HU/SB 7.14.17: Difference between revisions
(Srimad-Bhagavatam Compile Form edit) |
No edit summary |
||
| Line 38: | Line 38: | ||
<div class="purport"> | <div class="purport"> | ||
A Bhagavad-gītā ([[HU/BG 3.9|BG 3.9]]) kijelenti: ''yajñārthāt karmaṇo ’nyatra loko ’yaṁ karma-bandhanaḥ'', minden gyümölcsöző tettet olyan áldozatként kell végrehajtani, melynek Kṛṣṇa kielégítése a célja. Máshol a Bhagavad-gītāban ([[HU/BG 5.29|BG 5.29]]) azt olvashatjuk: ''bhoktāraṁ yajña-tapasāṁ sarva-loka-maheśvaram'', Ő a Legfelsőbb Úr, mindennek az élvezője. Azonban annak ellenére, hogy mutathatunk be áldozatokat, hogy örömet okozzunk Neki, Ő elégedettebb, amikor ahelyett, hogy a tűzbe ajánlanánk a gabonát és a tisztított vajat, prasādát készítünk belőle, amit aztán kiosztunk, először a brāhmaṇáknak, aztán pedig másoknak. Ez a rendszer Kṛṣṇát mindennél jobban elégedetté teszi. Ezenkívül korunkban rendkívül csekély a lehetőség arra, hogy gabonát és tisztított vajat öntve a tűzbe áldozatokat mutassunk be. Különösen Indiára jellemző, hogy szinte egyáltalán nincs tisztított vaj — mindahhoz, amit tisztított vajjal kellene elkészíteni, az emberek egy bizonyos fajta olajkészítményt használnak. A szentírások azonban nem javasolják, hogy olajat ajánljunk az áldozati tűzbe. A Kali-yugában egyre kevesebb gabona és tisztított vaj lesz, és az emberek amiatt, hogy képtelenek ezeket elegendő mennyiségben előállítani, kellemetlenül érzik magukat. Éppen ezért a śāstrák azt a parancsot adják, hogy ''yajñaiḥ saṅkīrtana-prāyair yajanti hi sumedhasaḥ'': ebben a korban az okos embereknek a yajñát, az áldozatot a saṅkīrtana mozgalmon keresztül kell végezniük. Mindenkinek csatlakoznia kell a saṅkīrtana mozgalomhoz, e mozgalom tüzébe áldozva tudását és vagyonát. Saṅkīrtana mozgalmunkban, a Hare Kṛṣṇa mozgalomban bőséges prasādát ajánlunk fel a mūrtiknak, s ezt később kiosztjuk a brāhmaṇák, a vaiṣṇavák és aztán a többi ember között. Kṛṣṇa prasādáját a brāhmaṇáknak és a vaiṣṇaváknak ajánljuk fel, a brāhmaṇák és vaiṣṇavák prasādáját pedig a közönséges embereknek. Ez a fajta áldozat — a Hare Kṛṣṇa mantra éneklése és a prasāda-osztás — a legtökéletesebb és leghitelesebb módja az áldozat felajánlásának Yajña, azaz Viṣṇu örömére. | A Bhagavad-gītā ([[HU/BG 3.9|BG 3.9]]) kijelenti: ''yajñārthāt karmaṇo ’nyatra loko ’yaṁ karma-bandhanaḥ'', minden gyümölcsöző tettet olyan áldozatként kell végrehajtani, melynek Kṛṣṇa kielégítése a célja. Máshol a Bhagavad-gītāban ([[HU/BG 5.29|BG 5.29]]) azt olvashatjuk: ''bhoktāraṁ yajña-tapasāṁ sarva-loka-maheśvaram'', Ő a Legfelsőbb Úr, mindennek az élvezője. Azonban annak ellenére, hogy mutathatunk be áldozatokat, hogy örömet okozzunk Neki, Ő elégedettebb, amikor ahelyett, hogy a tűzbe ajánlanánk a gabonát és a tisztított vajat, prasādát készítünk belőle, amit aztán kiosztunk, először a brāhmaṇáknak, aztán pedig másoknak. Ez a rendszer Kṛṣṇát mindennél jobban elégedetté teszi. Ezenkívül korunkban rendkívül csekély a lehetőség arra, hogy gabonát és tisztított vajat öntve a tűzbe áldozatokat mutassunk be. Különösen Indiára jellemző, hogy szinte egyáltalán nincs tisztított vaj — mindahhoz, amit tisztított vajjal kellene elkészíteni, az emberek egy bizonyos fajta olajkészítményt használnak. A szentírások azonban nem javasolják, hogy olajat ajánljunk az áldozati tűzbe. A Kali-yugában egyre kevesebb gabona és tisztított vaj lesz, és az emberek amiatt, hogy képtelenek ezeket elegendő mennyiségben előállítani, kellemetlenül érzik magukat. Éppen ezért a śāstrák azt a parancsot adják, hogy ''yajñaiḥ saṅkīrtana-prāyair yajanti hi sumedhasaḥ'' ([[HU/SB 11.5.32|SB 11.5.32]]): ebben a korban az okos embereknek a yajñát, az áldozatot a saṅkīrtana mozgalmon keresztül kell végezniük. Mindenkinek csatlakoznia kell a saṅkīrtana mozgalomhoz, e mozgalom tüzébe áldozva tudását és vagyonát. Saṅkīrtana mozgalmunkban, a Hare Kṛṣṇa mozgalomban bőséges prasādát ajánlunk fel a mūrtiknak, s ezt később kiosztjuk a brāhmaṇák, a vaiṣṇavák és aztán a többi ember között. Kṛṣṇa prasādáját a brāhmaṇáknak és a vaiṣṇaváknak ajánljuk fel, a brāhmaṇák és vaiṣṇavák prasādáját pedig a közönséges embereknek. Ez a fajta áldozat — a Hare Kṛṣṇa mantra éneklése és a prasāda-osztás — a legtökéletesebb és leghitelesebb módja az áldozat felajánlásának Yajña, azaz Viṣṇu örömére. | ||
</div> | </div> | ||
Latest revision as of 08:00, 25 August 2019
17. VERS
- na hy agni-mukhato ’yaṁ vai
- bhagavān sarva-yajña-bhuk
- ijyeta haviṣā rājan
- yathā vipra-mukhe hutaiḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
na—nem; hi—valójában; agni—tűz; mukhataḥ—a szájból vagy a lángokból; ayam—ez; vai—bizonyára; bhagavān—az Úr Śrī Kṛṣṇa; sarva-yajña-bhuk—a különféle áldozatok eredményeinek élvezője; ijyeta—imádott; haviṣā—tisztított vaj felajánlásával; rājan—ó, király; yathā—amennyire; vipra-mukhe—egy brāhmaṇa száján keresztül; hutaiḥ—a legfinomabb ételeket ajánlva neki.
FORDÍTÁS
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Śrī Kṛṣṇa az áldozati felajánlások élvezője. Ám annak ellenére, kedves királyom, hogy elfogyasztja a tűzbe helyezett felajánlásokat, mégis elégedettebb, ha a finom gabonából és tisztított vajból készült ételeket a képzett brāhmaṇák száján keresztül ajánlják fel Neki.
MAGYARÁZAT
A Bhagavad-gītā (BG 3.9) kijelenti: yajñārthāt karmaṇo ’nyatra loko ’yaṁ karma-bandhanaḥ, minden gyümölcsöző tettet olyan áldozatként kell végrehajtani, melynek Kṛṣṇa kielégítése a célja. Máshol a Bhagavad-gītāban (BG 5.29) azt olvashatjuk: bhoktāraṁ yajña-tapasāṁ sarva-loka-maheśvaram, Ő a Legfelsőbb Úr, mindennek az élvezője. Azonban annak ellenére, hogy mutathatunk be áldozatokat, hogy örömet okozzunk Neki, Ő elégedettebb, amikor ahelyett, hogy a tűzbe ajánlanánk a gabonát és a tisztított vajat, prasādát készítünk belőle, amit aztán kiosztunk, először a brāhmaṇáknak, aztán pedig másoknak. Ez a rendszer Kṛṣṇát mindennél jobban elégedetté teszi. Ezenkívül korunkban rendkívül csekély a lehetőség arra, hogy gabonát és tisztított vajat öntve a tűzbe áldozatokat mutassunk be. Különösen Indiára jellemző, hogy szinte egyáltalán nincs tisztított vaj — mindahhoz, amit tisztított vajjal kellene elkészíteni, az emberek egy bizonyos fajta olajkészítményt használnak. A szentírások azonban nem javasolják, hogy olajat ajánljunk az áldozati tűzbe. A Kali-yugában egyre kevesebb gabona és tisztított vaj lesz, és az emberek amiatt, hogy képtelenek ezeket elegendő mennyiségben előállítani, kellemetlenül érzik magukat. Éppen ezért a śāstrák azt a parancsot adják, hogy yajñaiḥ saṅkīrtana-prāyair yajanti hi sumedhasaḥ (SB 11.5.32): ebben a korban az okos embereknek a yajñát, az áldozatot a saṅkīrtana mozgalmon keresztül kell végezniük. Mindenkinek csatlakoznia kell a saṅkīrtana mozgalomhoz, e mozgalom tüzébe áldozva tudását és vagyonát. Saṅkīrtana mozgalmunkban, a Hare Kṛṣṇa mozgalomban bőséges prasādát ajánlunk fel a mūrtiknak, s ezt később kiosztjuk a brāhmaṇák, a vaiṣṇavák és aztán a többi ember között. Kṛṣṇa prasādáját a brāhmaṇáknak és a vaiṣṇaváknak ajánljuk fel, a brāhmaṇák és vaiṣṇavák prasādáját pedig a közönséges embereknek. Ez a fajta áldozat — a Hare Kṛṣṇa mantra éneklése és a prasāda-osztás — a legtökéletesebb és leghitelesebb módja az áldozat felajánlásának Yajña, azaz Viṣṇu örömére.