HU/SB 1.10.4: Difference between revisions
(Srimad-Bhagavatam Compile Form edit) |
mNo edit summary |
||
| Line 38: | Line 38: | ||
<div class="purport"> | <div class="purport"> | ||
A gazdasági fejlődés alapja a föld és a tehenek. Az emberi társadalom szükséglete a gabona, a gyümölcs, a tej, az ásványok, ruházat, fa és így tovább. Az embernek azért van minderre szüksége, hogy eleget tegyen teste követeléseinek. Semmiképpen nincs azonban szüksége húsra és halra, vasszerszámokra és gépekre. Yudhiṣṭhira Mahārāja uralkodása idején a világon mindenhol szabályos rend szerint esett az eső. Az eső irányítása nem az ember kezében van. Az eső ura a mennyek királya, Indradeva, aki az Úr szolgája. Ha a király és alattvalói engedelmeskednek az Úrnak, akkor szabályosan érkezik az eső, s ettől a föld a legkülönfélébb | A gazdasági fejlődés alapja a ''föld'' és a ''tehenek''. Az emberi társadalom szükséglete a gabona, a gyümölcs, a tej, az ásványok, ruházat, fa és így tovább. Az embernek azért van minderre szüksége, hogy eleget tegyen teste követeléseinek. Semmiképpen nincs azonban szüksége húsra és halra, vasszerszámokra és gépekre. Yudhiṣṭhira Mahārāja uralkodása idején a világon mindenhol szabályos rend szerint esett az eső. Az eső irányítása nem az ember kezében van. Az eső ura a mennyek királya, Indradeva, aki az Úr szolgája. Ha a király és alattvalói engedelmeskednek az Úrnak, akkor szabályosan érkezik az eső, s ettől a föld a legkülönfélébb terményekkel lát el bennünket. A szabályozott eső nemcsak a gabona és a gyümölcsök bőséges termését segíti elő, de a csillagok állásának hatásával együtt az értékes drágakövek és igazgyöngyök kialakulásának is kedvez. A gabonafélék és a zöldségek gazdag táplálékot nyújtanak embernek és állatnak egyaránt, s a kövér tehenek elegendő tejet adnak, hogy bőséges energiával és életerővel lássák el az embereket. Ha van elegendő tej, gabona, gyümölcs, gyapjú, selyem és drágakő, miért van szükség mozikra, bordélyházakra, vágóhidakra? Mi szükség a mesterkélt luxuséletmódra mozival, autókkal, rádióval, hússal és szállodákkal? Mit mutathat fel ez a társadalom az egyéni és nemzetek közötti civakodáson kívül? Előmozdította-e ez a civilizáció az egyenlőség és testvériség ügyét, amikor egyetlen ember kénye-kedvére emberek ezreit küldheti a pokoli gyárakba és a csataterekre? | ||
Ebben a versben az áll, hogy a tehenek duzzadó tőgyeikből tejjel öntözték a legelőt, olyan boldogok voltak. Nem kellene-e hát megfelelően óvni őket, hogy boldogok legyenek, mert elegendő füvet legelhetnek a mezőkön? Miért kell az embernek megölnie a teheneket pusztán önző céljai miatt? Miért nem elégedett a gabonával, a gyümölccsel és a tejjel, amelyből száz és száz ízletes étel készíthető? Miért van tele a világ vágóhidakkal, ahol ártatlan állatokat mészárolnak le? Parīkṣit Mahārāja, Yudhiṣṭhira Mahārāja unokája, miközben hatalmas birodalmát járta be, egyszer megpillantott egy fekete embert, amint egy tehenet akart megölni. Azonnal elfogta és méltó büntetésben részesítette. Nem kellene-e egy királynak vagy egy állam vezetőjének megvédenie a szegény állatokat, akik magukat képtelenek megvédeni? Ez lenne az emberség? Hát nem tartoznak a lakossághoz az ország állatai is? Miért hagyják hát, hogy levágják őket a vágóhidakon? Ezek lennének az egyenlőség, a testvériség és az erőszakmentesség jelei? | Ebben a versben az áll, hogy a tehenek duzzadó tőgyeikből tejjel öntözték a legelőt, olyan boldogok voltak. Nem kellene-e hát megfelelően óvni őket, hogy boldogok legyenek, mert elegendő füvet legelhetnek a mezőkön? Miért kell az embernek megölnie a teheneket pusztán önző céljai miatt? Miért nem elégedett a gabonával, a gyümölccsel és a tejjel, amelyből száz és száz ízletes étel készíthető? Miért van tele a világ vágóhidakkal, ahol ártatlan állatokat mészárolnak le? Parīkṣit Mahārāja, Yudhiṣṭhira Mahārāja unokája, miközben hatalmas birodalmát járta be, egyszer megpillantott egy fekete embert, amint egy tehenet akart megölni. Azonnal elfogta és méltó büntetésben részesítette. Nem kellene-e egy királynak vagy egy állam vezetőjének megvédenie a szegény állatokat, akik magukat képtelenek megvédeni? Ez lenne az emberség? Hát nem tartoznak a lakossághoz az ország állatai is? Miért hagyják hát, hogy levágják őket a vágóhidakon? Ezek lennének az egyenlőség, a testvériség és az erőszakmentesség jelei? | ||
| Line 44: | Line 44: | ||
Az uralkodás modern, fejlett, civilizált formájával ellentétben az egyeduralom, ahogyan Yudhiṣṭhira Mahārāja is uralkodott, sokkal magasabb rendű az úgynevezett demokráciánál, amelyben állatokat ölnek, s az állatnál is hitványabb ember szavazhat egy másik, állatnál is hitványabb emberre. | Az uralkodás modern, fejlett, civilizált formájával ellentétben az egyeduralom, ahogyan Yudhiṣṭhira Mahārāja is uralkodott, sokkal magasabb rendű az úgynevezett demokráciánál, amelyben állatokat ölnek, s az állatnál is hitványabb ember szavazhat egy másik, állatnál is hitványabb emberre. | ||
Mindannyian az anyagi természet teremtményei vagyunk. A Bhagavad-gītā azt mondja, hogy az Úr a magot adó atyja, az anyagi természet pedig anyja minden egyes élőlénynek, minden létformában. Így az anyatermészet elegendő táplálékot ad az állatoknak és az embereknek a Mindenható Atya, Śrī Kṛṣṇa kegyéből. Az ember a többi élőlény nagy testvére. Több intelligenciát kapott, mint az állatok, hogy megértse a természet működését és a Mindenható Atya jelzéseit. Az emberi civilizációnak az anyagi természet kincseire kell támaszkodnia, anélkül hogy mesterségesen a gazdaság fejlesztésével próbálkozna, amellyel a természetellenes mohóság és erőszak káoszává változtatja a világot, pusztán a természetellenes fényűzés és az érzékkielégítés kedvéért. Nem más ez, mint a kutyák és disznók élete. | Mindannyian az anyagi természet teremtményei vagyunk. A Bhagavad-gītā azt mondja, hogy az Úr a magot adó atyja, az anyagi természet pedig anyja ''minden egyes élőlénynek, minden létformában.'' Így az anyatermészet elegendő táplálékot ad az állatoknak és az embereknek a Mindenható Atya, Śrī Kṛṣṇa kegyéből. Az ember a többi élőlény nagy testvére. Több intelligenciát kapott, mint az állatok, hogy megértse a természet működését és a Mindenható Atya jelzéseit. Az emberi civilizációnak az anyagi természet kincseire kell támaszkodnia, anélkül hogy mesterségesen a gazdaság fejlesztésével próbálkozna, amellyel a természetellenes mohóság és erőszak káoszává változtatja a világot, pusztán a természetellenes fényűzés és az érzékkielégítés kedvéért. Nem más ez, mint a kutyák és disznók élete. | ||
</div> | </div> | ||
Latest revision as of 11:23, 28 February 2019
4. VERS
- kāmaṁ vavarṣa parjanyaḥ
- sarva-kāma-dughā mahī
- siṣicuḥ sma vrajān gāvaḥ
- payasodhasvatīr mudā
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
kāmam—minden szükséges; vavarṣa—szórtak; parjanyaḥ—eső; sarva—minden; kāma—igény; dughā—termelő; mahī—a föld; siṣicuḥ sma—nedvesít; vrajān—legelők; gāvaḥ—a tehén; payasā udhasvatīḥ—teli tőgyeik miatt; mudā—boldogságukban.
FORDÍTÁS
Yudhiṣṭhira Mahārāja uralkodása idején a felhők épp annyi esőt adtak, amennyire az embereknek szükségük volt, s a föld bőségesen megtermett mindent, igényeik szerint. A tehenek duzzadt tőgyeikből boldogságukban tejjel öntözték a legelőket.
MAGYARÁZAT
A gazdasági fejlődés alapja a föld és a tehenek. Az emberi társadalom szükséglete a gabona, a gyümölcs, a tej, az ásványok, ruházat, fa és így tovább. Az embernek azért van minderre szüksége, hogy eleget tegyen teste követeléseinek. Semmiképpen nincs azonban szüksége húsra és halra, vasszerszámokra és gépekre. Yudhiṣṭhira Mahārāja uralkodása idején a világon mindenhol szabályos rend szerint esett az eső. Az eső irányítása nem az ember kezében van. Az eső ura a mennyek királya, Indradeva, aki az Úr szolgája. Ha a király és alattvalói engedelmeskednek az Úrnak, akkor szabályosan érkezik az eső, s ettől a föld a legkülönfélébb terményekkel lát el bennünket. A szabályozott eső nemcsak a gabona és a gyümölcsök bőséges termését segíti elő, de a csillagok állásának hatásával együtt az értékes drágakövek és igazgyöngyök kialakulásának is kedvez. A gabonafélék és a zöldségek gazdag táplálékot nyújtanak embernek és állatnak egyaránt, s a kövér tehenek elegendő tejet adnak, hogy bőséges energiával és életerővel lássák el az embereket. Ha van elegendő tej, gabona, gyümölcs, gyapjú, selyem és drágakő, miért van szükség mozikra, bordélyházakra, vágóhidakra? Mi szükség a mesterkélt luxuséletmódra mozival, autókkal, rádióval, hússal és szállodákkal? Mit mutathat fel ez a társadalom az egyéni és nemzetek közötti civakodáson kívül? Előmozdította-e ez a civilizáció az egyenlőség és testvériség ügyét, amikor egyetlen ember kénye-kedvére emberek ezreit küldheti a pokoli gyárakba és a csataterekre?
Ebben a versben az áll, hogy a tehenek duzzadó tőgyeikből tejjel öntözték a legelőt, olyan boldogok voltak. Nem kellene-e hát megfelelően óvni őket, hogy boldogok legyenek, mert elegendő füvet legelhetnek a mezőkön? Miért kell az embernek megölnie a teheneket pusztán önző céljai miatt? Miért nem elégedett a gabonával, a gyümölccsel és a tejjel, amelyből száz és száz ízletes étel készíthető? Miért van tele a világ vágóhidakkal, ahol ártatlan állatokat mészárolnak le? Parīkṣit Mahārāja, Yudhiṣṭhira Mahārāja unokája, miközben hatalmas birodalmát járta be, egyszer megpillantott egy fekete embert, amint egy tehenet akart megölni. Azonnal elfogta és méltó büntetésben részesítette. Nem kellene-e egy királynak vagy egy állam vezetőjének megvédenie a szegény állatokat, akik magukat képtelenek megvédeni? Ez lenne az emberség? Hát nem tartoznak a lakossághoz az ország állatai is? Miért hagyják hát, hogy levágják őket a vágóhidakon? Ezek lennének az egyenlőség, a testvériség és az erőszakmentesség jelei?
Az uralkodás modern, fejlett, civilizált formájával ellentétben az egyeduralom, ahogyan Yudhiṣṭhira Mahārāja is uralkodott, sokkal magasabb rendű az úgynevezett demokráciánál, amelyben állatokat ölnek, s az állatnál is hitványabb ember szavazhat egy másik, állatnál is hitványabb emberre.
Mindannyian az anyagi természet teremtményei vagyunk. A Bhagavad-gītā azt mondja, hogy az Úr a magot adó atyja, az anyagi természet pedig anyja minden egyes élőlénynek, minden létformában. Így az anyatermészet elegendő táplálékot ad az állatoknak és az embereknek a Mindenható Atya, Śrī Kṛṣṇa kegyéből. Az ember a többi élőlény nagy testvére. Több intelligenciát kapott, mint az állatok, hogy megértse a természet működését és a Mindenható Atya jelzéseit. Az emberi civilizációnak az anyagi természet kincseire kell támaszkodnia, anélkül hogy mesterségesen a gazdaság fejlesztésével próbálkozna, amellyel a természetellenes mohóság és erőszak káoszává változtatja a világot, pusztán a természetellenes fényűzés és az érzékkielégítés kedvéért. Nem más ez, mint a kutyák és disznók élete.