HU/SB 7.9.8

Śrīmad-Bhāgavatam - Hetedik Ének - KILENCEDIK FEJEZET: Prahlāda megbékíti imáival az Úr Nṛsiṁhadevát

SB 7.9.7 - SB 7.9.9

Click here for English

---

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada

8. VERS

śrī-prahrāda uvāca

brahmādayaḥ sura-gaṇā munayo ’tha siddhāḥ

sattvaikatāna-gatayo vacasāṁ pravāhaiḥ

nārādhituṁ puru-guṇair adhunāpi pipruḥ

kiṁ toṣṭum arhati sa me harir ugra-jāteḥ

SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

śrī-prahrādaḥ uvāca—Prahlāda Mahārāja így imádkozott; brahma-ādayaḥ—az Úr Brahmā vezetésével; sura-gaṇāḥ—a felső bolygórendszerek lakói; munayaḥ—a nagy szentek; atha—valamint (a négy Kumāra és mások); siddhāḥ—akik elérték a tökéletességet vagy teljes tudásra tettek szert; sattva—a lelki létbe; ekatāna-gatayaḥ—akik elfogadták, anélkül hogy bármilyen anyagi cselekedet eltérítette volna őket; vacasām—leírásoknak vagy szavaknak; pravāhaiḥ—folyamaival; na—nem; ārādhitum—elégedetté tenni; puru-guṇaiḥ—bár teljesen képzettek; adhunā—mostanáig; api—még; pipruḥ—képesek voltak; kim—vajon; toṣṭum—elégedetté válni; arhati—képes; saḥ—Ő (az Úr); me—enyém; hariḥ—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; ugra-jāteḥ—aki asura családban születtem.

FORDÍTÁS

Prahlāda Mahārāja így imádkozott: Hogyan tudnék én, aki asurák családjában jöttem a világra, illendő imákat zengeni, hogy elégedetté tegyem az Istenség Legfelsőbb Személyiségét? Egészen mostanáig az Úr Brahmā vezette félistenek és a szentek közül senki sem tudott tökéletes szavai folyamával az Úr kedvébe járni, annak ellenére, hogy valamennyien kiváló tulajdonságokkal rendelkeznek, hiszen a jóság kötőerejében vannak. Mit mondhatnánk akkor rólam, aki semmire sem vagyok alkalmas?

MAGYARÁZAT

Az a vaiṣṇava, aki teljes mértékben alkalmas arra, hogy az Urat szolgálja, nagyon hitványnak gondolja magát, amikor imákkal fordul az Úrhoz. Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī, a Caitanya-caritāmṛta szerzője például így szól:

jagāi mādhāi haite muñi se pāpiṣṭha

purīṣera kīṭa haite muñi se laghiṣṭha

(Cc. Ādi 5.205)

Úgy érzi, egyáltalán nem alkalmas semmire, s kevesebbnek gondolja magát, mint a férgek az ürülékben, és bűnösebbnek, mint Jagāi és Mādhāi. Egy tiszta vaiṣṇava valóban így gondolkodik magáról. Éppen így Prahlāda Mahārāja annak ellenére, hogy tiszta, kiváló vaiṣṇava volt, úgy gondolta, hogy teljesen alkalmatlan arra, hogy imákat mondjon a Legfelsőbb Úrhoz. Mahājano yena gataḥ sa panthāh. Minden tiszta vaiṣṇavának így kell gondolkodnia. Nem szabad alaptalanul büszkének lennünk vaiṣṇava tulajdonságainkra. Śrī Caitanya Mahāprabhu ezért így tanít bennünket:

tṛṇād api sunīcena

taror iva sahiṣṇunā

amāninā mānadena

kīrtanīyaḥ sadā hariḥ

„Énekeljük az Úr szent nevét alázatos elmével, s közben gondoljuk magunkat csekélyebbnek az utcán heverő szalmaszálnál. Legyünk türelmesebbek a fánál, s minden hamis tekintélyérzettől mentesen álljunk készen minden tiszteletet megadni másoknak. Ilyen elmeállapotban örökké képesek leszünk énekelni az Úr szent nevét.” Ha valaki nem szerény és nem alázatos, fejlődése a lelki életben rendkívül nehéz lesz.

SB 7.9.7 - SB 7.9.9