HU/SB 3.5.40

Śrīmad-Bhāgavatam - Harmadik Ének - ÖTÖDIK FEJEZET: Vidura és Maitreya beszélgetései

SB 3.5.39 - SB 3.5.41

Click here for English

---

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada

40. VERS

dhātar yad asmin bhava īśa jīvās

tāpa-trayeṇābhihatā na śarma

ātman labhante bhagavaṁs tavāṅghri-

cchāyāṁ sa-vidyām ata āśrayema

SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

dhātaḥ–ó, atyánk; yat–mert; asmin–ebben; bhave–anyagi világ; īśa–ó, Urunk; jīvāḥ–az élőlények; tāpa–gyötrelmek; trayeṇa–a három által; abhihatāḥ–mindig gyötörve; na–soha; śarma–boldogságban; ātman–önvaló; labhante–nyer; bhagavan–ó, Istenség Személyisége; tava–Tiéd; aṅghri-chāyām–lábaid árnyéka; sa-vidyām–tudással teli; ataḥ–elnyerni; āśrayema–menedék.

FORDÍTÁS

Ó, Atyánk! Ó, Urunk! Ó, Istenség Személyisége! Az élőlények az anyagi világban sohasem lehetnek boldogok, mert örökké a háromféle gyötrelem sújtja őket. Lótuszlábad árnyékánál találnak hát menedéket, amely tudással teli, s mi is annak menedékét keressük.

MAGYARÁZAT

Az odaadó szolgálat nem szentimentális és nem is anyagi folyamat. Ez a valóság útja, amelyet követve az élőlény elérheti a transzcendentális boldogságot: megszabadul a háromféle anyagi gyötrelemtől    –    a test és az elme, a többi élőlény és a természeti csapások okozta gyötrelmektől. Mindenki, akit az anyagi lét feltételekhez köt    –    legyen az ember, állat vagy félisten    –,    arra kényszerül, hogy szenvedjen az ādhyātmika (a test és az elme okozta), az ādhibautika (a más élőlények okozta) és az ādhidaivika (a természetfeletti erők okozta) fájdalmaktól. Boldogsága nem más, mint verejtékes küzdelem, hogy megszabaduljon a feltételekhez kötött élet gyötrelmeitől. A meneküléshez azonban csak egyetlen út vezet: el kell fogadnia az Istenség Legfelsőbb Személyisége lótuszlábának menedékét.

Kétségtelenül helytálló az érv, hogy amíg az ember nem tesz szert megfelelő tudásra, addig nem képes megszabadulni az anyagi gyötrelmektől. Ám mivel az Úr lótuszlába transzcendentális tudással teljes, elfogadásával teljesül ez a feltétel. Erről az Első Énekben (SB 1.2.7) már beszéltünk:

vāsudeve bhagavati

bhakti-yogaḥ prayojitaḥ

janayaty āśu vairāgyaṁ

jñānaṁ ca yad ahaitukam

Vāsudeva, az Istenség Személyisége odaadó szolgálatában nincs hiány a tudásban. Maga az Úr gondoskodik arról, hogy eloszlassa a tudatlanság sötétségét a bhakta szívéből, s ezt a Bhagavad-gītāban (BG 10.10) is megerősíti:

teṣāṁ satata-yuktānāṁ

bhajatāṁ prīti-pūrvakam

dadāmi buddhi-yogaṁ taṁ

yena mām upayānti te

Az empirikus filozófiai elmélkedés nem enyhíti az anyagi lét háromféle szenvedését. Ha valaki csak a tudás megszerzésére törekszik, s nem adja át magát az Úrnak, azzal csupán értékes idejét vesztegeti.

SB 3.5.39 - SB 3.5.41