HU/SB 3.11.33: Difference between revisions

(Srimad-Bhagavatam Compile Form edit)
 
mNo edit summary
 
Line 31: Line 31:


<div class="translation">
<div class="translation">
Minden egyes élőlény, még az Úr Brahmā élete is véget ér egyszer. Egy élet mindössze száz évig tart, a különféle bolygókon érvényes időszámításoknak megfelelően.
Minden egyes élőlény élete véget ér egyszer, még az Úr Brahmā is. Egy élet mindössze száz évig tart, a különféle bolygókon érvényes időszámításoknak megfelelően.
</div>
</div>


Line 38: Line 38:


<div class="purport">
<div class="purport">
Minden élőlény száz évig él, a különféle lények bolygóinak időszámítása alapján. Ez a száz életév nem minden esetben egyenlő. A leghosszabb száz évig Brahmā él, de annak ellenére, hogy ilyen hosszú az élete, egyszer az is véget ér. Brahmā is fél a haláltól, ezért az Úr odaadó szolgálatát végzi, hogy kiszabaduljon az illuzórikus energia karmai közül. Az állatoknak természetesen nincsen felelősségérzetük, de az emberek, noha bennük kifejlődött ez a felelősségérzet, szintén csak értékes idejüket vesztegetik, amikor nem végeznek odaadó szolgálatot az Úrnak, s boldogan élnek, nem rettegve a közelgő haláltól. Ez az őrültség jellemzi az emberi társadalmat. Az őrültet nem terheli semmilyen felelősség az életben. Éppen így az az emberi lény, akiben nem ébred fel a felelősségérzet, mielőtt meghal, nem különb egy őrültnél, aki az anyagi életet akarja élvezni a legnagyobb boldogságban, a jövővel mit sem törődve. Minden emberi lényre az a fontos felelősség hárul, hogy felkészüljön következő életére, még akkor is, ha olyan hosszú ideig él, mint Brahmā, aki az univerzum minden élő teremtménye közül a legkiválóbb.
Minden élőlény száz évig él, a különféle lények bolygóinak időszámítása alapján. Ez a száz életév nem minden esetben egyenlő. A leghosszabb száz évig Brahmā él, de annak ellenére, hogy ilyen hosszú az élete, egyszer az is véget ér. Brahmā is fél a haláltól, ezért az Úr odaadó szolgálatát végzi, hogy kiszabaduljon az illuzórikus energia karmai közül. Az állatoknak természetesen nincsen felelősségérzetük, de az emberek, noha bennük kifejlődött ez a felelősségérzet, szintén csak értékes idejüket vesztegetik, amikor nem végeznek odaadó szolgálatot az Úrnak, s boldogan élnek, nem rettegve a közelgő haláltól. Ez az őrültség jellemzi az emberi társadalmat. Az őrültet nem terheli semmilyen felelősség az életben. Ehhez hasonlóan az emberi lény, akiben nem ébred fel a felelősségérzet mielőtt meghal, nem különb egy őrültnél, aki az anyagi életet akarja élvezni a legnagyobb boldogságban, a jövővel mit sem törődve. Minden emberi lényre az a fontos felelősség hárul, hogy felkészüljön következő életére, még akkor is, ha olyan hosszú ideig él, mint Brahmā, aki az univerzum minden élő teremtménye közül a legkiválóbb.
</div>
</div>



Latest revision as of 12:04, 26 March 2019


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


33. VERS

evaṁ-vidhair aho-rātraiḥ
kāla-gatyopalakṣitaiḥ
apakṣitam ivāsyāpi
paramāyur vayaḥ-śatam


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

evam–így; vidhaiḥ–folyamatával; ahaḥ–napok; rātraiḥ–éjszakákkal; kāla-gatyā–az idő múlása; upalakṣitaiḥ–ilyen jelekkel; apakṣitam–hanyatlott; iva–mint; asya–övé; api–bár; parama-āyuḥ–az élet hossza; vayaḥ–évek; śatam–száz.


FORDÍTÁS

Minden egyes élőlény élete véget ér egyszer, még az Úr Brahmā is. Egy élet mindössze száz évig tart, a különféle bolygókon érvényes időszámításoknak megfelelően.


MAGYARÁZAT

Minden élőlény száz évig él, a különféle lények bolygóinak időszámítása alapján. Ez a száz életév nem minden esetben egyenlő. A leghosszabb száz évig Brahmā él, de annak ellenére, hogy ilyen hosszú az élete, egyszer az is véget ér. Brahmā is fél a haláltól, ezért az Úr odaadó szolgálatát végzi, hogy kiszabaduljon az illuzórikus energia karmai közül. Az állatoknak természetesen nincsen felelősségérzetük, de az emberek, noha bennük kifejlődött ez a felelősségérzet, szintén csak értékes idejüket vesztegetik, amikor nem végeznek odaadó szolgálatot az Úrnak, s boldogan élnek, nem rettegve a közelgő haláltól. Ez az őrültség jellemzi az emberi társadalmat. Az őrültet nem terheli semmilyen felelősség az életben. Ehhez hasonlóan az emberi lény, akiben nem ébred fel a felelősségérzet mielőtt meghal, nem különb egy őrültnél, aki az anyagi életet akarja élvezni a legnagyobb boldogságban, a jövővel mit sem törődve. Minden emberi lényre az a fontos felelősség hárul, hogy felkészüljön következő életére, még akkor is, ha olyan hosszú ideig él, mint Brahmā, aki az univerzum minden élő teremtménye közül a legkiválóbb.