogni. Én viszlek... kosárban viszlek mindenhova. Mégis boldogtalan vagy?" A férj elismerte: „Igen." „Ó, és mi az oka?" „Nos, szeretném meglátogatni Lakṣahīrát, a prostituáltat." Látjátok? Leprás, szegény ember, és mégis olyan prostituálthoz akar menni, aki százezer gyémántot kér. De hát, hűséges volt a feleség. Elégedetté akarta tenni a férjét, ezért valahogyan elintézte a dolgot. Aztán amikor a leprás a prostituált házában volt, a prostituált finom ételekkel kínálta, de mindent két edényben adott neki - az egyiket arany edényben, a másikat vasedényben. Amíg az ember evett, megkérdezte a prostituáltat: „Miért adsz mindent két edényben?" „Nos, hát azért, hogy megtudjam: más ízt érzel-e a különböző edényekben." „Nem, nem érzek eltérő ízt. A leves az arany edényben ugyanolyan ízű, mint a vasedényben." „Akkor minek jöttél ide?" Ez az ostobaság. Az egész világ így működik. Próbálják ugyanazt a dolgot másik edényből kóstolni. Ez minden. Nem csömörlenek meg. „Elég volt, Uram, eleget kóstoltam. " Nem így van. Úgy mondják, vairāgya-vidyā, nincs több kóstolás: „mindegy melyikből veszem, akár ebből vagy abból az edényből, ugyanolyan." 

Ezért azt mondják, sukham aindriyakam ([[HU/SB 7.6.3|SB 7.6.3]]), az érzéki örömök, mindegy, hogy úgy élvezel, mint egy kutya vagy emberi lény, vagy félisten, európai, amerikai vagy indiai, az íz ugyanaz. Ez nagyon fontos. Nem fogsz jobb ízhez jutni. Jobb íz csak a Kṛṣṇa-tudatban van. Paraṁ dṛṣṭvā nivartate ([[HU/BG 2.59|BG 2.59]]). Ha tehát nem növeled az ízt a Kṛṣṇa-tudatban, akkor csak kóstolgatsz ebből vagy abból az edényből. Ez a törvény. Csak folytatod a dolgodat, a betegségedet, kóstolsz ebből vagy abból az edényből. „Lehet, hogy ebből finom, lehet, hogy..." Az egész világ így működik. Ez a sok gazember... más országokba mennek, hogy a nemi életet kóstolgassák. Elmennek Párizsba... (szünet) ...sukham aindriyakaṁ daityā, sarvatra labhyate daivād yathā duḥkham ([[HU/SB 7.6.3|SB 7.6.3]]). Mint a duḥkham. Duḥkha azt jelenti, boldogtalanság. Tegyük fel, hogy egy gazdag ember tífuszban szenved, és egy szegény ember is tífuszos. Vajon a gazdag ember kevésbé fog szenvedni, mint a szegény? Ha tífuszod van, akár gazdag ember vagy, akár szegény, a tífuszos láz okozta szenvedés ugyanolyan. Nem úgy van ám, hogy „Ez egy nagyon gazdag ember. Nem szenved a tífusztól." Amint a boldogtalanság ugyanolyan különböző edényekből, ugyanúgy a boldogság is ugyanolyan egy másik edényből. Ez a tudás. Akkor meg minek az időt vesztegetni azzal, hogy különböző edényekből kóstolgatjuk a boldogságot és a boldogtalanságot? A különböző edény itt különböző testeket jelképez.

Tehát nem ez a dolgunk. A dolgunk az, hogy felébresszük az eredeti tudatunkat, a Kṛṣṇa-tudatot. Mindegy, melyik edényben vagyunk éppen most. Ahaituky apratihatā ([[HU/SB 1.2.6|SB 1.2.6]]). Megízlelheted a Kṛṣṇa-tudatot habozás nélkül, korlátok nélkül, akadály nélkül. A tiéd lehet. Egyszerűen csak bele kell tekintened a tudatodba és ki kell terjesztened. Erre van szükség ebben az emberi létformában Ezért mondja Prahlāda Mahārāja még az elején: durlabhaṁ mānuṣaṁ janma ([[HU/SB 7.6.1|SB 7.6.1]]). Ezt a tudást, ezt a megértést csak az emberi létformában lehet megszerezni. A boldogtalanság és a szorongás természetét el lehet magyarázni egy embernek. Ha most idehívok három tucat kutyát és megkérem őket: "Hallgassátok a Bhāgavatát", nem fog menni. A kutya nem fogja megérteni a Śrīmad-Bhāgavatamot, de az ember, bármilyen mélyen van, ha van csak kicsi intelligenciája, meg tudja érteni. Ezért  Prahlāda Mahārāja azt mondja, durlabhaṁ mānuṣaṁ janma. A lehetőség adott, hogy megértsd, mi a bhāgavata-dharma. Ne vesztegesd el, mint a kutyák és a macskák. 

Köszönöm szépen! 
<!-- END TRANSLATED TEXT -->