HU/SB 7.2.58: Difference between revisions
(Srimad-Bhagavatam Compile Form edit) |
(Vanibot #0035: BhagChapterDiac - change chapter link to no diacritics form) |
||
| Line 1: | Line 1: | ||
[[Category:HU/Srímad-Bhágavatam - 7. ének, 2. fejezet|H58]] | [[Category:HU/Srímad-Bhágavatam - 7. ének, 2. fejezet|H58]] | ||
<div style="float:left">'''[[Hungarian - Srimad-Bhagavatam|Śrīmad-Bhāgavatam]] - [[HU/SB 7|Hetedik Ének]] - [[HU/SB 7.2: Hiranyakasipu, a démonok | <div style="float:left">'''[[Hungarian - Srimad-Bhagavatam|Śrīmad-Bhāgavatam]] - [[HU/SB 7|Hetedik Ének]] - [[HU/SB 7.2: Hiranyakasipu, a démonok fejedelme| MÁSODIK FEJEZET: Hiraṇyakaśipu, a démonok fejedelme]]'''</div> | ||
<div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/SB 7.2.57| SB 7.2.57]] '''[[HU/SB 7.2.57|SB 7.2.57]] - [[HU/SB 7.2.59|SB 7.2.59]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/SB 7.2.59| SB 7.2.59]]</div> | <div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/SB 7.2.57| SB 7.2.57]] '''[[HU/SB 7.2.57|SB 7.2.57]] - [[HU/SB 7.2.59|SB 7.2.59]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/SB 7.2.59| SB 7.2.59]]</div> | ||
<!-- BEGIN VANISOURCE VERSION PAGE LINK--> | <!-- BEGIN VANISOURCE VERSION PAGE LINK--> | ||
Latest revision as of 22:16, 6 September 2020
58. VERS
- śrī-hiraṇyakaśipur uvāca
- bāla evaṁ pravadati
- sarve vismita-cetasaḥ
- jñātayo menire sarvam
- anityam ayathotthitam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śrī-hiraṇyakaśipuḥ uvāca—Śrī Hiraṇyakaśipu mondta; bāle—miközben Yamarāja egy fiú alakjában; evam—így; pravadati—nagyon filozofikusan beszélt; sarve—mind; vismita—elcsodálkoztak; cetasaḥ—szívük; jñātayaḥ—a rokonok; menire—gondolták; sarvam—minden anyagi; anityam—ideiglenes; ayathā-utthitam—az átmeneti megnyilvánulásból származik.
FORDÍTÁS
Hiraṇyakaśipu így szólt: Amikor Yamarāja egy kisfiú képében a Suyajña halott testét körülvevő rokonokat tanította, filozofikus szavai mindenkit megdöbbentettek. Megértették, hogy minden, ami anyagi, ideiglenes, és nem létezik örökké.
MAGYARÁZAT
Ezt erősíti meg a Bhagavad-gītā (BG 2.18). Antavanta ime dehā nityasyoktāḥ śarīriṇaḥ: a test mulandó, de a lélek a testben elpusztíthatatlan. Ezért aztán az emberi társadalom azon tagjainak, akik fejlett tudással rendelkeznek, kötelességük, hogy a megsemmisíthetetlen lélek örök helyzetét tanulmányozzák, és nem szabad értékes idejüket az emberi élet során arra vesztegetni, hogy csupán fenntartsák a testüket, miközben nem törődnek azzal, mi is az életben az igazi kötelesség. Minden emberi lénynek törekednie kell arra, hogy megértse, hogyan lehet a szellemi lélek boldog, és hogyan érhet el egy gyönyörrel és tudással teli örök életet. Az emberi lényeknek ezeket a kérdéseket kell tanulmányozniuk, s nem szabad csupán az átmeneti testtel foglalkozniuk, ami elkerülhetetlenül megváltozik. Senki sem tudhatja, hogy ismét emberi testbe kerül-e; nincs rá biztosíték, mert tettei alapján az ember a félisteni testtől egy kutyatestig bármilyen testet kaphat. Ezzel kapcsolatban Śrīla Madhvācārya megjegyzi:
- ahaṁ mamābhimānādi-
- tva-yathottham anityakam
- mahadādi yathotthaṁ ca
- nityā cāpi yathotthitā
- asvatantraiva prakṛtiḥ
- sva-tantro nitya eva ca
- yathārtha-bhūtaś ca para
- eka eva janārdanaḥ
Egyedül Janārdana, az Istenség Legfelsőbb Személyisége létezik örökké, míg teremtése, az anyagi világ ideiglenes. Ezért mindazok, akiket az anyagi energia a bűvöletében tart, s akik az „én ez a test vagyok, és minden, ami a testhez tartozik, az enyém” gondolkodásmódban merülnek el, illúzióban vannak. Az embernek csakis Janārdana örök részének szabad tekintenie magát, és az anyagi világban, különösen az emberi életformában arra kell törekednie, hogy visszatérve Istenhez elnyerje Janārdana társaságát.