HU/SB 2.10.25: Difference between revisions
(Srimad-Bhagavatam Compile Form edit) |
(Vanibot #0035: BhagChapterDiac - change chapter link to no diacritics form) |
||
| Line 1: | Line 1: | ||
[[Category:HU/Srímad-Bhágavatam - 2. ének, 10. fejezet|H25]] | [[Category:HU/Srímad-Bhágavatam - 2. ének, 10. fejezet|H25]] | ||
<div style="float:left">'''[[Hungarian - Srimad-Bhagavatam|Śrīmad-Bhāgavatam]] - [[HU/SB 2|Második Ének]] - [[HU/SB 2.10: A Bhagavatam minden kérdésre | TIZEDIK FEJEZET: A Bhāgavatam minden kérdésre ]]'''</div> | <div style="float:left">'''[[Hungarian - Srimad-Bhagavatam|Śrīmad-Bhāgavatam]] - [[HU/SB 2|Második Ének]] - [[HU/SB 2.10: A Bhagavatam minden kérdésre választ ad| TIZEDIK FEJEZET: A Bhāgavatam minden kérdésre választ ad]]'''</div> | ||
<div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/SB 2.10.24| SB 2.10.24]] '''[[HU/SB 2.10.24|SB 2.10.24]] - [[HU/SB 2.10.26|SB 2.10.26]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/SB 2.10.26| SB 2.10.26]]</div> | <div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/SB 2.10.24| SB 2.10.24]] '''[[HU/SB 2.10.24|SB 2.10.24]] - [[HU/SB 2.10.26|SB 2.10.26]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/SB 2.10.26| SB 2.10.26]]</div> | ||
<!-- BEGIN VANISOURCE VERSION PAGE LINK--> | <!-- BEGIN VANISOURCE VERSION PAGE LINK--> | ||
| Line 31: | Line 31: | ||
<div class="translation"> | <div class="translation"> | ||
Ezek után mivel mozogni vágyott, megnyilvánultak a lábai, amelyekből létrejött az irányító istenség, Viṣṇu. Ő Maga felügyel arra, hogy az emberi lények minden fajtája buzgón végezze előírt kötelességét mint áldozatot. | Ezek után mivel mozogni vágyott, megnyilvánultak a lábai, amelyekből létrejött az irányító istenség, Viṣṇu. Ő Maga felügyel arra, hogy az emberi lények minden fajtája buzgón végezze előírt kötelességét, mint áldozatot. | ||
</div> | </div> | ||
| Line 38: | Line 38: | ||
<div class="purport"> | <div class="purport"> | ||
Az emberi lények mind saját kötelességüket végzik, s ez abban nyilvánul meg, hogy örökké jönnek-mennek. Ez a világ nagyvárosaiban a legszembetűnőbb: az emberek mindenhol rendkívül határozott szándékkal mennek egyik helyről a másikra. Ez a mozgás nem korlátozódik városokon belülre: az emberek ugyanígy vándorolnak egyik városból a másikba különféle | Az emberi lények mind saját kötelességüket végzik, s ez abban nyilvánul meg, hogy örökké jönnek-mennek. Ez a világ nagyvárosaiban a legszembetűnőbb: az emberek mindenhol rendkívül határozott szándékkal mennek egyik helyről a másikra. Ez a mozgás nem korlátozódik városokon belülre: az emberek ugyanígy vándorolnak egyik városból a másikba különféle járműveken. Autóval és vonattal utaznak az utakon, metróval a föld alatt, repülőkkel az égen, pusztán az üzletük sikere érdekében. Valójában minden ilyen helyváltoztatás célja a vagyonszerzés, hogy gondtalanul élhessenek. E gondtalan életért dolgozik a tudós, a művész, a mérnök és mindenki más az emberi tevékenység különféle területein. Arról azonban fogalmuk sincs, hogyan változtathatnának tetteiken annak érdekében, hogy teljesítsék az emberi élet küldetését. Nem ismerik ezt a titkot, ezért minden tevékenységük középpontjában a féktelen érzékkielégítés áll. Tetteik következtében akaratlanul is egyre mélyebbre süllyednek a sötétség birodalmában. | ||
Külső energiájának bűvöletében tökéletesen megfeledkeztek a Legfelsőbb Úrról, Viṣṇuról, s ezért meggyőződésük, hogy ezen az életen túl, amely jelenleg az anyagi természet feltételei között nyilvánul meg, nincs semmi más, s hogy ebben az életben kell a lehető legjobb élvezetet biztosítaniuk érzékeik számára. Ez a téves felfogás az életről azonban senkinek sem hozhatja meg az olyannyira óhajtott lelki békét, s így a tudomány jelentős fejlődése ellenére — melyet a természet kincseinek kiaknázásával értek el — sem boldog senki ebben az anyagi civilizációban. Minden pillanatban arra kellene törekedniük, hogy áldozatokat végezzenek a világ békességének elérése érdekében — ez a siker titka. A Bhagavad-gītā ([[HU/ | Külső energiájának bűvöletében tökéletesen megfeledkeztek a Legfelsőbb Úrról, Viṣṇuról, s ezért meggyőződésük, hogy ezen az életen túl, amely jelenleg az anyagi természet feltételei között nyilvánul meg, nincs semmi más, s hogy ebben az életben kell a lehető legjobb élvezetet biztosítaniuk érzékeik számára. Ez a téves felfogás az életről azonban senkinek sem hozhatja meg az olyannyira óhajtott lelki békét, s így a tudomány jelentős fejlődése ellenére — melyet a természet kincseinek kiaknázásával értek el — sem boldog senki ebben az anyagi civilizációban. Minden pillanatban arra kellene törekedniük, hogy áldozatokat végezzenek a világ békességének elérése érdekében — ez a siker titka. A Bhagavad-gītā ([[HU/BG 18.45|BG 18.45-46]]) ugyanezt a titkot tárja fel itt következő verseiben: | ||
:''sve sve karmaṇy abhirataḥ | :''sve sve karmaṇy abhirataḥ | ||
Latest revision as of 12:44, 6 September 2020
25. VERS
- gatiṁ jigīṣataḥ pādau
- ruruhāte ’bhikāmikām
- padbhyāṁ yajñaḥ svayaṁ havyaṁ
- karmabhiḥ kriyate nṛbhiḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
gatim—mozgás; jigīṣitaḥ—így vágyakozva; pādau—a lábak; ruruhāte—megnyilvánult; abhikāmikām—eltökélt; padbhyām—a lábaktól; yajñaḥ—az Úr Viṣṇu; svayam—Ő Maga; havyam—a kötelességek; karmabhiḥ—az ember kötelessége szerint; kriyate—előidézte; nṛbhiḥ—különféle emberi lények által.
FORDÍTÁS
Ezek után mivel mozogni vágyott, megnyilvánultak a lábai, amelyekből létrejött az irányító istenség, Viṣṇu. Ő Maga felügyel arra, hogy az emberi lények minden fajtája buzgón végezze előírt kötelességét, mint áldozatot.
MAGYARÁZAT
Az emberi lények mind saját kötelességüket végzik, s ez abban nyilvánul meg, hogy örökké jönnek-mennek. Ez a világ nagyvárosaiban a legszembetűnőbb: az emberek mindenhol rendkívül határozott szándékkal mennek egyik helyről a másikra. Ez a mozgás nem korlátozódik városokon belülre: az emberek ugyanígy vándorolnak egyik városból a másikba különféle járműveken. Autóval és vonattal utaznak az utakon, metróval a föld alatt, repülőkkel az égen, pusztán az üzletük sikere érdekében. Valójában minden ilyen helyváltoztatás célja a vagyonszerzés, hogy gondtalanul élhessenek. E gondtalan életért dolgozik a tudós, a művész, a mérnök és mindenki más az emberi tevékenység különféle területein. Arról azonban fogalmuk sincs, hogyan változtathatnának tetteiken annak érdekében, hogy teljesítsék az emberi élet küldetését. Nem ismerik ezt a titkot, ezért minden tevékenységük középpontjában a féktelen érzékkielégítés áll. Tetteik következtében akaratlanul is egyre mélyebbre süllyednek a sötétség birodalmában.
Külső energiájának bűvöletében tökéletesen megfeledkeztek a Legfelsőbb Úrról, Viṣṇuról, s ezért meggyőződésük, hogy ezen az életen túl, amely jelenleg az anyagi természet feltételei között nyilvánul meg, nincs semmi más, s hogy ebben az életben kell a lehető legjobb élvezetet biztosítaniuk érzékeik számára. Ez a téves felfogás az életről azonban senkinek sem hozhatja meg az olyannyira óhajtott lelki békét, s így a tudomány jelentős fejlődése ellenére — melyet a természet kincseinek kiaknázásával értek el — sem boldog senki ebben az anyagi civilizációban. Minden pillanatban arra kellene törekedniük, hogy áldozatokat végezzenek a világ békességének elérése érdekében — ez a siker titka. A Bhagavad-gītā (BG 18.45-46) ugyanezt a titkot tárja fel itt következő verseiben:
- sve sve karmaṇy abhirataḥ
- saṁsiddhiṁ labhate naraḥ
- sva-karma-nirataḥ siddhiṁ
- yathā vindati tac chṛṇu
- yataḥ pravṛttir bhūtānāṁ
- yena sarvam idaṁ tatam
- sva-karmaṇā tam abhyarcya
- siddhiṁ vindati mānavaḥ
Az Úr így szólt Arjunához: „Halld most Tőlem, hogyan érheti el az ember az élet tökéletességét pusztán azzal, hogy előírt kötelességét végzi! A legmagasabb rendű tökéletességre tehet szert, ha imádja a Legfelsőbb Urat, Viṣṇut, és áldozatot hajt végre az Ő kedvéért, aki mindent átható, s akinek irányításával minden élőlény saját hajlamai szerint megkapja mindazt a lehetőséget, amire vágyik.”
Az, hogy emberi életünk során különféle hajlamokkal rendelkezünk, nem baj, hiszen minden ember saját tevékenysége révén bizonyos mértékig függetlenül tervezheti életét, ám a legfontosabb az életben az, hogy tisztában legyünk vele: nem vagyunk abszolút függetlenek. Az ember kétségkívül a Legfelsőbb Úr és különféle ügynökei irányítása alatt áll. Ennek tudatában azt kell mindig szem előtt tartania, hogy tetteivel és azok eredményével szolgálja mindig a Legfelsőbb Urat, ahogyan azt a Legfelsőbb Úr, Viṣṇu transzcendentális szerető szolgálatában jártas hiteles szaktekintélyek előírják. Kötelességeink elvégzését tekintve a láb a legfontosabb testrészünk, mert lábak nélkül nem változtathatnánk helyünket. Az Úr éppen ezért különös gonddal uralkodik minden emberi lény lábai fölött, akiknek feladata az, hogy yajñát mutassanak be.