HU/SB 4.16.10

Śrīmad-Bhāgavatam - Negyedik Ének - TIZENHATODIK FEJEZET: A dalnokok Pṛthu királyt magasztalják

SB 4.16.9 - SB 4.16.11

Click here for English

---

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada

10. VERS

avyakta-vartmaiṣa nigūḍha-kāryo

gambhīra-vedhā upagupta-vittaḥ

ananta-māhātmya-guṇaika-dhāmā

pṛthuḥ pracetā iva saṁvṛtātmā

SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

avyakta—megnyilvánulatlan; vartmā—politikája; eṣaḥ—ez a király; nigūḍha—bizalmas; kāryaḥ—cselekedetei; gambhīra—mély, titkos; vedhāḥ—elvégzi; upagupta—titokban tartott; vittaḥ—kincstára; ananta—korlátlan; māhātmya—a dicsőségnek; guṇa—jó tulajdonságoknak; eka-dhāmā—az egyetlen tárháza; pṛthuḥ—Pṛthu király; pracetāḥ—Varuṇa, a tengerek királya; iva—mint; saṁvṛta—befedett; ātmā—önvaló.

FORDÍTÁS

A dalnokok folytatták: Senki sem érti majd a király politikáját. Tettei mind titkosak lesznek, és senki sem tudhatja majd, hogyan jár minden cselekedete sikerrel. Kincstára szintén ismeretlen marad mindenki előtt. A korlátlan dicsőség és a jó tulajdonságok tárháza lesz, s helyzetét úgy őrzi meg majd és rejti el, ahogy Varuṇát, a tengerek istenségét fedi minden oldalról a víz.

MAGYARÁZAT

Minden anyagi elem fölött egy istenség uralkodik. Varuṇa, azaz Pracetā a tengerek és óceánok uralkodó istensége. Kívülről nézve a tengerek és az óceánok élettelennek tűnnek, de ismerőjük tudja, hogy a vízben az élet számtalan változatával találkozhat. Ennek a víz alatti birodalomnak Varuṇa a királya. Ahogy senki sem tudhatja, mi történik a tenger vizében, úgy azt sem érthette senki, milyen politikát folytat Pṛthu király, hogy mindenben sikerrel jár. Pṛthu király diplomáciájának útja rendkívül kiismerhetetlen volt. A dicső tulajdonságok korlátlan tárháza volt, ezért minden tettét siker koronázta.

Az upagupta-vittaḥ szó nagyon fontos ebben a versben. Arra utal, hogy senki sem tudta, mekkora titkos gazdagsággal rendelkezik Pṛthu király. Nemcsak a királynak, de mindenkinek titokban kell tartania, hogy mennyi pénzt keresett fáradságos munkájával, hogy aztán a pénzt hasznos célokra költse. A Kali-yugában azonban a király vagy a kormány kincstárát nem védelmezik megfelelően, s a pénzforgalom egyetlen eszköze a papírból készült bankjegy. Ennek következtében válság idején a kormány mesterségesen inflációt idéz elő, amikor puszta papírokat nyomtat, s az árucikkek árát ekképpen megemelve bizonytalanná teszi az emberek általános helyzetét. Régi szokás tehát, hogy az ember eltitkolja a pénzét    —    így volt ez már Pṛthu Mahārāja uralkodása idején is. Ahogy a királynak joga van kincstárát bizalmasan és titokban kezelnie, az embereknek is titokban kell tartaniuk, hogy mennyit keresnek    —    ebben semmi rossz nincsen. A fontos az, hogy mindenkit a varṇāśrama-dharma rendszerben kell nevelni, hogy a pénzt csakis jó célra fordítsa.

SB 4.16.9 - SB 4.16.11