HU/SB 1.8.52: Difference between revisions
(Srimad-Bhagavatam Compile Form edit) |
No edit summary |
||
| Line 41: | Line 41: | ||
Így végződnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a Śrīmad-Bhāgavatam Első Énekének nyolcadik fejezetéhez, melynek címe: „Kuntī királynő imái és Parīkṣit | ''Így végződnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a Śrīmad-Bhāgavatam Első Énekének nyolcadik fejezetéhez, melynek címe: „Kuntī királynő imái és Parīkṣit megmenekülése”'' | ||
</div> | </div> | ||
Latest revision as of 21:47, 25 January 2019
52. VERS
- yathā paṅkena paṅkāmbhaḥ
- surayā vā surākṛtam
- bhūta-hatyāṁ tathaivaikāṁ
- na yajñair mārṣṭum arhati
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yathā—amennyire; paṅkena—sárral; paṅka-ambhaḥ—sárral kevert víz; surayā—borral; vā—vagy; surākṛtam—a tisztátalanság, melyet a bor legkisebb mértékű érintése okoz; bhūta-hatyām—állatok ölése; tathā—mint az; eva—bizonyára; ekām—egy; na—soha; yajñaiḥ—az előírt áldozatokkal; mārṣṭum—semlegesíteni; arhati—érdemes.
FORDÍTÁS
Ahogy a sáros vizet nem lehet sárral megszűrni, ahogy nem lehet egy boroskancsót borral kitisztítani, ugyanúgy lehetetlen emberek legyilkolását állatáldozatokkal jóvátenni.
MAGYARÁZAT
Az aśvamedha-yajñák és a gomedha-yajñák célja, ahol lovat vagy bikát áldoztak fel, természetesen nem az állatok elpusztítása volt. Az Úr Caitanya azt mondta, hogy az az állat, amelyet feláldoztak a yajña oltárán, megfiatalodott és új életet nyert. Csupán azért végezték ezt az áldozatot, hogy bizonyítsák a védikus himnuszok hatékonyságát. A Védák himnuszainak helyes elmondásával az áldozat végzője megszabadul a bűnös visszahatásoktól, de ha helytelenül, hozzá nem értő irányítással végeznek ilyen áldozatot, akkor az ember felelős az állat feláldozásért. A viszályok és a képmutatás e korában lehetetlen tökéletesen bemutatni ilyen yajñákat, mert nincsenek olyan brāhmaṇák, akik képesek lennének ezeket az áldozatokat irányítani. Yudhiṣṭhira Mahārāja a Kali-korban végzett áldozatokra céloz. A Kali-yugában az egyetlen javasolt áldozat a hari-nāma-yajña, melyet az Úr Caitanya vezetett be. Senkinek sem szabad azonban állatot ölnie azzal a gondolattal, hogy majd a hari-nāma-yajñával semlegesíti bűnét. Az Úr bhaktái sohasem ölnek meg egyetlen állatot sem önérdekből, és (ahogyan az Úr utasította Arjunát) nem hátrálnak meg a kṣatriya kötelességek teljesítésétől. A célt tehát akkor szolgáljuk, ha mindent az Úr akaratából teszünk. Ez csak a bhakták számára lehetséges.
Így végződnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a Śrīmad-Bhāgavatam Első Énekének nyolcadik fejezetéhez, melynek címe: „Kuntī királynő imái és Parīkṣit megmenekülése”