HU/SB 7.9.43

Śrīmad-Bhāgavatam - Hetedik Ének - KILENCEDIK FEJEZET: Prahlāda megbékíti imáival az Úr Nṛsiṁhadevát

SB 7.9.42 - SB 7.9.44

Click here for English

---

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada

43. VERS

naivodvije para duratyaya-vaitaraṇyās

tvad-vīrya-gāyana-mahāmṛta-magna-cittaḥ

śoce tato vimukha-cetasa indriyārtha-

māyā-sukhāya bharam udvahato vimūḍhān

SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

na—nem; eva—bizonyára; udvije—zavart vagyok vagy félek; para—ó, Legfelsőbb; duratyaya—legyőzhetetlen vagy nagyon nehéz átszelni; vaitaraṇyāḥ—a Vaitaraṇīnak, az anyagi világ folyójának; tvat-vīrya—a Te dicsőséged és cselekedeteid; gāyana—az éneklésből vagy terjesztésből; mahā-amṛta—a nektárhoz hasonló lelki gyönyör hatalmas óceánjában; magna-cittaḥ—akinek tudata elmerül; śoce—csupán bánkódom; tataḥ—attól; vimukha-cetasaḥ—az ostobák és gazemberek, akik nem Kṛṣṇa-tudatosak; indriya-artha—az érzékkielégítésben; māyā-sukhāya—az ideiglenes, illuzórikus boldogságért; bharam—a valótlan teher vagy felelősség (a család, a társadalom és a nemzet eltartása, valamint a számtalan elrendezés ennek érdekében); udvahataḥ—akik felemelik (azzal, hogy e célból nagy terveket szőnek); vimūḍhān—noha mindannyian ostobák és gazemberek (rájuk is gondolok).

FORDÍTÁS

Ó, legkiválóbb a nagy személyiségek között! Egyáltalán nem félek az anyagi léttől, mert bárhol vagyok, teljesen elmerülök a dicsőségedről és tetteidről szóló gondolatokban. Csupán az ostobák és gazemberek miatt aggódom, akik bonyolult terveket szőnek az anyagi boldogság elérése és családjuk, társadalmuk, országuk eltartása érdekében. Egyedül értük aggódom szeretetből.

MAGYARÁZAT

Szerte a világon mindenki nagy-nagy terveket készít, hogy ellensúlyozza az anyagi világ gyötrelmeit. Így van ez a jelenben, így volt a múltban, s így lesz a jövőben is. Annak ellenére azonban, hogy az emberek bonyolult terveket készítenek a politika, a társadalom és a kultúra terén, ez a vers mindannyiukat vimūḍhának, ostobának nevezi. Az anyagi világról a Bhagavad-gītā (BG 8.15) azt mondja, duḥkhālayam aśāśvatam, azaz ideiglenes és szenvedéssel teli, ezek az ostobák azonban sukhālayammá, boldog hellyé akarják változtatni, mert nem tudják, hogy minden az anyagi természet elrendezéséből történik, amely a maga módján működik.

prakṛteḥ kriyamāṇāni

guṇaiḥ karmāṇi sarvaśaḥ

ahaṅkāra-vimūḍhātmā

kartāham iti manyate

„A hamis ego által megtévesztett szellemi lélek önmagát hiszi a tettek végrehajtójának, pedig valójában az anyagi természet három kötőereje végzi azokat.” (BG 3.27)

Az anyagi természet feladata    —    akit személyesen Durgānak hívnak    —    az, hogy megbüntesse a démonokat. Bár az asurák, az istentelen démonok is küzdenek a létükért, Durgā istennő, aki tíz kezében különféle fegyvereket tart, hogy büntetést mérjen rájuk, maga támadja meg őket. Durgā istennőt egy oroszlán viszi a hátán, a szenvedély és tudatlanság kötőerői. Mindenki fáradságos küzdelmet vív, hogy áthatoljon a szenvedély és tudatlanság kötőerőin, valamint hogy felülkerekedjen az anyagi természeten, a természet törvényei azonban végül mindenkit legyőznek.

Az anyagi és lelki világ között van egy Vaitaraṇī nevű folyó. Ahhoz, hogy átjussunk a túlsó partra, a lelki világba, át kell kelnünk ezen a folyón, ami rendkívül nehéz feladat. Az Úr a Bhagavad-gītāban (BG 7.14) kijelenti: daivī hy eṣā guṇamayī mama māyā duratyayā. „Az anyagi természet három kötőerejéből álló isteni energiámat nagyon nehéz legyőzni.” Ugyanez a duratyaya szó, amelynek jelentése „nagyon nehéz”, szerepel ebben a versben. Az anyagi természet szigorú törvényein tehát csakis a Legfelsőbb Úr kegyéből lehet felülemelkedni. A materialisták azonban minden tervükkel kudarcot vallanak, mégis újra meg újra azzal próbálkoznak, hogy boldogok legyenek ebben az anyagi világban, ezért vimūḍháknak, elsőrangú ostobáknak nevezik őket. Ami Prahlāda Mahārāját illeti, ő egyáltalán nem volt boldogtalan, mert bár az anyagi világban élt, teljesen Kṛṣṇa-tudatú volt. Akik Kṛṣṇa-tudatosak és igyekeznek szolgálni az Urat, sohasem boldogtalanok, míg, akiknek nincs Kṛṣṇa-tudatuk, s a puszta létért küzdenek, azok nemcsak ostobák, de rendkívül boldogtalanok is. Prahlāda Mahārāja egyszerre volt boldog és boldogtalan. Örömet és transzcendentális gyönyört érzett, mert Kṛṣṇa-tudatú volt, de emellett boldogtalan is volt az ostobák és semmirekellők miatt, akik bonyolult terveket készítenek, hogy ebben az anyagi világban boldogok lehessenek.

SB 7.9.42 - SB 7.9.44