HU/Prabhupada 0630 - Nincs ok kesergésre, mert a lélek megmarad: Difference between revisions

Latest revision as of 11:52, 1 October 2018

Előző oldal - videó 0629

Következő oldal - videó 0631

Lecture on BG 2.28 -- London, August 30, 1973

Pradyumna: Fordítás: „Kezdetben minden teremtett lény megnyilvánulatlan, középső szakaszában megnyilvánul, majd a megsemmisüléskor újra megnyilvánulatlan lesz. Mi okod hát a kesergésre?”

Prabhupāda: A lélek tehát örök. Így nincs semmi ok a kesergésre, mivel a lélek fennmarad. Még ha a testet el is pusztítják, nincs ok a kesergésre. És azok, akik nem hisznek abban, hogy „Nincs lélek, kezdetben minden üres volt...” Tehát kezdetben az üresség volt, és aztán megnyilvánult. Majd megint üresség. Tehát ürességből ürességbe, akkor miért kellene bánkódni? Kṛṣṇa ezt az érvet adja. Egyik esetben sincs ok a bánatra. Tovább?

Pradyumna: (magyarázat) „Sajnálkozásra azonban még akkor sincs okunk, ha pusztán a vita kedvéért elfogadjuk az ateista elméletet. A lélek különálló lététől függetlenül az anyagi elemek a teremtés előtt megnyilvánulatlan állapotban vannak, s e finom fizikai, megnyilvánulatlan állapotból nyilvánulnak meg, ahogyan az éterből megnyilvánul a levegő, a levegőből a tűz, a tűzből a víz, a vízből pedig a föld. A föld számtalan megnyilvánulás forrása.”

Prabhupāda: Ez a teremtés folyamata. Az éter, majd az ég, a levegő, a tűz, a víz és a föld. Igen. Ez a teremtés folyamata.

Pradyumna: „Nézzünk meg példaként egy nagy felhőkarcolót, ami szintén a földből jön létre. Miután romba dől, a megnyilvánultból ismét megnyilvánulatlan lesz, s a végső szinten atomokként létezik tovább. Az energiamegmaradás törvénye továbbra is érvényes, a különbség csupán annyi, hogy a dolgok idővel megnyilvánulnak, majd ismét megnyilvánulatlan állapotba kerülnek. Ez a különbség. Miért kellene hát siránkoznunk bármelyik állapot miatt? Semmi sem vész el, még akkor sem, ha megnyilvánulatlanná válik. Kezdetben és a végső szinten minden elem megnyilvánulatlan, s csak a középső stádiumban nyilvánul meg, ez azonban nem jelent igazi, lényeges különbséget. Ha elfogadjuk a Bhagavad-gītāban közzétett védikus végkövetkeztetést (2.18) (antavanta ime dehāḥ), miszerint az anyagi testek idővel mind megsemmisülnek, ellenben a lélek örök (nityasyoktāḥ śarīriṇaḥ), akkor mindig emlékeznünk kell arra, hogy a test olyan, mint egy ruha. Miért keseregnénk azon, hogy másik ruhát öltünk magukra? Az anyagi testnek nincs valóságos léte az örök lélekhez viszonyítva. Olyan ez, mint egy álom. Álmunkban repülhetünk az égen, vagy királyként egy hintóban ülhetünk, ám amikor felébredünk, láthatjuk, hogy sem az égen nem vagyunk, sem hintóban nem ülünk. A védikus bölcsesség annak alapján, hogy az anyagi test nem létezik, az önmegvalósításra biztat. Akár hiszünk tehát a lélek létezésében, akár nem, egyik esetben sincs okunk szomorkodni a test elvesztése miatt.”

@@ Line 5: / Line 5: @@
 [[Category:HU-Quotes - Lectures, Bhagavad-gita As It Is]]
 [[Category:HU-Quotes - in United Kingdom]]
+[[Category:A teremtés jellemzői - videók]]
+[[Category:Cselekedj megfelelő tudatban! - videók]]
 <!-- END CATEGORY LIST -->
+<!-- BEGIN NAVIGATION BAR -- DO NOT EDIT OR REMOVE -->
+{{1080 videos navigation - All Languages|Hungarian|HU/Prabhupada 0629 - Isten különböző ruhában lévő különböző gyermekei vagyunk|0629|HU/Prabhupada 0631 - Én örökkévaló vagyok, a test viszont nem - ez az igazság|0631}}
+<!-- END NAVIGATION BAR -->
 <!-- BEGIN ORIGINAL VANIQUOTES PAGE LINK-->
 <div class="center">
@@ Line 14: / Line 19: @@
 <!-- BEGIN VIDEO LINK -->
-{{youtube_right|Jo6Re2kYJh0|Nincs ok kesergésre, mert a lélek megmarad<br />- Prabhupāda 0630}}
+{{youtube_right|a9iZJqM7Xzw|Nincs ok kesergésre, mert a lélek megmarad<br />- Prabhupāda 0630}}
 <!-- END VIDEO LINK -->
 <!-- BEGIN AUDIO LINK (from English page -->
-<mp3player>http://vaniquotes.org/w/images/730830BG-LON_clip_01.mp3</mp3player>
+<mp3player>https://s3.amazonaws.com/vanipedia/clip/730830BG-LON_clip_01.mp3</mp3player>
 <!-- END AUDIO LINK -->
@@ Line 34: / Line 39: @@
 Prabhupāda: Ez a teremtés folyamata. Az éter, majd az ég, a levegő, a tűz, a víz és a föld. Igen. Ez a teremtés folyamata.
-Pradyumna: „Nézzünk meg példaként egy nagy felhőkarcolót, ami szintén a földből jön létre. Miután romba dől, a megnyilvánultból ismét megnyilvánulatlan lesz, s a végső szinten atomokként létezik tovább. Az energiamegmaradás törvénye továbbra is érvényes, a különbség csupán annyi, hogy a dolgok idővel megnyilvánulnak, majd ismét megnyilvánulatlan állapotba kerülnek. Ez a különbség. Miért kellene hát siránkoznunk bármelyik állapot miatt? Semmi sem vész el, még akkor sem, ha megnyilvánulatlanná válik. Kezdetben és a végső szinten minden elem megnyilvánulatlan, s csak a középső stádiumban nyilvánul meg, ez azonban nem jelent igazi, lényeges különbséget. Ha elfogadjuk a Bhagavad-gītāban közzétett védikus végkövetkeztetést ([[Vanisource:BG 2.18|2.18]]) (antavanta ime dehāḥ), miszerint az anyagi testek idővel mind megsemmisülnek, ellenben a lélek örök (nityasyoktāḥ śarīriṇaḥ), akkor mindig emlékeznünk kell arra, hogy a test olyan, mint egy ruha. Miért keseregnénk azon, hogy másik ruhát öltünk magukra? Az anyagi testnek nincs valóságos léte az örök lélekhez viszonyítva. Olyan ez, mint egy álom. Álmunkban repülhetünk az égen, vagy királyként egy hintóban ülhetünk, ám amikor felébredünk, láthatjuk, hogy sem az égen nem vagyunk, sem hintóban nem ülünk. A védikus bölcsesség annak alapján, hogy az anyagi test nem létezik, az önmegvalósításra biztat. Akár hiszünk tehát a lélek létezésében, akár nem, egyik esetben sincs okunk szomorkodni a test elvesztése miatt.”
+Pradyumna: „Nézzünk meg példaként egy nagy felhőkarcolót, ami szintén a földből jön létre. Miután romba dől, a megnyilvánultból ismét megnyilvánulatlan lesz, s a végső szinten atomokként létezik tovább. Az energiamegmaradás törvénye továbbra is érvényes, a különbség csupán annyi, hogy a dolgok idővel megnyilvánulnak, majd ismét megnyilvánulatlan állapotba kerülnek. Ez a különbség. Miért kellene hát siránkoznunk bármelyik állapot miatt? Semmi sem vész el, még akkor sem, ha megnyilvánulatlanná válik. Kezdetben és a végső szinten minden elem megnyilvánulatlan, s csak a középső stádiumban nyilvánul meg, ez azonban nem jelent igazi, lényeges különbséget. Ha elfogadjuk a Bhagavad-gītāban közzétett védikus végkövetkeztetést ([[HU/BG 2.18|2.18]]) (antavanta ime dehāḥ), miszerint az anyagi testek idővel mind megsemmisülnek, ellenben a lélek örök (nityasyoktāḥ śarīriṇaḥ), akkor mindig emlékeznünk kell arra, hogy a test olyan, mint egy ruha. Miért keseregnénk azon, hogy másik ruhát öltünk magukra? Az anyagi testnek nincs valóságos léte az örök lélekhez viszonyítva. Olyan ez, mint egy álom. Álmunkban repülhetünk az égen, vagy királyként egy hintóban ülhetünk, ám amikor felébredünk, láthatjuk, hogy sem az égen nem vagyunk, sem hintóban nem ülünk. A védikus bölcsesség annak alapján, hogy az anyagi test nem létezik, az önmegvalósításra biztat. Akár hiszünk tehát a lélek létezésében, akár nem, egyik esetben sincs okunk szomorkodni a test elvesztése miatt.”
 <!-- END TRANSLATED TEXT -->