HU/SB 10.1.4: Difference between revisions
(Srimad-Bhagavatam Compile Form edit) |
(Vanibot #0035: BhagChapterDiac - change chapter link to no diacritics form) |
||
| Line 40: | Line 40: | ||
Indiában az emberek között az a szokás, hogy vagy a Bhagavad-gītāból, vagy a Śrīmad-Bhāgavatamból Kṛṣṇáról hallanak, hogy kigyógyuljanak az ismétlődő születés és halál betegségéből. India mostanra már degradálódott, ám ennek ellenére amikor az emberek hírül veszik, hogy valaki a Bhagavad-gītāról vagy a Śrīmad-Bhāgavatamról fog beszélni, ezrével gyűlnek össze, hogy meghallgassák. Ez a vers azonban utal arra, hogy a Bhagavad-gītāt és a Śrīmad-Bhāgavatamot olyan embereknek kell elmondaniuk, akik teljes mértékben mentesek az anyagi vágyaktól (''nivṛtta-tarṣaiḥ''). Ebben az anyagi világban Brahmātól kezdve a jelentéktelen hangyáig mindenki az érzéki élvezet iránti anyagi vágyakkal van teli, és mindenki az érzékkielégítéssel törődik. Ha azonban valakit ilyen tettek kötnek le, nem értheti meg teljesen a kṛṣṇa-kathā értékét sem a Bhagavad-gītā, sem a Śrīmad-Bhāgavatam formájában. | Indiában az emberek között az a szokás, hogy vagy a Bhagavad-gītāból, vagy a Śrīmad-Bhāgavatamból Kṛṣṇáról hallanak, hogy kigyógyuljanak az ismétlődő születés és halál betegségéből. India mostanra már degradálódott, ám ennek ellenére amikor az emberek hírül veszik, hogy valaki a Bhagavad-gītāról vagy a Śrīmad-Bhāgavatamról fog beszélni, ezrével gyűlnek össze, hogy meghallgassák. Ez a vers azonban utal arra, hogy a Bhagavad-gītāt és a Śrīmad-Bhāgavatamot olyan embereknek kell elmondaniuk, akik teljes mértékben mentesek az anyagi vágyaktól (''nivṛtta-tarṣaiḥ''). Ebben az anyagi világban Brahmātól kezdve a jelentéktelen hangyáig mindenki az érzéki élvezet iránti anyagi vágyakkal van teli, és mindenki az érzékkielégítéssel törődik. Ha azonban valakit ilyen tettek kötnek le, nem értheti meg teljesen a kṛṣṇa-kathā értékét sem a Bhagavad-gītā, sem a Śrīmad-Bhāgavatam formájában. | ||
Ha felszabadult lelkektől hallunk az Istenség Legfelsőbb Személyisége dicsőségéről, ez minden bizonnyal kiszabadít bennünket az anyagi cselekedetek börtönéből. Ha azonban olyan embertől halljuk a Śrīmad-Bhāgavatamot, akinek ez a felolvasás a foglalkozása, az nem segíthet bennünket, hogy elérjük a felszabadulást. A kṛṣṇa-kathā rendkívül egyszerű. A Bhagavad-gītā azt mondja, hogy Kṛṣṇa az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Ahogyan Kṛṣṇa Maga elmagyarázza, ''mattaḥ parataraṁ nānyat kiñcid asti dhanañjaya'': „Ó, Arjuna, nincs igazság, ami magasabb rendű lenne Nálam!” ([[HU/BG 7.7|BG 7.7]]) Csupán e tény megértésével — miszerint Kṛṣṇa az Istenség Legfelsőbb Személyisége — bárki felszabadult lélekké válhat. Mivel azonban az embereket — különösen ebben a korban — sokkal inkább érdekli, hogy olyan gátlástalan embereket hallgassanak, akik eltérnek a Bhagavad-gītā egyszerű bemutatásától, és akik saját élvezetük érdekében elferdítik a Bhagavad-gītāt, nem részesülhetnek valódi áldásából. Nagy bölcsészek, politikusok, filozófusok, tudósok beszélnek a Bhagavad-gītāról a rájuk jellemző szennyes módon, és az emberek általában meghallgatják őket, mert nem érdekli őket, hogy egy bhaktától halljanak az Istenség Legfelsőbb Személyisége dicsőségéről. Bhakta az, akinek semmi más szándéka nincs a Bhagavad-gītā és a Śrīmad-Bhāgavatam elmondásával, mint hogy az Urat szolgálja. Śrī Caitanya Mahāprabhu ezért azt a tanácsot adta nekünk, hogy az Úr dicsőségéről azoktól halljunk, akik megvalósítással rendelkeznek ( | Ha felszabadult lelkektől hallunk az Istenség Legfelsőbb Személyisége dicsőségéről, ez minden bizonnyal kiszabadít bennünket az anyagi cselekedetek börtönéből. Ha azonban olyan embertől halljuk a Śrīmad-Bhāgavatamot, akinek ez a felolvasás a foglalkozása, az nem segíthet bennünket, hogy elérjük a felszabadulást. A kṛṣṇa-kathā rendkívül egyszerű. A Bhagavad-gītā azt mondja, hogy Kṛṣṇa az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Ahogyan Kṛṣṇa Maga elmagyarázza, ''mattaḥ parataraṁ nānyat kiñcid asti dhanañjaya'': „Ó, Arjuna, nincs igazság, ami magasabb rendű lenne Nálam!” ([[HU/BG 7.7|BG 7.7]]) Csupán e tény megértésével — miszerint Kṛṣṇa az Istenség Legfelsőbb Személyisége — bárki felszabadult lélekké válhat. Mivel azonban az embereket — különösen ebben a korban — sokkal inkább érdekli, hogy olyan gátlástalan embereket hallgassanak, akik eltérnek a Bhagavad-gītā egyszerű bemutatásától, és akik saját élvezetük érdekében elferdítik a Bhagavad-gītāt, nem részesülhetnek valódi áldásából. Nagy bölcsészek, politikusok, filozófusok, tudósok beszélnek a Bhagavad-gītāról a rájuk jellemző szennyes módon, és az emberek általában meghallgatják őket, mert nem érdekli őket, hogy egy bhaktától halljanak az Istenség Legfelsőbb Személyisége dicsőségéről. Bhakta az, akinek semmi más szándéka nincs a Bhagavad-gītā és a Śrīmad-Bhāgavatam elmondásával, mint hogy az Urat szolgálja. Śrī Caitanya Mahāprabhu ezért azt a tanácsot adta nekünk, hogy az Úr dicsőségéről azoktól halljunk, akik megvalósítással rendelkeznek (''bhāgavata paro diya bhāgavata sthane''). Ha egy kezdő az Úrról akar hallani, nem szabad olyasvalakihez fordulnia, aki nem egy olyan lélek, aki megvalósításra tett szert a Kṛṣṇa-tudat tudományában, mert ezt Śrīla Sanātana Gosvāmī szigorúan megtiltja. Sanātana Gosvāmī a következő verset idézi a Padma Purāṇából: | ||
:''avaiṣṇava-mukhodgīrṇaṁ'' | :''avaiṣṇava-mukhodgīrṇaṁ'' | ||
| Line 47: | Line 47: | ||
:''sarpocchiṣṭaṁ yathā payaḥ'' | :''sarpocchiṣṭaṁ yathā payaḥ'' | ||
El kell kerülnünk, hogy olyan embert hallgassunk, aki nem tesz eleget a vaiṣṇava viselkedés követelményeinek. Egy vaiṣṇava nivṛtta-tṛṣṇa, azaz nincsenek anyagi szándékai, mert egyetlen célja, hogy a Kṛṣṇa-tudatot prédikálja. Az úgynevezett tudósok, filozófusok és politikusok azzal, hogy saját szándékaiknak megfelelően elferdítik a jelentését, kihasználják a Bhagavad-gītā horderejét. Ez a vers ezért arra figyelmeztet, hogy kṛṣṇa-kathāt csak az beszélhet el, aki nivṛtta-tṛṣṇa. Śukadeva Gosvāmī a Śrīmad-Bhāgavatam igazi elbeszélőjének megtestesülése, Parīkṣit Mahārāja pedig, aki elszántan lemondott birodalmáról és családjáról, mielőtt szembenézett volna a halállal, azt a személyt képviseli, aki méltó arra, hogy hallgassa. A Śrīmad-Bhāgavatam képzett elbeszélője a megfelelő gyógyszert adja (''bhavauṣadhi') a feltételekhez kötött lelkeknek. A Kṛṣṇa-tudatú mozgalom ezért arra törekszik, hogy képzett prédikátorokat neveljen, akik szerte a világon hirdetik a Śrīmad-Bhāgavatamot és a Bhagavad-gītāt, hogy az emberek a világ minden részén élhessenek a mozgalom nyújtotta lehetőségekkel, és így megszabadulhassanak az anyagi létezés hármas szenvedésétől. | El kell kerülnünk, hogy olyan embert hallgassunk, aki nem tesz eleget a vaiṣṇava viselkedés követelményeinek. Egy vaiṣṇava nivṛtta-tṛṣṇa, azaz nincsenek anyagi szándékai, mert egyetlen célja, hogy a Kṛṣṇa-tudatot prédikálja. Az úgynevezett tudósok, filozófusok és politikusok azzal, hogy saját szándékaiknak megfelelően elferdítik a jelentését, kihasználják a Bhagavad-gītā horderejét. Ez a vers ezért arra figyelmeztet, hogy kṛṣṇa-kathāt csak az beszélhet el, aki nivṛtta-tṛṣṇa. Śukadeva Gosvāmī a Śrīmad-Bhāgavatam igazi elbeszélőjének megtestesülése, Parīkṣit Mahārāja pedig, aki elszántan lemondott birodalmáról és családjáról, mielőtt szembenézett volna a halállal, azt a személyt képviseli, aki méltó arra, hogy hallgassa. A Śrīmad-Bhāgavatam képzett elbeszélője a megfelelő gyógyszert adja (''bhavauṣadhi'') a feltételekhez kötött lelkeknek. A Kṛṣṇa-tudatú mozgalom ezért arra törekszik, hogy képzett prédikátorokat neveljen, akik szerte a világon hirdetik a Śrīmad-Bhāgavatamot és a Bhagavad-gītāt, hogy az emberek a világ minden részén élhessenek a mozgalom nyújtotta lehetőségekkel, és így megszabadulhassanak az anyagi létezés hármas szenvedésétől. | ||
A Bhagavad-gītā tanításai és a Śrīmad-Bhāgavatam elbeszélései olyan örömet okoznak, hogy szinte mindenki, aki az anyagi létezés hármas gyötrelmétől szenved, vágyni kezd rá, hogy az Úr dicsőségéről halljon ezekből a könyvekből, és így áldásban részesüljön a felszabadulás útján. Van azonban az embereknek két osztálya, akikben sohasem merül fel az érdeklődés, hogy a Bhagavad-gītā és a Śrīmad-Bhāgavatam üzenetét hallják: azok, akik kitartanak amellett, hogy öngyilkosságot kövessenek el, valamint azok, akik saját nyelvük kielégítése érdekében teheneket és más állatokat gyilkolnak le. Az ilyen emberek tehetnek úgy, mintha a Śrīmad-Bhāgavatamot hallgatnák a Bhāgavata-saptāha idején, ez azonban nem más, mint a karmīk újabb találmánya, akiknek ezekből az előadásokból semmi hasznuk sem származhat. A ''paśu-ghnāt'' szó fontos ezzel kapcsolatban. ''Paśu-ghna'' mészárost jelent. Azoknak az embereknek, akik szeretnek rituális szertartásokat bemutatni annak érdekében, hogy a felsőbb bolygórendszerekbe kerülhessenek, állatok leölésével kell áldozatokat (yajñákat) végezniük. Éppen ezért az Úr Buddhadeva megtagadta a Védák hitelességét, mert küldetése az volt, hogy véget vessen az állatáldozatoknak, amelyeket a védikus rituális szertartásokban ajánlatos bemutatni. | A Bhagavad-gītā tanításai és a Śrīmad-Bhāgavatam elbeszélései olyan örömet okoznak, hogy szinte mindenki, aki az anyagi létezés hármas gyötrelmétől szenved, vágyni kezd rá, hogy az Úr dicsőségéről halljon ezekből a könyvekből, és így áldásban részesüljön a felszabadulás útján. Van azonban az embereknek két osztálya, akikben sohasem merül fel az érdeklődés, hogy a Bhagavad-gītā és a Śrīmad-Bhāgavatam üzenetét hallják: azok, akik kitartanak amellett, hogy öngyilkosságot kövessenek el, valamint azok, akik saját nyelvük kielégítése érdekében teheneket és más állatokat gyilkolnak le. Az ilyen emberek tehetnek úgy, mintha a Śrīmad-Bhāgavatamot hallgatnák a Bhāgavata-saptāha idején, ez azonban nem más, mint a karmīk újabb találmánya, akiknek ezekből az előadásokból semmi hasznuk sem származhat. A ''paśu-ghnāt'' szó fontos ezzel kapcsolatban. ''Paśu-ghna'' mészárost jelent. Azoknak az embereknek, akik szeretnek rituális szertartásokat bemutatni annak érdekében, hogy a felsőbb bolygórendszerekbe kerülhessenek, állatok leölésével kell áldozatokat (yajñákat) végezniük. Éppen ezért az Úr Buddhadeva megtagadta a Védák hitelességét, mert küldetése az volt, hogy véget vessen az állatáldozatoknak, amelyeket a védikus rituális szertartásokban ajánlatos bemutatni. | ||
Latest revision as of 00:11, 7 September 2020
4. VERS
- nivṛtta-tarṣair upagīyamānād
- bhavauṣadhāc chrotra-mano-’bhirāmāt
- ka uttamaśloka-guṇānuvādāt
- pumān virajyeta vinā paśughnāt
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
nivṛtta—megszabadulva; tarṣaiḥ—a kéjtől vagy az anyagi cselekedetektől; upagīyamānāt—amelyet elmondanak vagy elénekelnek; bhava-auṣadhāt—amely a megfelelő orvosság az anyagi betegségre; śrotra—a hallás folyamata; manaḥ—az elme számára a gondolkodás tárgya; abhirāmāt—e dicsőítés kedvező hangvibrációitól; kaḥ—ki; uttamaśloka—az Istenség Legfelsőbb Személyiségének; guṇa-anuvādāt—efféle cselekedeteinek leírásából; pumān—egy személy; virajyeta—távol tudja tartani magát; vinā—kivéve; paśu-ghnāt—egy hentes vagy az, aki saját személyes létét pusztítja el.
FORDÍTÁS
Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének dicsőítése a paramparā rendszerében történik, azaz lelki tanítómesterről tanítványra száll. Az Úr magasztalását azok ízlelik meg, akiket nem érdekel többé e kozmikus megnyilvánulás hamis, átmeneti dicsőítése. Az Úrról szóló elbeszélések alkotják a megfelelő gyógyírt a feltételekhez kötött lélek számára, akinek az ismétlődő születéssel és halállal kell szembenéznie. Egy mészároson vagy egy olyan emberen kívül, aki saját magát öli meg, ki az, aki ne hallgatná az Úr dicsőségét?
MAGYARÁZAT
Indiában az emberek között az a szokás, hogy vagy a Bhagavad-gītāból, vagy a Śrīmad-Bhāgavatamból Kṛṣṇáról hallanak, hogy kigyógyuljanak az ismétlődő születés és halál betegségéből. India mostanra már degradálódott, ám ennek ellenére amikor az emberek hírül veszik, hogy valaki a Bhagavad-gītāról vagy a Śrīmad-Bhāgavatamról fog beszélni, ezrével gyűlnek össze, hogy meghallgassák. Ez a vers azonban utal arra, hogy a Bhagavad-gītāt és a Śrīmad-Bhāgavatamot olyan embereknek kell elmondaniuk, akik teljes mértékben mentesek az anyagi vágyaktól (nivṛtta-tarṣaiḥ). Ebben az anyagi világban Brahmātól kezdve a jelentéktelen hangyáig mindenki az érzéki élvezet iránti anyagi vágyakkal van teli, és mindenki az érzékkielégítéssel törődik. Ha azonban valakit ilyen tettek kötnek le, nem értheti meg teljesen a kṛṣṇa-kathā értékét sem a Bhagavad-gītā, sem a Śrīmad-Bhāgavatam formájában.
Ha felszabadult lelkektől hallunk az Istenség Legfelsőbb Személyisége dicsőségéről, ez minden bizonnyal kiszabadít bennünket az anyagi cselekedetek börtönéből. Ha azonban olyan embertől halljuk a Śrīmad-Bhāgavatamot, akinek ez a felolvasás a foglalkozása, az nem segíthet bennünket, hogy elérjük a felszabadulást. A kṛṣṇa-kathā rendkívül egyszerű. A Bhagavad-gītā azt mondja, hogy Kṛṣṇa az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Ahogyan Kṛṣṇa Maga elmagyarázza, mattaḥ parataraṁ nānyat kiñcid asti dhanañjaya: „Ó, Arjuna, nincs igazság, ami magasabb rendű lenne Nálam!” (BG 7.7) Csupán e tény megértésével — miszerint Kṛṣṇa az Istenség Legfelsőbb Személyisége — bárki felszabadult lélekké válhat. Mivel azonban az embereket — különösen ebben a korban — sokkal inkább érdekli, hogy olyan gátlástalan embereket hallgassanak, akik eltérnek a Bhagavad-gītā egyszerű bemutatásától, és akik saját élvezetük érdekében elferdítik a Bhagavad-gītāt, nem részesülhetnek valódi áldásából. Nagy bölcsészek, politikusok, filozófusok, tudósok beszélnek a Bhagavad-gītāról a rájuk jellemző szennyes módon, és az emberek általában meghallgatják őket, mert nem érdekli őket, hogy egy bhaktától halljanak az Istenség Legfelsőbb Személyisége dicsőségéről. Bhakta az, akinek semmi más szándéka nincs a Bhagavad-gītā és a Śrīmad-Bhāgavatam elmondásával, mint hogy az Urat szolgálja. Śrī Caitanya Mahāprabhu ezért azt a tanácsot adta nekünk, hogy az Úr dicsőségéről azoktól halljunk, akik megvalósítással rendelkeznek (bhāgavata paro diya bhāgavata sthane). Ha egy kezdő az Úrról akar hallani, nem szabad olyasvalakihez fordulnia, aki nem egy olyan lélek, aki megvalósításra tett szert a Kṛṣṇa-tudat tudományában, mert ezt Śrīla Sanātana Gosvāmī szigorúan megtiltja. Sanātana Gosvāmī a következő verset idézi a Padma Purāṇából:
- avaiṣṇava-mukhodgīrṇaṁ
- pūtaṁ hari-kathāmṛtam
- śravaṇaṁ naiva kartavyaṁ
- sarpocchiṣṭaṁ yathā payaḥ
El kell kerülnünk, hogy olyan embert hallgassunk, aki nem tesz eleget a vaiṣṇava viselkedés követelményeinek. Egy vaiṣṇava nivṛtta-tṛṣṇa, azaz nincsenek anyagi szándékai, mert egyetlen célja, hogy a Kṛṣṇa-tudatot prédikálja. Az úgynevezett tudósok, filozófusok és politikusok azzal, hogy saját szándékaiknak megfelelően elferdítik a jelentését, kihasználják a Bhagavad-gītā horderejét. Ez a vers ezért arra figyelmeztet, hogy kṛṣṇa-kathāt csak az beszélhet el, aki nivṛtta-tṛṣṇa. Śukadeva Gosvāmī a Śrīmad-Bhāgavatam igazi elbeszélőjének megtestesülése, Parīkṣit Mahārāja pedig, aki elszántan lemondott birodalmáról és családjáról, mielőtt szembenézett volna a halállal, azt a személyt képviseli, aki méltó arra, hogy hallgassa. A Śrīmad-Bhāgavatam képzett elbeszélője a megfelelő gyógyszert adja (bhavauṣadhi) a feltételekhez kötött lelkeknek. A Kṛṣṇa-tudatú mozgalom ezért arra törekszik, hogy képzett prédikátorokat neveljen, akik szerte a világon hirdetik a Śrīmad-Bhāgavatamot és a Bhagavad-gītāt, hogy az emberek a világ minden részén élhessenek a mozgalom nyújtotta lehetőségekkel, és így megszabadulhassanak az anyagi létezés hármas szenvedésétől.
A Bhagavad-gītā tanításai és a Śrīmad-Bhāgavatam elbeszélései olyan örömet okoznak, hogy szinte mindenki, aki az anyagi létezés hármas gyötrelmétől szenved, vágyni kezd rá, hogy az Úr dicsőségéről halljon ezekből a könyvekből, és így áldásban részesüljön a felszabadulás útján. Van azonban az embereknek két osztálya, akikben sohasem merül fel az érdeklődés, hogy a Bhagavad-gītā és a Śrīmad-Bhāgavatam üzenetét hallják: azok, akik kitartanak amellett, hogy öngyilkosságot kövessenek el, valamint azok, akik saját nyelvük kielégítése érdekében teheneket és más állatokat gyilkolnak le. Az ilyen emberek tehetnek úgy, mintha a Śrīmad-Bhāgavatamot hallgatnák a Bhāgavata-saptāha idején, ez azonban nem más, mint a karmīk újabb találmánya, akiknek ezekből az előadásokból semmi hasznuk sem származhat. A paśu-ghnāt szó fontos ezzel kapcsolatban. Paśu-ghna mészárost jelent. Azoknak az embereknek, akik szeretnek rituális szertartásokat bemutatni annak érdekében, hogy a felsőbb bolygórendszerekbe kerülhessenek, állatok leölésével kell áldozatokat (yajñákat) végezniük. Éppen ezért az Úr Buddhadeva megtagadta a Védák hitelességét, mert küldetése az volt, hogy véget vessen az állatáldozatoknak, amelyeket a védikus rituális szertartásokban ajánlatos bemutatni.
- nindasi yajña-vidher ahaha śruti-jātaṁ
- sa-daya-hṛdaya darśita-paśu-ghātaṁ
- keśava dhṛta-buddha-śarīra jaya jagadīśa hare
- (Gīta-govinda)
Noha az állatáldozatok engedélyezettek a védikus szertartások során, azok az emberek, akik e szertartások számára állatokat ölnek, mégis mészárosoknak tekinthetők. A mészárosokat nem érdekelheti a Kṛṣṇa-tudat, mert az anyag már elbűvölte őket, és az egyetlen dolog, amivel törődnek, az az átmeneti test kényelmének növelése.
- bhogaiśvarya-prasaktānāṁ
- tayāpahṛta-cetasām
- vyavasāyātmikā buddhiḥ
- samādhau na vidhīyate
„Azoknak az elméjében, akik túlságosan ragaszkodnak az érzéki élvezethez és az anyagi gazdagsághoz, s akiket mindezek megtévesztenek, sohasem ébred szilárd eltökéltség, hogy a Legfelsőbb Úr odaadó szolgálatát végezzék.” (BG 2.44) Śrīla Narottama dāsa Ṭhākura azt mondja:
- manuṣya-janama pāiyā,
- rādhā-kṛṣṇa nā bhajiyā,
- jāniyā śuniyā viṣa khāinu
Aki nem Kṛṣṇa-tudatú, és ezért nem szolgálja az Urat, szintén paśu-ghna, mert szánt szándékkal mérget iszik. Az ilyen embert nem érdekelheti a Kṛṣṇa-tudat, mert még mindig vágyik az anyagi érzékkielégítésre, azaz nem nivṛtta-tṛṣṇa. Traivargikās te puruṣā vimukhā hari-medhasaḥ, mondja a śāstra. Akiket a trivarga érdekel — azaz a dharma, az artha és a kāma —, azok csupán azért vallásosak, hogy bizonyos anyagi pozícióra tegyenek szert, amelynek segítségével jobb esélyük lesz az érzékkielégítésre. Az ilyen emberek megölik magukat, mert saját akaratukból a születés és halál körforgásában maradnak. Az efféle embereket nem érdekelheti a Kṛṣṇa-tudat.
A kṛṣṇa-kathāhoz, a Kṛṣṇa-tudatú témák elbeszéléséhez egy beszélőre és egy hallgatóra van szükség, akiket egyaránt érdekelhet a Kṛṣṇa-tudat, ha az anyagi témák többé már nem érdeklik őket. Bárki láthatja, hogyan fejlődik ki ez a hozzáállás automatikusan azokban, akik Kṛṣṇa-tudatosak. Noha a Kṛṣṇa-tudatú mozgalom bhaktái meglehetősen fiatalok, nem olvasnak többé materialista napilapokat, folyóiratokat stb., mert ezek a dolgok nem érdeklik már őket (nivṛtta-tarṣaiḥ). Teljesen lemondtak az élet testi felfogásáról. Az Uttamaślokáról, az Istenség Legfelsőbb Személyiségéről szóló témákat a lelki tanítómester elbeszéli, a tanítvány pedig figyelmesen hallgatja. Ha nem mentesek mind a ketten az anyagi vágyaktól, nem érdekelhetik őket a Kṛṣṇa-tudatú témák. A lelki tanítómesternek és a tanítványnak nincs szüksége arra, hogy bármi mást megértsen Kṛṣṇán kívül, mert az ember pusztán azzal, hogy megérti Kṛṣṇát és Róla beszél, tökéletesen művelt emberré válik (yasmin vijñāte sarvam evaṁ vijñātaṁ bhavati). Az Úr ott ül mindenki szívében, és kegyéből a bhakta egyenesen Tőle kap utasításokat, az Úrtól, aki a Bhagavad-gītāban (BG 15.15) így szól:
- sarvasya cāhaṁ hṛdi sanniviṣṭo
- mattaḥ smṛtir jñānam apohanaṁ ca
- vedaiś ca sarvair aham eva vedyo
- vedānta-kṛd veda-vid eva cāham
„Én mindenki szívében ott lakozom, s Tőlem jön az emlékezet, a tudás és a feledékenység. Én vagyok az, akit a Védákból meg kell ismerni, s Én vagyok a Vedānta szerkesztője és a Védák ismerője.” A Kṛṣṇa-tudat olyan nagyszerű, hogy aki tökéletesen Kṛṣṇa-tudatú, és a lelki tanítómester utasítását követi, azt teljes mértékben elégedetté teszi, ha a Śrīmad-Bhāgavatamban, a Bhagavad-gītāban és a hasonló védikus írásokban található kṛṣṇa-kathāt olvassa. Ha már az is ilyen kellemes, hogy csupán beszélünk Kṛṣṇáról, akkor elképzelhetjük, milyen örömet okoz, ha szolgáljuk Őt.
Amikor a felszabadult lelki tanítómester és tanítványa kṛṣṇa-kathāról beszélgetnek, néha mások is élnek a lehetőséggel, hogy hallhatnak e témákról, és ez a javukra válik. Ezek a témák jelentik a gyógyszert, amely megállítja a születés és halál ismétlődését. A születés és halál körforgását, amelynek hatására az ember újra és újra másik testet ölt, bhavának vagy bhava-rogának nevezik. Ha valaki akár szándékosan, akár véletlenül kṛṣṇa-kathāt hall, kétségtelenül kigyógyul bhava-rogájából, a születés és halál betegségéből. A kṛṣṇa-kathāt emiatt bhavauṣadhának nevezik, a gyógyírnak, amely megállítja a születés és halál ismétlődését. A karmīk, azok az emberek, akik ragaszkodnak az anyagi érzéki élvezethez, általában nem tudnak lemondani anyagi vágyaikról, ám a kṛṣṇa-kathā olyan hatékony gyógyszer, hogy ha valakit kényszerítenek rá, hogy meghallgassa, kétségtelenül megszabadul betegségétől. Jó példa erre Dhruva Mahārāja, aki tapasyája végére érve teljesen elégedetté vált. Amikor az Úr egy áldást akart adni neki, Dhruva Mahārāja visszautasította. Svāmin kṛtārtho ’smi varaṁ na yāce. „Drága Uram — mondta —, teljesen elégedett vagyok. Nem kérek olyan áldást, ami az anyagi érzékkielégítést szolgálná.” A valóságban láthatjuk, hogy a Kṛṣṇa-tudatú mozgalomban még fiatal fiúk és lányok is felhagytak rossz szokásaikkal, többek között a tiltott nemi élettel, a húsevéssel, az ivással és a kábítószer élvezettel, valamint a szerencsejátékokkal, melyeknek hosszú ideig a rabjai voltak. A Kṛṣṇa-tudat olyan hatékony, hogy teljes elégedettséget nyújt számukra, ezért nem érdekli őket többé az anyagi érzékkielégítés.