HU/SB 3.12.4: Difference between revisions
(Srimad-Bhagavatam Compile Form edit) |
(Vanibot #0035: BhagChapterDiac - change chapter link to no diacritics form) |
||
| Line 1: | Line 1: | ||
[[Category:HU/Srímad-Bhágavatam - 3. ének, 12. fejezet|H04]] | [[Category:HU/Srímad-Bhágavatam - 3. ének, 12. fejezet|H04]] | ||
<div style="float:left">'''[[Hungarian - Srimad-Bhagavatam|Śrīmad-Bhāgavatam]] - [[HU/SB 3|Harmadik Ének]] - [[HU/SB 3.12: A Kumarák és mások | <div style="float:left">'''[[Hungarian - Srimad-Bhagavatam|Śrīmad-Bhāgavatam]] - [[HU/SB 3|Harmadik Ének]] - [[HU/SB 3.12: A Kumarák és mások megteremtése| TIZENKETTEDIK FEJEZET: A Kumārák és mások megteremtése]]'''</div> | ||
<div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/SB 3.12.3| SB 3.12.3]] '''[[HU/SB 3.12.3|SB 3.12.3]] - [[HU/SB 3.12.5|SB 3.12.5]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/SB 3.12.5| SB 3.12.5]]</div> | <div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/SB 3.12.3| SB 3.12.3]] '''[[HU/SB 3.12.3|SB 3.12.3]] - [[HU/SB 3.12.5|SB 3.12.5]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/SB 3.12.5| SB 3.12.5]]</div> | ||
<!-- BEGIN VANISOURCE VERSION PAGE LINK--> | <!-- BEGIN VANISOURCE VERSION PAGE LINK--> | ||
Latest revision as of 13:34, 6 September 2020
4. VERS
- sanakaṁ ca sanandaṁ ca
- sanātanam athātmabhūḥ
- sanat-kumāraṁ ca munīn
- niṣkriyān ūrdhva-retasaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
sanakam–Sanaka; ca–szintén; sanandam–Sananda; ca–és; sanātanam–Sanātana; atha–ezek után; ātma-bhūḥ–Brahmā, aki magától született; sanat-kumāram–Sanat-kumāra; ca–szintén; munīn–a nagy bölcsek; niṣkriyān–minden gyümölcsöző tettől mentes; ūrdhva-retasaḥ–akiknek magja felfelé áramlik.
FORDÍTÁS
Először Brahmā a négy nagy bölcset teremtette meg, Sanakát, Sanandát, Sanātanát és Sanat-kumārát. Egyikőjük sem akart anyagi cselekedetekbe merülni, hiszen annak köszönhetően, hogy magjuk felfelé áramlott, nagyon emelkedett személyiségek voltak.
MAGYARÁZAT
Brahmā a tudatlanság elveit – mivel szükség volt rájuk – azon élőlények számára hozta létre, akik az Úr akaratából tudatlanságra ítéltettek. E hálátlan feladat azonban mégsem tette elégedetté. Megteremtette hát a tudás négy elvét: a sāṅkhyát, vagyis az empirikus filozófiát az anyagi feltételek analitikus tanulmányozása érdekében; a yogát vagy miszticizmust, hogy a tiszta lélek felszabadulhasson az anyagi kötelékek alól; a vairāgyát, az anyagi élvezettől való teljes elkülönülést, hogy az ember a legmagasabb lelki megértés szintjére emelkedhessen fel; valamint a tapast, a lelki tökéletességért végzett önkéntes lemondások különféle fajtáit. Brahmā, hogy a lelki fejlődés e négy elvét rájuk bízza, megteremtette a négy nagy bölcset, Sanakát, Sanandanát, Sanātanát és Sanatot, akik a bhakti fejlődésének érdekében bevezették saját lelki láncolatukat, sampradāyájukat, amelyet Kumāra-sampradāyának, később pedig Nimbārka-sampradāyának neveztek el. Ezek a nagy bölcsek mind kiváló bhakták lettek, hiszen az Istenség Személyiségének végzett odaadó szolgálat nélkül az ember nem érhet el sikert semmilyen lelki szempontból értékes cselekedetben.