HU/SB 4.16.16

Śrīmad-Bhāgavatam - Negyedik Ének - TIZENHATODIK FEJEZET: A dalnokok Pṛthu királyt magasztalják

SB 4.16.15 - SB 4.16.17

Click here for English

---

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada

16. VERS

dṛḍha-vrataḥ satya-sandho

brahmaṇyo vṛddha-sevakaḥ

śaraṇyaḥ sarva-bhūtānāṁ

mānado dīna-vatsalaḥ

SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

dṛḍha-vrataḥ—szilárdan eltökélt; satya-sandhaḥ—mindig az igazság útját járja; brahmaṇyaḥ—a brahminikus kultúra híve; vṛddha-sevakaḥ—az idősek szolgája; śaraṇyaḥ—menedéket keresni; sarva-bhūtānām—az összes élőlénynek; māna-daḥ—aki mindenkit tisztel; dīna-vatsalaḥ—nagyon kegyes a szegényekhez és a védtelenekhez.

FORDÍTÁS

Szilárd eltökéltség jellemzi majd, s mindig az igazság útját járja. A brahminikus kultúra pártfogója lesz, s kész lesz megtenni mindent az idős emberekért. Menedéket nyújt majd minden meghódolt léleknek, s mindenkit tisztelni fog. Mindig kegyes lesz a szegényekhez és a védtelenekhez.

MAGYARÁZAT

A vṛddha-devakaḥ szó nagyon fontos ebben a versben. Vṛddha öreg embereket jelent. Kétféle idős ember van: az egyik korát, a másik pedig tudását tekintve idős. Ez a szanszkrit szó arra utal, hogy az ember nagy tudása következtében is lehet koros. Pṛthu király rendkívül nagy tiszteletben tartotta a brāhmaṇákat, s mindig védelmezte őket, éppúgy, ahogy az öregeket. Ha elhatározott valamit, annak megvalósulását senki sem akadályozhatta meg. Ezt nevezik dṛḍha-saṅkalpának vagy dṛḍha-vratának.

SB 4.16.15 - SB 4.16.17