HU/SB 3.11.9: Difference between revisions
(Srimad-Bhagavatam Compile Form edit) |
mNo edit summary |
||
| Line 31: | Line 31: | ||
<div class="translation"> | <div class="translation"> | ||
Egy | Egy nāḍikā vagy daṇḍa megméréséhez egy hat pala (tizennégy uncia) súlyú rézedényre van szükség, amelybe lyukat fúrunk egy négy māṣa súlyú és négy ujjnyi hosszú aranyrúddal. Egy daṇḍának nevezik azt az időt, ami addig telik el, amíg az edényt a vízre helyezve, a víz ki nem csordul az edényből. | ||
</div> | </div> | ||
| Line 38: | Line 38: | ||
<div class="purport"> | <div class="purport"> | ||
Ez a vers azt mondja, hogy | Ez a vers azt mondja, hogy a rézből készült mérőedénybe vájt lyukat egy olyan rúddal kell elkészíteni, melynek súlya nem több négy māṣánál, hossza pedig nem több, mint négy ujj. Ez a lyuk átmérőjét határozza meg. Az edény süllyedni kezd a vízben, s azt az időt, ami addig telik el, amíg a víz kicsordul belőle, egy daṇḍának hívják. Ez a daṇḍa mérésének egyik módszere, hasonló ahhoz, ahogyan a homokórával mérjük az időt. Láthatjuk, hogy a védikus civilizáció napjaiban nem volt hiányos az emberek fizikai, kémiai vagy magasabb szintű matematikai tudása. A mértékegységeket számtalan módszerrel, a lehető legegyszerűbben számították. | ||
</div> | </div> | ||
Latest revision as of 08:21, 26 March 2019
9. VERS
- dvādaśārdha-palonmānaṁ
- caturbhiś catur-aṅgulaiḥ
- svarṇa-māṣaiḥ kṛta-cchidraṁ
- yāvat prastha-jala-plutam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
dvādaśa-ardha–hat; pala–a súlymértéknek; unmānam–mérőedény; caturbhiḥ–négynek a súlyával; catuḥ-aṅgulaiḥ–négy ujjnyi hosszú; svarṇa–aranynak; māṣaiḥ–a súlynak; kṛta-chidram–lyukat fúrva; yāvat–ameddig; prastha–egy prastha hosszú; jala-plutam–vízzel teli.
FORDÍTÁS
Egy nāḍikā vagy daṇḍa megméréséhez egy hat pala (tizennégy uncia) súlyú rézedényre van szükség, amelybe lyukat fúrunk egy négy māṣa súlyú és négy ujjnyi hosszú aranyrúddal. Egy daṇḍának nevezik azt az időt, ami addig telik el, amíg az edényt a vízre helyezve, a víz ki nem csordul az edényből.
MAGYARÁZAT
Ez a vers azt mondja, hogy a rézből készült mérőedénybe vájt lyukat egy olyan rúddal kell elkészíteni, melynek súlya nem több négy māṣánál, hossza pedig nem több, mint négy ujj. Ez a lyuk átmérőjét határozza meg. Az edény süllyedni kezd a vízben, s azt az időt, ami addig telik el, amíg a víz kicsordul belőle, egy daṇḍának hívják. Ez a daṇḍa mérésének egyik módszere, hasonló ahhoz, ahogyan a homokórával mérjük az időt. Láthatjuk, hogy a védikus civilizáció napjaiban nem volt hiányos az emberek fizikai, kémiai vagy magasabb szintű matematikai tudása. A mértékegységeket számtalan módszerrel, a lehető legegyszerűbben számították.