HU/SB 7.13.46: Difference between revisions

(Srimad-Bhagavatam Compile Form edit)
 
No edit summary
 
Line 50: Line 50:
:''prahlādo janako bhīṣmo''
:''prahlādo janako bhīṣmo''
:''balir vaiyāsakir vayam''
:''balir vaiyāsakir vayam''
:([[HU/SB 6.3.20|SB 6.3.20]])
:([[HU/SB 6.3.20-21|SB 6.3.20]])


A végkövetkeztetés az, hogy a paramahaṁsa nem más, mint egy kiváló bhakta (bhagavat-priya). Az ilyen paramahaṁsa állhat az élet bármelyik szintjén    —    lehet brahmacārī, gṛhastha, vānaprastha vagy sannyāsī    —,    mindig ugyanolyan felszabadult és kiváló lélek.
A végkövetkeztetés az, hogy a paramahaṁsa nem más, mint egy kiváló bhakta (bhagavat-priya). Az ilyen paramahaṁsa állhat az élet bármelyik szintjén    —    lehet brahmacārī, gṛhastha, vānaprastha vagy sannyāsī    —,    mindig ugyanolyan felszabadult és kiváló lélek.

Latest revision as of 08:25, 23 August 2019


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


46. VERS

śrī-nārada uvāca
dharmaṁ pāramahaṁsyaṁ vai
muneḥ śrutvāsureśvaraḥ
pūjayitvā tataḥ prīta
āmantrya prayayau gṛham


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

śrī-nāradaḥ uvāca—Śrī Nārada Muni mondta; dharmam—a kötelesség; pāramahaṁsyam—a paramahaṁsáké, a legtökéletesebb emberi lényeké; vai—valóban; muneḥ—a szentektől; śrutvā—így hallotta; asura-īśvaraḥ—az asurák királya, Prahlāda Mahārāja; pūjayitvā—a szentet imádva; tataḥ—ezután; prītaḥ—nagyon elégedetten; āmantrya—engedélyt kérve; prayayau—elhagyta a helyet; gṛham—otthonába.


FORDÍTÁS

Nārada Muni folytatta: Miután Prahlāda Mahārāja, a démonok királya meghallgatta a szent tanításait, megértette, melyek a tökéletes ember [a paramahaṁsa] kötelességei. Illendően imádta a szentet, majd engedélyt kért tőle, hogy távozhasson, s hazaindult.


MAGYARÁZAT

A Caitanya-caritāmṛta (Madhya 8.128) Śrī Caitanya Mahāprabhut idézi, aki így szólt:

kibā vipra, kibā nyāsī, śūdra kene naya
yei kṛṣṇa-tattva-vettā sei ’guru’ haya'

Bárki lehet guru vagy lelki tanítómester, aki jártas Kṛṣṇa tudományában. Éppen ezért Prahlāda Mahārāja annak ellenére, hogy gṛhasthaként a démonok fölött uralkodott, paramahaṁsa volt, a legkiválóbb emberi lény, s így ő a mi gurunk. A guruk, a hiteles tekintélyek között ezért Prahlāda Mahārāja nevét is ott találjuk:

svayambhūr nāradaḥ śambhuḥ
kumāraḥ kapilo manuḥ
prahlādo janako bhīṣmo
balir vaiyāsakir vayam
(SB 6.3.20)

A végkövetkeztetés az, hogy a paramahaṁsa nem más, mint egy kiváló bhakta (bhagavat-priya). Az ilyen paramahaṁsa állhat az élet bármelyik szintjén    —    lehet brahmacārī, gṛhastha, vānaprastha vagy sannyāsī    —,    mindig ugyanolyan felszabadult és kiváló lélek.


Így végződnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a Śrīmad-Bhāgavatam Hetedik Énekének tizenharmadik fejezetéhez, melynek címe: „A tökéletes ember viselkedése