HU/Prabhupada 0796 - Ne gondoljátok, hogy én beszélek. Én csak eszköz vagyok. Az igazi beszélő az Istenség Legfelsőbb Személyisége

Előző oldal - videó 0795

Következő oldal - videó 0797

Original Vaniquotes page in English

---

Load video

YouTube

YouTube might collect personal data. Privacy Policy

ContinueDismiss

Lecture on BG 6.1-4 -- New York, September 2, 1966

Tehát itt az áll, hogy śrī-bhagavān uvāca. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége beszél. Amikor Ő beszél, az azt jelenti, hogy a teljes tudás birtokában beszél. Az Ő tudásában nincs hiba. A mi tudásunk rengeteg hibát rejt. Hibákat követünk el, illúzióban vagyunk. Van, amikor mondunk valamit, de a szívünkben más van. Ez azt jelenti, hogy csalunk. Emellett a tapasztalatunk is tökéletlen, mert az érzékeink tökéletlenek. Ezért nem mondhatok neked semmit. Ha megkérdezel, hogy „Swamiji, akkor mit beszélsz?” Én egyszerűen csak azt mondom, amit az Istenség Legfelsőbb Személyisége elmondott. Csak ismétlem ugyanazokat a szavakat. Ez minden. Ne gondoljátok, hogy én beszélek. Én csak eszköz vagyok. Az igazi beszélő az Istenség Legfelsőbb Személyisége, aki kívül is és belül is jelen van. Tehát mit mond? Azt mondja, anāśritam...

anāśritaḥ karma-phalaṁ

kāryaṁ karma karoti yaḥ

sa sannyāsī ca yogī ca

na niragnir na cākriyaḥ

(BG 6.1)

Anāśritaḥ. Az anāśritaḥ azt jelenti, hogy bármilyen menedék nélkül. Karma-phalam. Mindenki dolgozik, és valamilyen eredményt vár a munkájából. Bármit is csinálsz, valamilyen eredményt vársz el érte. Itt Bhagavān, az Istenség Legfelsőbb Személyisége azt mondja, hogy „Aki nem ragaszkodik munkája gyümölcséhez,...” Dolgozik. És ha nem vár semmilyen eredményt, akkor miért dolgozik? Anélkül... Mondjuk megkérek valakit, hogy így csináljon meg egy dolgot. Ekkor várni fog valamit, valamilyen eredményt, díjazást, jutalmat vagy fizetséget. Ez itt a munka módja. De Kṛṣṇa azt rendeli el, hogy anāśritaḥ karma-phalam, „Aki nem ragaszkodik munkája gyümölcséhez,” Akkor ő miért dolgozik? Kāryam, azaz „Ez a kötelességem. Ez a kötelességem.” Nem az eredmény miatt, hanem kötelességből. „Ezt elvégezni a kötelességem.” Kāryaṁ karma karoti yaḥ. Ha valaki így dolgozik, akkor sa sannyāsī, akkor ő valójában az élet lemondott rendjében van.

A védikus kultúra szerint az életnek négy szintje van. Sokszor elmondtuk már, hogy a brahmacārī, a gṛhastha, a vānaprastha, és a sannyāsī. A brahmacārī a tanuló életet jelenti, azt, hogy valakit a lelki megértésre, a Kṛṣṇa-tudatra képeznek. Őt nevezik brahmacārīnak. A teljes képzést követően ez a személy elfogad egy feleséget, megházasodik, és a gyerekekkel, a családdal él. Ezt nevezik gṛhasthának. Majd az ötvenedik életéve után elhagyja a gyerekeket, és - a felesége kíséretében - elmegy otthonról, elutazik a szent helyekre. Ezt nevezik vānaprastha vagy visszavonult életnek. Majd a feleségét a gyerekei, a felnőtt gyerekei gondoskodására bízza, és egyedül marad. Ezt pedig sannyāsának, az élet lemondott rendjének nevezik. Tehát ez a négy osztály van az életben.

Kṛṣṇa azt mondja, hogy a lemondás önmagában nem elég. A lemondás önmagában nem minden. Kell valamilyen kötelességnek lennie. Kāryam. A kāryam azt jelenti, „Ez a kötelességem.” És mi ez a kötelesség? Lemondott a családi életről. Nem kell többé azzal foglalkoznia, hogyan tartsa el a feleséget és a gyerekeket. Akkor mi a kötelessége? Ez a kötelesség igen felelősségteljes kötelesség, Kṛṣṇáért kell dolgoznia. Kāryam. A kāryam jelentése a valódi kötelesség. Az életben kétféle kötelesség van. Az egyik szolgálni az illúziót, és a másik, egy másik kötelesség, szolgálni a valóságot. Amikor a valóságot szolgálod, azt nevezik a valódi sannyāsának. És amikor az illúziót szolgálod, azt māyānak hívják. Akár a valóságot, akár az illúziót szolgálom, olyan helyzetben vagyok, hogy szolgálnom kell. A helyzetem nem az, hogy mesterré, hanem az, hogy szolgává válok. Ez az eredeti helyzetem.