HU/SB 3.33.7: Difference between revisions
(Srimad-Bhagavatam Compile Form edit) |
mNo edit summary |
||
| Line 24: | Line 24: | ||
<div class="synonyms"> | <div class="synonyms"> | ||
''aho bata'' | ''aho bata''—ó, milyen dicsőséges; ''śva-pacaḥ''—egy kutyaevő; ''ataḥ''—így; ''garīyān''—imádandó; ''yat''—akinek; ''jihvā-agre''—a nyelv hegyén; ''vartate''—van; ''nāma''—a szent név; ''tubhyam''—Neked; ''tepuḥ tapaḥ''—lemondásokat végzett; ''te''—ők; ''juhuvuḥ''—tűzáldozatokat hajtott végre; ''sasnuḥ''—megfürdött a szent folyókban; ''āryāḥ''—āryāḥk; ''brahma anūcuḥ''—tanulmányozta a Védákat; ''nāma''—a szent név; ''gṛṇanti''—elfogadják; ''ye''—ők, akik; ''te''—Tiéd. | ||
</div> | </div> | ||
| Line 31: | Line 31: | ||
<div class="translation"> | <div class="translation"> | ||
Ó, milyen dicsőségesek azok, kiknek nyelve szent nevedet énekli! Még akkor is méltóak az imádatra, ha kutyaevők családjában születtek meg. Akik szent nevedet éneklik, minden bizonnyal végrehajtottak minden lemondást és tűzáldozatot, szert tettek az āryāḥk jó tulajdonságaira, valamint kétségkívül megfürödtek már a szent zarándokhelyeken, tanulmányozták a Védákat, s eleget tettek minden követelménynek. | |||
</div> | </div> | ||
| Line 38: | Line 38: | ||
<div class="purport"> | <div class="purport"> | ||
Ahogyan azt az előző vers elmondta, aki egyszer sértés nélkül énekli Isten szent nevét, azonnal alkalmassá válik arra, hogy védikus áldozatokat végezzen. A Śrīmad-Bhāgavatam e kijelentésén nem szabad meglepődnünk. Nem szabad azt kétségbe vonnunk, vagy azt gondolnunk: „Hogyan válhat az ember az Úr szent nevének éneklése által olyan szent emberré, akit a legemelkedettebb brāhmaṇákhoz lehet hasonlítani?” Hogy az efféle kétségeket eloszlassa a hitetlenek elméjében, ez a vers megerősíti, hogy arra a szintre, melyet az Úr szent nevének éneklése jelent, nem lehet minden előzmény nélkül eljutni: akik a szent nevet éneklik, már minden védikus szertartást és áldozatot elvégeztek. Ez nem túlságosan meglepő, hiszen senki sem énekelheti az Úr szent nevét ebben az életében, ha nem | Ahogyan azt az előző vers elmondta, aki egyszer sértés nélkül énekli Isten szent nevét, azonnal alkalmassá válik arra, hogy védikus áldozatokat végezzen. A Śrīmad-Bhāgavatam e kijelentésén nem szabad meglepődnünk. Nem szabad azt kétségbe vonnunk, vagy azt gondolnunk: „Hogyan válhat az ember az Úr szent nevének éneklése által olyan szent emberré, akit a legemelkedettebb brāhmaṇákhoz lehet hasonlítani?” Hogy az efféle kétségeket eloszlassa a hitetlenek elméjében, ez a vers megerősíti, hogy arra a szintre, melyet az Úr szent nevének éneklése jelent, nem lehet minden előzmény nélkül eljutni: akik a szent nevet éneklik, már minden védikus szertartást és áldozatot elvégeztek. Ez nem túlságosan meglepő, hiszen senki sem énekelheti az Úr szent nevét ebben az életében, ha még nem hagyta maga mögött az összes alacsonyabb szintet, ha nem mutatta be a védikus áldozati szertartásokat, nem tanulmányozta a Védákat, s nem sajátította el az āryāḥk jó viselkedését. Mindezeket el kellett végeznie először. Ahogy egy joghallgatóról tudhatjuk, hogy már letette az érettségi vizsgákat, úgy mindazokról, akik az Úr szent nevét éneklik — Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare —, tudhatjuk, hogy az alacsonyabb szintek mindegyikét végigjárták már. Azt mondják, hogy már azok is dicsőségesek, akik nyelvük hegyén kiejtik az Úr nevét. Az embernek még csak nem is kell énekelnie a szent nevet, s nem is kell megértenie az egész folyamatot: vagyis a sértések szintjét, a sértések nélküli szintet és a tiszta szintet. Ha csupán nyelve hegyén ejti ki a szent nevet, az is elegendő. A vers egyes számban mondja: nāma, azaz egy név, a Kṛṣṇa vagy a Rāma elegendő. Nem szükséges az embernek az Úr minden szent nevét énekelnie. Az Úrnak számtalan szent neve van, s nem kell valamennyit énekelni ahhoz, hogy bebizonyosodjon, hogy már elvégeztük a védikus rituális szertartások teljes folyamatát. Ha valaki csak egyszer énekli, akkor is tudhatjuk róla, hogy már kiállt minden próbát, nem is szólva azokról, akik mindig, a nap huszonnégy órájában éneklik az Úr szent nevét. Ez a vers kiemeli: ''tubhyam'', „csak Neked”. Az embernek Isten nevét kell énekelnie, nem pedig — ahogy azt a māyāvādī filozófusok mondják — bármilyen nevet, például egy félisten vagy Isten energiáinak a nevét. Egyedül a Legfelsőbb Úr szent nevének van hatása. Akik a Legfelsőbb Úr szent nevét a félistenek neveihez hasonlítják, azokat pāṣaṇḍīnak, sértőnek nevezik. | ||
A szent nevet azért kell énekelnünk, hogy elégedetté tegyük a Legfelsőbb Urat, s nem azért, hogy érzékeinket kielégítsük, vagy hogy anyagi haszonra tegyünk szert. Még ha látszólag valaki alacsony származású családban, például kutyaevők között született is, ha tiszta szándékkal énekel, olyan dicsőséges, hogy nemcsak ő maga tisztul meg ezáltal, de arra is képes, hogy másokat felszabadítson. Arra is képessé válik, hogy a transzcendentális név jelentőségéről beszéljen, mint ahogyan Haridāsa Ṭhākura tette. Kívülről nézve | A szent nevet azért kell énekelnünk, hogy elégedetté tegyük a Legfelsőbb Urat, s nem azért, hogy érzékeinket kielégítsük, vagy, hogy anyagi haszonra tegyünk szert. Még ha látszólag valaki alacsony származású családban, például kutyaevők között született is, ha tiszta szándékkal énekel, olyan dicsőséges, hogy nemcsak ő maga tisztul meg ezáltal, de arra is képes, hogy másokat felszabadítson. Arra is képessé válik, hogy a transzcendentális név jelentőségéről beszéljen, mint ahogyan Haridāsa Ṭhākura tette. Kívülről nézve muszlim családban született, de mivel a Legfelsőbb Úr szent neveit énekelte sértés nélkül, az Úr Caitanya felhatalmazta, s a szent név terjesztésének hiteles tekintélye, ācāryája lett. Nem számított, hogy olyan családban született, ahol nem követték a védikus szabályozó elveket. Caitanya Mahāprabhu és Advaita Ācārya hiteles tekintélyként fogadták el őt, mert sértés nélkül énekelte az Úr nevét. Az olyan hiteles szaktekintélyek, mint Advaita Prabhu és az Úr Caitanya azonnal elfogadták, hogy már végrehajtott minden vezeklést, tanulmányozta a Védákat, és bemutatott minden áldozatot. Ez magától értetődik. Van azonban a brāhmaṇáknak egy smārta-brāhmaṇáknak nevezett csoportja, akik örökölhetőnek tekintik a brāhmaṇa címet, s akik azon a véleményen vannak, hogy még ha elfogadjuk, hogy azok az emberek, akik az Úr szent nevét éneklik, megtisztultak, akkor is el kell végezniük a védikus ceremóniákat, vagy meg kell várniuk, hogy legközelebb brāhmaṇák családjában szülessenek meg, hogy védikus szertartásokat mutathassanak be. Valójában azonban ez nem így van. Ahhoz, hogy megtisztuljon, az ilyen embernek nincs szüksége arra, hogy megvárja a következő születést. Azonnal megtisztul, s tudnunk kell róla, hogy már elvégzett minden ilyen szertartást. Azoknak, akik csupán nevükben brāhmaṇák, valóban különféle lemondásokat kell végezniük, mielőtt elérkeznek a tisztulás e szintjére. Van számtalan egyéb védikus gyakorlat, amelyről most nem beszélünk, ám a szent név éneklői már valamennyit elvégezték. | ||
A juhuvuḥ szó azt jelenti, hogy a szent nevet éneklők már bemutattak minden áldozatot. Sasnuḥ azt jelenti, hogy már bejárták valamennyi szent zarándokhelyet, s ott elvégeztek minden tisztító szertartást. Āryāḥnak nevezik őket, mert már eleget tettek e kívánalmaknak, ezért az | A juhuvuḥ szó azt jelenti, hogy a szent nevet éneklők már bemutattak minden áldozatot. Sasnuḥ azt jelenti, hogy már bejárták valamennyi szent zarándokhelyet, s ott elvégeztek minden tisztító szertartást. Āryāḥnak nevezik őket, mert már eleget tettek e kívánalmaknak, ezért az āryāḥk közé tartoznak, azok közé, akik rendelkeznek az ehhez szükséges tulajdonságokkal. Az āryāḥ szó azokra utal, akik civilizáltak, s akiknek viselkedését a védikus szertartások határozzák meg. Az a bhakta, aki az Úr szent nevét énekli — legyen az bárki —, a legjobb ārya. Az ember nem válhat āryává, ha nem tanulmányozza a Védákat, de tudnunk kell, hogy akik a szent nevet éneklik, azok már tanulmányozták az összes védikus szentírást. A vers az anūcuḥ szót használja, ami azt jelenti, hogy mivel már végrehajtottak minden ajánlott tettet, alkalmassá váltak arra, hogy lelki tanítómesterek legyenek. | ||
A versben használt gṛṇanti szó azt jelenti, hogy az ember már a szertartások végzésének tökéletes szintjén áll. Ha valaki a Legfelsőbb Bíróság tagja, és perekben bíráskodik, az azt jelenti, hogy már letett minden jogi vizsgát, s jobb azoknál, akik még csak most tanulmányozzák a jogtudományt, vagy akik csupán a jövőben akarnak majd jogot tanulni. Hasonló módon azok, akik a szent nevet éneklik, transzcendentálisak azokhoz képest, akik a védikus szertartások végzésével törődnek, és azokhoz képest, akik csak később lesznek alkalmasak a szent név éneklésére (más szóval akik brāhmaṇák családjában születtek, de még nem estek át a tisztító folyamatokon, ezért csak később fogják tanulmányozni a védikus szertartásokat és elvégezni az áldozatokat). | A versben használt gṛṇanti szó azt jelenti, hogy az ember már a szertartások végzésének tökéletes szintjén áll. Ha valaki a Legfelsőbb Bíróság tagja, és perekben bíráskodik, az azt jelenti, hogy már letett minden jogi vizsgát, s jobb azoknál, akik még csak most tanulmányozzák a jogtudományt, vagy akik csupán a jövőben akarnak majd jogot tanulni. Hasonló módon azok, akik a szent nevet éneklik, transzcendentálisak azokhoz képest, akik a védikus szertartások végzésével törődnek, és azokhoz képest, akik csak később lesznek alkalmasak a szent név éneklésére (más szóval akik brāhmaṇák családjában születtek, de még nem estek át a tisztító folyamatokon, ezért csak később fogják tanulmányozni a védikus szertartásokat és elvégezni az áldozatokat). | ||
Latest revision as of 14:07, 6 January 2021
7. VERS
- aho bata śva-paco ’to garīyān
- yaj-jihvāgre vartate nāma tubhyam
- tepus tapas te juhuvuḥ sasnur āryā
- brahmānūcur nāma gṛṇanti ye te
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
aho bata—ó, milyen dicsőséges; śva-pacaḥ—egy kutyaevő; ataḥ—így; garīyān—imádandó; yat—akinek; jihvā-agre—a nyelv hegyén; vartate—van; nāma—a szent név; tubhyam—Neked; tepuḥ tapaḥ—lemondásokat végzett; te—ők; juhuvuḥ—tűzáldozatokat hajtott végre; sasnuḥ—megfürdött a szent folyókban; āryāḥ—āryāḥk; brahma anūcuḥ—tanulmányozta a Védákat; nāma—a szent név; gṛṇanti—elfogadják; ye—ők, akik; te—Tiéd.
FORDÍTÁS
Ó, milyen dicsőségesek azok, kiknek nyelve szent nevedet énekli! Még akkor is méltóak az imádatra, ha kutyaevők családjában születtek meg. Akik szent nevedet éneklik, minden bizonnyal végrehajtottak minden lemondást és tűzáldozatot, szert tettek az āryāḥk jó tulajdonságaira, valamint kétségkívül megfürödtek már a szent zarándokhelyeken, tanulmányozták a Védákat, s eleget tettek minden követelménynek.
MAGYARÁZAT
Ahogyan azt az előző vers elmondta, aki egyszer sértés nélkül énekli Isten szent nevét, azonnal alkalmassá válik arra, hogy védikus áldozatokat végezzen. A Śrīmad-Bhāgavatam e kijelentésén nem szabad meglepődnünk. Nem szabad azt kétségbe vonnunk, vagy azt gondolnunk: „Hogyan válhat az ember az Úr szent nevének éneklése által olyan szent emberré, akit a legemelkedettebb brāhmaṇákhoz lehet hasonlítani?” Hogy az efféle kétségeket eloszlassa a hitetlenek elméjében, ez a vers megerősíti, hogy arra a szintre, melyet az Úr szent nevének éneklése jelent, nem lehet minden előzmény nélkül eljutni: akik a szent nevet éneklik, már minden védikus szertartást és áldozatot elvégeztek. Ez nem túlságosan meglepő, hiszen senki sem énekelheti az Úr szent nevét ebben az életében, ha még nem hagyta maga mögött az összes alacsonyabb szintet, ha nem mutatta be a védikus áldozati szertartásokat, nem tanulmányozta a Védákat, s nem sajátította el az āryāḥk jó viselkedését. Mindezeket el kellett végeznie először. Ahogy egy joghallgatóról tudhatjuk, hogy már letette az érettségi vizsgákat, úgy mindazokról, akik az Úr szent nevét éneklik — Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare —, tudhatjuk, hogy az alacsonyabb szintek mindegyikét végigjárták már. Azt mondják, hogy már azok is dicsőségesek, akik nyelvük hegyén kiejtik az Úr nevét. Az embernek még csak nem is kell énekelnie a szent nevet, s nem is kell megértenie az egész folyamatot: vagyis a sértések szintjét, a sértések nélküli szintet és a tiszta szintet. Ha csupán nyelve hegyén ejti ki a szent nevet, az is elegendő. A vers egyes számban mondja: nāma, azaz egy név, a Kṛṣṇa vagy a Rāma elegendő. Nem szükséges az embernek az Úr minden szent nevét énekelnie. Az Úrnak számtalan szent neve van, s nem kell valamennyit énekelni ahhoz, hogy bebizonyosodjon, hogy már elvégeztük a védikus rituális szertartások teljes folyamatát. Ha valaki csak egyszer énekli, akkor is tudhatjuk róla, hogy már kiállt minden próbát, nem is szólva azokról, akik mindig, a nap huszonnégy órájában éneklik az Úr szent nevét. Ez a vers kiemeli: tubhyam, „csak Neked”. Az embernek Isten nevét kell énekelnie, nem pedig — ahogy azt a māyāvādī filozófusok mondják — bármilyen nevet, például egy félisten vagy Isten energiáinak a nevét. Egyedül a Legfelsőbb Úr szent nevének van hatása. Akik a Legfelsőbb Úr szent nevét a félistenek neveihez hasonlítják, azokat pāṣaṇḍīnak, sértőnek nevezik.
A szent nevet azért kell énekelnünk, hogy elégedetté tegyük a Legfelsőbb Urat, s nem azért, hogy érzékeinket kielégítsük, vagy, hogy anyagi haszonra tegyünk szert. Még ha látszólag valaki alacsony származású családban, például kutyaevők között született is, ha tiszta szándékkal énekel, olyan dicsőséges, hogy nemcsak ő maga tisztul meg ezáltal, de arra is képes, hogy másokat felszabadítson. Arra is képessé válik, hogy a transzcendentális név jelentőségéről beszéljen, mint ahogyan Haridāsa Ṭhākura tette. Kívülről nézve muszlim családban született, de mivel a Legfelsőbb Úr szent neveit énekelte sértés nélkül, az Úr Caitanya felhatalmazta, s a szent név terjesztésének hiteles tekintélye, ācāryája lett. Nem számított, hogy olyan családban született, ahol nem követték a védikus szabályozó elveket. Caitanya Mahāprabhu és Advaita Ācārya hiteles tekintélyként fogadták el őt, mert sértés nélkül énekelte az Úr nevét. Az olyan hiteles szaktekintélyek, mint Advaita Prabhu és az Úr Caitanya azonnal elfogadták, hogy már végrehajtott minden vezeklést, tanulmányozta a Védákat, és bemutatott minden áldozatot. Ez magától értetődik. Van azonban a brāhmaṇáknak egy smārta-brāhmaṇáknak nevezett csoportja, akik örökölhetőnek tekintik a brāhmaṇa címet, s akik azon a véleményen vannak, hogy még ha elfogadjuk, hogy azok az emberek, akik az Úr szent nevét éneklik, megtisztultak, akkor is el kell végezniük a védikus ceremóniákat, vagy meg kell várniuk, hogy legközelebb brāhmaṇák családjában szülessenek meg, hogy védikus szertartásokat mutathassanak be. Valójában azonban ez nem így van. Ahhoz, hogy megtisztuljon, az ilyen embernek nincs szüksége arra, hogy megvárja a következő születést. Azonnal megtisztul, s tudnunk kell róla, hogy már elvégzett minden ilyen szertartást. Azoknak, akik csupán nevükben brāhmaṇák, valóban különféle lemondásokat kell végezniük, mielőtt elérkeznek a tisztulás e szintjére. Van számtalan egyéb védikus gyakorlat, amelyről most nem beszélünk, ám a szent név éneklői már valamennyit elvégezték.
A juhuvuḥ szó azt jelenti, hogy a szent nevet éneklők már bemutattak minden áldozatot. Sasnuḥ azt jelenti, hogy már bejárták valamennyi szent zarándokhelyet, s ott elvégeztek minden tisztító szertartást. Āryāḥnak nevezik őket, mert már eleget tettek e kívánalmaknak, ezért az āryāḥk közé tartoznak, azok közé, akik rendelkeznek az ehhez szükséges tulajdonságokkal. Az āryāḥ szó azokra utal, akik civilizáltak, s akiknek viselkedését a védikus szertartások határozzák meg. Az a bhakta, aki az Úr szent nevét énekli — legyen az bárki —, a legjobb ārya. Az ember nem válhat āryává, ha nem tanulmányozza a Védákat, de tudnunk kell, hogy akik a szent nevet éneklik, azok már tanulmányozták az összes védikus szentírást. A vers az anūcuḥ szót használja, ami azt jelenti, hogy mivel már végrehajtottak minden ajánlott tettet, alkalmassá váltak arra, hogy lelki tanítómesterek legyenek.
A versben használt gṛṇanti szó azt jelenti, hogy az ember már a szertartások végzésének tökéletes szintjén áll. Ha valaki a Legfelsőbb Bíróság tagja, és perekben bíráskodik, az azt jelenti, hogy már letett minden jogi vizsgát, s jobb azoknál, akik még csak most tanulmányozzák a jogtudományt, vagy akik csupán a jövőben akarnak majd jogot tanulni. Hasonló módon azok, akik a szent nevet éneklik, transzcendentálisak azokhoz képest, akik a védikus szertartások végzésével törődnek, és azokhoz képest, akik csak később lesznek alkalmasak a szent név éneklésére (más szóval akik brāhmaṇák családjában születtek, de még nem estek át a tisztító folyamatokon, ezért csak később fogják tanulmányozni a védikus szertartásokat és elvégezni az áldozatokat).
Számtalan olyan védikus kijelentést találunk, amely azt mondja, hogy mindazok, akik az Úr szent nevét éneklik, azonnal megszabadulnak a feltételekhez kötött élettől, s hogy mindazok, akik az Úr szent nevét hallják, még ha kutyaevők családjában születettek is, szintén megszabadulnak az anyagi kötelékektől.