HU/SB 9.14.47: Difference between revisions
(Srimad-Bhagavatam Compile Form edit) |
(Vanibot #0035: BhagChapterDiac - change chapter link to no diacritics form) |
||
| Line 38: | Line 38: | ||
<div class="purport"> | <div class="purport"> | ||
A Bhagavad-gītā kijelenti: ''bhoktāraṁ yajña-tapasāṁ sarva-loka-maheśvaraṁ'', minden lokának, bolygónak, ahová el szeretnénk jutni, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, az áldozat végzésének élvezője a birtokosa. A yajña arra szolgál, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségét elégedetté tegye. Ahogy már sokszor elmagyaráztuk, ebben a korban a Hare Kṛṣṇa mahā-mantra éneklésének yajñája az egyetlen áldozat, amellyel örömet okozhatunk a Legfelsőbb Úrnak. Amikor az Úr elégedett, az embernek minden vágya — legyen az akár anyagi, akár lelki — beteljesül. A Bhagavad-gītā ([[HU/BG 3.14|BG 3.14]]) azt is elmondja, hogy ''yajñād bhavati parjanyaḥ'': ha áldozatokat mutatunk be az Úr Viṣṇunak, akkor lesz elegendő eső. Ha elegendő eső hullik, akkor a föld alkalmas lesz arra, hogy minden megteremjen rajta (''sarva-kāma-dughā mahī ''). Ha valaki megfelelően ki tudja használni a földet, a földtől megkaphat mindent, ami az életéhez szükséges, beleértve a gabonát, a gyümölcsöket, a virágokat és a zöldségeket egyaránt. Minden, ami az anyagi gazdagságunkat alkotja, a földből származik, ezért az írások azt mondják: ''sarva-kāma-dughā mahī'' ([[HU/SB 1.10.4|SB 1.10.4]]). A yajña végzésével minden lehetséges. Ezért bár Purūravā anyagi dologra vágyott, valójában azért végzett yajñát, hogy kedvében járjon az Istenség Legfelsőbb Személyiségének. Az Úr adhokṣaja, azaz túl van Purūravā és mindenki más érzékelésén. Éppen ezért valamilyen yajñát kell végezni annak érdekében, hogy az élőlény vágyai teljesüljenek. Az emberi társadalomban csak akkor lehet yajñát végezni, ha a társadalmat a varṇāśrama-dharma négy varṇára és négy āśramára osztja. Ilyen szabályozó folyamat nélkül senki sem mutathat be yajñákat, s yajñák nélkül soha semmilyen anyagi terv nem teheti boldoggá az emberi társadalmat. Mindenkit rá kell tehát vennünk, hogy végezzen yajñákat. Ebben a Kali-korban a saṅkīrtana, a Hare Kṛṣṇa mahā-mantra egyéni vagy közös éneklése az ajánlott yajña. Ez megadja majd mindazt, amire az emberi társadalomnak szüksége van. | A Bhagavad-gītā ([[HU/BG 5.29|BG 5.29]]) kijelenti: ''bhoktāraṁ yajña-tapasāṁ sarva-loka-maheśvaraṁ'', minden lokának, bolygónak, ahová el szeretnénk jutni, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, az áldozat végzésének élvezője a birtokosa. A yajña arra szolgál, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségét elégedetté tegye. Ahogy már sokszor elmagyaráztuk, ebben a korban a Hare Kṛṣṇa mahā-mantra éneklésének yajñája az egyetlen áldozat, amellyel örömet okozhatunk a Legfelsőbb Úrnak. Amikor az Úr elégedett, az embernek minden vágya — legyen az akár anyagi, akár lelki — beteljesül. A Bhagavad-gītā ([[HU/BG 3.14|BG 3.14]]) azt is elmondja, hogy ''yajñād bhavati parjanyaḥ'': ha áldozatokat mutatunk be az Úr Viṣṇunak, akkor lesz elegendő eső. Ha elegendő eső hullik, akkor a föld alkalmas lesz arra, hogy minden megteremjen rajta (''sarva-kāma-dughā mahī ''). Ha valaki megfelelően ki tudja használni a földet, a földtől megkaphat mindent, ami az életéhez szükséges, beleértve a gabonát, a gyümölcsöket, a virágokat és a zöldségeket egyaránt. Minden, ami az anyagi gazdagságunkat alkotja, a földből származik, ezért az írások azt mondják: ''sarva-kāma-dughā mahī'' ([[HU/SB 1.10.4|SB 1.10.4]]). A yajña végzésével minden lehetséges. Ezért bár Purūravā anyagi dologra vágyott, valójában azért végzett yajñát, hogy kedvében járjon az Istenség Legfelsőbb Személyiségének. Az Úr adhokṣaja, azaz túl van Purūravā és mindenki más érzékelésén. Éppen ezért valamilyen yajñát kell végezni annak érdekében, hogy az élőlény vágyai teljesüljenek. Az emberi társadalomban csak akkor lehet yajñát végezni, ha a társadalmat a varṇāśrama-dharma négy varṇára és négy āśramára osztja. Ilyen szabályozó folyamat nélkül senki sem mutathat be yajñákat, s yajñák nélkül soha semmilyen anyagi terv nem teheti boldoggá az emberi társadalmat. Mindenkit rá kell tehát vennünk, hogy végezzen yajñákat. Ebben a Kali-korban a saṅkīrtana, a Hare Kṛṣṇa mahā-mantra egyéni vagy közös éneklése az ajánlott yajña. Ez megadja majd mindazt, amire az emberi társadalomnak szüksége van. | ||
</div> | </div> | ||
Latest revision as of 23:49, 6 September 2020
47. VERS
- tenāyajata yajñeśaṁ
- bhagavantam adhokṣajam
- urvaśī-lokam anvicchan
- sarva-devamayaṁ harim
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tena—ilyen tűz létrehozásával; ayajata—imádta; yajña-īśam—a yajña mesterét vagy élvezőjét; bhagavantam—az Istenség Legfelsőbb Személyiségét; adhokṣajam—túl az érzékek felfogóképességén; urvaśī-lokam—arra a bolygóra, ahol Urvaśī élt; anvicchan—habár el akart menni; sarva-deva-mayam—az összes félisten tárházát; harim—az Istenség Legfelsőbb Személyiségét.
FORDÍTÁS
E tűzzel Purūravā — aki arra a bolygóra akart eljutni, ahol Urvaśī élt — bemutatott egy áldozatot, amellyel elégedetté tette az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, Harit, az áldozat eredményeinek élvezőjét. Így imádta az Urat, aki túl van az érzékek felfogóképességén, és aki valamennyi félisten tárháza.
MAGYARÁZAT
A Bhagavad-gītā (BG 5.29) kijelenti: bhoktāraṁ yajña-tapasāṁ sarva-loka-maheśvaraṁ, minden lokának, bolygónak, ahová el szeretnénk jutni, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, az áldozat végzésének élvezője a birtokosa. A yajña arra szolgál, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségét elégedetté tegye. Ahogy már sokszor elmagyaráztuk, ebben a korban a Hare Kṛṣṇa mahā-mantra éneklésének yajñája az egyetlen áldozat, amellyel örömet okozhatunk a Legfelsőbb Úrnak. Amikor az Úr elégedett, az embernek minden vágya — legyen az akár anyagi, akár lelki — beteljesül. A Bhagavad-gītā (BG 3.14) azt is elmondja, hogy yajñād bhavati parjanyaḥ: ha áldozatokat mutatunk be az Úr Viṣṇunak, akkor lesz elegendő eső. Ha elegendő eső hullik, akkor a föld alkalmas lesz arra, hogy minden megteremjen rajta (sarva-kāma-dughā mahī ). Ha valaki megfelelően ki tudja használni a földet, a földtől megkaphat mindent, ami az életéhez szükséges, beleértve a gabonát, a gyümölcsöket, a virágokat és a zöldségeket egyaránt. Minden, ami az anyagi gazdagságunkat alkotja, a földből származik, ezért az írások azt mondják: sarva-kāma-dughā mahī (SB 1.10.4). A yajña végzésével minden lehetséges. Ezért bár Purūravā anyagi dologra vágyott, valójában azért végzett yajñát, hogy kedvében járjon az Istenség Legfelsőbb Személyiségének. Az Úr adhokṣaja, azaz túl van Purūravā és mindenki más érzékelésén. Éppen ezért valamilyen yajñát kell végezni annak érdekében, hogy az élőlény vágyai teljesüljenek. Az emberi társadalomban csak akkor lehet yajñát végezni, ha a társadalmat a varṇāśrama-dharma négy varṇára és négy āśramára osztja. Ilyen szabályozó folyamat nélkül senki sem mutathat be yajñákat, s yajñák nélkül soha semmilyen anyagi terv nem teheti boldoggá az emberi társadalmat. Mindenkit rá kell tehát vennünk, hogy végezzen yajñákat. Ebben a Kali-korban a saṅkīrtana, a Hare Kṛṣṇa mahā-mantra egyéni vagy közös éneklése az ajánlott yajña. Ez megadja majd mindazt, amire az emberi társadalomnak szüksége van.