HU/SB 3.5.47: Difference between revisions
(Srimad-Bhagavatam Compile Form edit) |
mNo edit summary |
||
| Line 38: | Line 38: | ||
<div class="purport"> | <div class="purport"> | ||
A szeretettel végzett tettek és azok viszonzása miatt a bhakták, az Úr hívei mindig előnyben vannak azokkal szemben, akik nagyon ragaszkodnak a jñānīk (az imperszonalisták) és a yogīk (a misztikusok) társaságához. Ezzel kapcsolatban az apare (mások) szó nagyon fontos. A „mások” szó a jñānīkra és a yogīkra vonatkozik, akiknek egyetlen reményük az, hogy a személytelen brahmajyoti létébe merüljenek. Bár az abhakták végső célja korántsem olyan jelentős, mint a bhaktáké, mégis sokkal több fáradságba kerül számukra eljutni oda, mint a bhaktáknak | A szeretettel végzett tettek és azok viszonzása miatt a bhakták, az Úr hívei mindig előnyben vannak azokkal szemben, akik nagyon ragaszkodnak a jñānīk (az imperszonalisták) és a yogīk (a misztikusok) társaságához. Ezzel kapcsolatban az apare (mások) szó nagyon fontos. A „mások” szó a jñānīkra és a yogīkra vonatkozik, akiknek egyetlen reményük az, hogy a személytelen brahmajyoti létébe merüljenek. Bár az abhakták végső célja korántsem olyan jelentős, mint a bhaktáké, mégis sokkal több fáradságba kerül számukra eljutni oda, mint a bhaktáknak. Az ember azt gondolhatná, hogy a bhakták is épp eleget küzdenek az odaadó szolgálat végzése során – ám az ő munkájukat az egyre fokozódó transzcendentális boldogság ellensúlyozza. A bhaktáknak nagyobb transzcendentális élvezetben van részük, amikor megállás nélkül az Úr szolgálatát végzik, mint amikor nem szolgálják Őt. Egy családban, amely egy férfiből és egy nőből áll, tengernyi munka és felelősség hárul mindkettőjükre, ha azonban egyedül maradnak, az együtt végzett munka hiányában mégis több gond szakad rájuk. | ||
Az imperszonalisták és a bhakták egyesülését az Úrral össze sem lehet hasonlítani. Az imperszonalisták arra törekszenek, hogy a sāyujya-mukti, az egységbe olvadás általi egyesülés elérésével teljesen megszüntessék egyéniségüket, míg a bhakták megtartják egyéniségüket, hogy a legfelsőbb egyéniséggel, az Úrral fennálló kapcsolatukban lehetőségük legyen a kölcsönös érzelmekre. E kölcsönös érzelmi kapcsolat a transzcendentális Vaikuṇṭha-bolygókra jellemző, ebből következően azt a felszabadulást, amelyre az imperszonalisták vágynak, az odaadó szolgálatot végző ember már elérte. A bhakták automatikusan szert tesznek a muktira, de számukra közben továbbra is megmarad az a transzcendentális boldogság, amelyet egyéni létük megtartása jelent. Ahogyan azt az előző versben elmondtuk, a bhakták végcélja a Vaikuṇṭha, vagyis az akuṇṭha-dhiṣṇya, az a hely, ahol nyoma sincs többé az aggodalomnak. Nem szabad azt hinnünk, hogy a bhakták és az imperszonalisták végcélja egy és ugyanaz. Kettőjük végső célja élesen elkülönül egymástól, s a bhakták által tapasztalt transzcendentális öröm szintén különbözik a cin-mātrától, a puszta lelki érzésektől. | Az imperszonalisták és a bhakták egyesülését az Úrral össze sem lehet hasonlítani. Az imperszonalisták arra törekszenek, hogy a sāyujya-mukti, az egységbe olvadás általi egyesülés elérésével teljesen megszüntessék egyéniségüket, míg a bhakták megtartják egyéniségüket, hogy a legfelsőbb egyéniséggel, az Úrral fennálló kapcsolatukban lehetőségük legyen a kölcsönös érzelmekre. E kölcsönös érzelmi kapcsolat a transzcendentális Vaikuṇṭha-bolygókra jellemző, ebből következően azt a felszabadulást, amelyre az imperszonalisták vágynak, az odaadó szolgálatot végző ember már elérte. A bhakták automatikusan szert tesznek a muktira, de számukra közben továbbra is megmarad az a transzcendentális boldogság, amelyet egyéni létük megtartása jelent. Ahogyan azt az előző versben elmondtuk, a bhakták végcélja a Vaikuṇṭha, vagyis az akuṇṭha-dhiṣṇya, az a hely, ahol nyoma sincs többé az aggodalomnak. Nem szabad azt hinnünk, hogy a bhakták és az imperszonalisták végcélja egy és ugyanaz. Kettőjük végső célja élesen elkülönül egymástól, s a bhakták által tapasztalt transzcendentális öröm szintén különbözik a cin-mātrától, a puszta lelki érzésektől. | ||
Latest revision as of 10:40, 15 March 2019
47. VERS
- tathāpare cātma-samādhi-yoga-
- balena jitvā prakṛtiṁ baliṣṭhām
- tvām eva dhīrāḥ puruṣaṁ viśanti
- teṣāṁ śramaḥ syān na tu sevayā te
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tathā–amíg; apare–mások; ca–szintén; ātma-samādhi–transzcendentális önmegvalósítás; yoga–eszközök; balena–erejével; jitvā–legyőzve; prakṛtim–a szerzett természet vagy a természet kötőerői; baliṣṭhām–nagyon hatalmas; tvām–Te; eva–csak; dhīrāḥ–megbékélt; puruṣam–személy; viśanti–belép; teṣām–nekik; śramaḥ–sok munka; syāt–vállalni kell; na–soha; tu–de; sevayā–szolgálva; te–Neked.
FORDÍTÁS
Mások, akik a transzcendentális önmegvalósítás következtében megbékéltek, s erejük és tudásuk révén legyőzték a természet kötőerőit, szintén Beléd hatolnak, de rájuk rengeteg szenvedés vár, míg a bhakta csupán odaadó szolgálatot végez, s így nem érez ilyen fájdalmat.
MAGYARÁZAT
A szeretettel végzett tettek és azok viszonzása miatt a bhakták, az Úr hívei mindig előnyben vannak azokkal szemben, akik nagyon ragaszkodnak a jñānīk (az imperszonalisták) és a yogīk (a misztikusok) társaságához. Ezzel kapcsolatban az apare (mások) szó nagyon fontos. A „mások” szó a jñānīkra és a yogīkra vonatkozik, akiknek egyetlen reményük az, hogy a személytelen brahmajyoti létébe merüljenek. Bár az abhakták végső célja korántsem olyan jelentős, mint a bhaktáké, mégis sokkal több fáradságba kerül számukra eljutni oda, mint a bhaktáknak. Az ember azt gondolhatná, hogy a bhakták is épp eleget küzdenek az odaadó szolgálat végzése során – ám az ő munkájukat az egyre fokozódó transzcendentális boldogság ellensúlyozza. A bhaktáknak nagyobb transzcendentális élvezetben van részük, amikor megállás nélkül az Úr szolgálatát végzik, mint amikor nem szolgálják Őt. Egy családban, amely egy férfiből és egy nőből áll, tengernyi munka és felelősség hárul mindkettőjükre, ha azonban egyedül maradnak, az együtt végzett munka hiányában mégis több gond szakad rájuk.
Az imperszonalisták és a bhakták egyesülését az Úrral össze sem lehet hasonlítani. Az imperszonalisták arra törekszenek, hogy a sāyujya-mukti, az egységbe olvadás általi egyesülés elérésével teljesen megszüntessék egyéniségüket, míg a bhakták megtartják egyéniségüket, hogy a legfelsőbb egyéniséggel, az Úrral fennálló kapcsolatukban lehetőségük legyen a kölcsönös érzelmekre. E kölcsönös érzelmi kapcsolat a transzcendentális Vaikuṇṭha-bolygókra jellemző, ebből következően azt a felszabadulást, amelyre az imperszonalisták vágynak, az odaadó szolgálatot végző ember már elérte. A bhakták automatikusan szert tesznek a muktira, de számukra közben továbbra is megmarad az a transzcendentális boldogság, amelyet egyéni létük megtartása jelent. Ahogyan azt az előző versben elmondtuk, a bhakták végcélja a Vaikuṇṭha, vagyis az akuṇṭha-dhiṣṇya, az a hely, ahol nyoma sincs többé az aggodalomnak. Nem szabad azt hinnünk, hogy a bhakták és az imperszonalisták végcélja egy és ugyanaz. Kettőjük végső célja élesen elkülönül egymástól, s a bhakták által tapasztalt transzcendentális öröm szintén különbözik a cin-mātrától, a puszta lelki érzésektől.