HU/SB 6.9.50: Difference between revisions

(Srimad-Bhagavatam Compile Form edit)
 
(Vanibot #0035: BhagChapterDiac - change chapter link to no diacritics form)
 
Line 63: Line 63:
„Ó, Arjuna! Aki ismeri megjelenésem és cselekedeteim transzcendentális természetét, az teste elhagyása után nem születik meg újra ebben az anyagi világban, hanem eléri az Én örök hajlékomat.” Ez az Úr Viṣṇu, Kṛṣṇa áldása. A bhakta a teste elhagyása után hazatér, vissza Istenhez.
„Ó, Arjuna! Aki ismeri megjelenésem és cselekedeteim transzcendentális természetét, az teste elhagyása után nem születik meg újra ebben az anyagi világban, hanem eléri az Én örök hajlékomat.” Ez az Úr Viṣṇu, Kṛṣṇa áldása. A bhakta a teste elhagyása után hazatér, vissza Istenhez.


Előfordul, hogy egy bhakta ostoba módjára anyagi áldást kér, ám hiába imádkozik, az Úr Kṛṣṇa nem adja meg neki. Az anyagi élethez túlságosan ragaszkodó emberek ezért általában nem válnak Kṛṣṇa vagy Viṣṇu bhaktáivá, inkább a félistenek hívei lesznek (''kāmais tais tair hṛta-jñānāḥ prapadyante ’nya-devatāḥ''). A Bhagavad-gītā azonban elítéli a félistenek áldásait. ''Antavat tu phalaṁ teṣāṁ tad bhavaty alpa-medhasām'': „A csekély értelemmel rendelkező emberek a félisteneket imádják, ám ennek gyümölcsei korlátoltak és ideiglenesek.” Aki nem vaiṣṇava, azaz nem végzi az Istenség Legfelsőbb Személyisége szolgálatát, az ostoba, akinek az agytérfogata igencsak parányi.
Előfordul, hogy egy bhakta ostoba módjára anyagi áldást kér, ám hiába imádkozik, az Úr Kṛṣṇa nem adja meg neki. Az anyagi élethez túlságosan ragaszkodó emberek ezért általában nem válnak Kṛṣṇa vagy Viṣṇu bhaktáivá, inkább a félistenek hívei lesznek (''kāmais tais tair hṛta-jñānāḥ prapadyante ’nya-devatāḥ'' ([[HU/BG 7.20|BG 7.20]])). A Bhagavad-gītā azonban elítéli a félistenek áldásait. ''Antavat tu phalaṁ teṣāṁ tad bhavaty alpa-medhasām'' ([[HU/BG 7.23|BG 7.23]]): „A csekély értelemmel rendelkező emberek a félisteneket imádják, ám ennek gyümölcsei korlátoltak és ideiglenesek.” Aki nem vaiṣṇava, azaz nem végzi az Istenség Legfelsőbb Személyisége szolgálatát, az ostoba, akinek az agytérfogata igencsak parányi.
</div>
</div>



Latest revision as of 21:53, 6 September 2020


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


50. VERS

svayaṁ niḥśreyasaṁ vidvān
na vakty ajñāya karma hi
na rāti rogiṇo ’pathyaṁ
vāñchato ’pi bhiṣaktamaḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

svayam—személyesen; niḥśreyasam—az élet legmagasabb rendű célja, az Istenség Legfelsőbb Személyisége iránti eksztatikus szeretet elérésének útja; vit-vān—aki tökéletessé vált az odaadó szolgálatban; na—nem; vakti—tanít; ajñāya—egy olyan ostoba embernek, aki nem ismeri az élet végső célját; karma—gyümölcsöző cselekedetek; hi—valójában; na—nem; rāti—ad; rogiṇaḥ—a betegnek; apathyam—valamit, amit nem ehet; vāñchataḥ—vágyakozva; api—bár; bhiṣak-tamaḥ—egy tapasztalt orvos.


FORDÍTÁS

Egy olyan tiszta bhakta, aki teljes tökéletességre tett szert az odaadó szolgálat tudományában, sohasem tanít egy ostoba embert arra, hogy gyümölcsöző cselekedeteket végezzen az anyagi élvezet érdekében, nem is beszélve arról, hogy segítsen neki az ilyen tettekben. Az ilyen bhakta egy tapasztalt orvoshoz hasonlít, aki sohasem bátorítja a beteget olyan étel fogyasztására, ami káros az egészségére, még akkor sem, ha a beteg vágyik rá.


MAGYARÁZAT

Íme ez a különbség a félistenektől, illetve az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől, Viṣṇutól kapott áldások között. A félistenek hívei pusztán az érzékkielégítés kedvéért kérnek áldást. A Bhagavad-gītā (BG 7.20) emiatt azt mondja róluk, nincsen intelligenciájuk:

kāmais tais tair hṛta-jñānāḥ
prapadyante ’nya-devatāḥ
taṁ taṁ niyamam āsthāya
prakṛtyā niyatāḥ svayā

„Akiket az anyagi vágyak megfosztottak értelmüktől, meghódolnak a félistenek előtt, és követik a saját természetük szerint kiszabott imádatszabályokat.”

A feltételekhez kötött lelkek általában elvesztették minden intelligenciájukat, mert rendkívül vágynak az érzékkielégítésre. Nem tudják, milyen áldást kellene kérniük. A śāstrák ezért azt tanácsolják az abhaktáknak, hogy az anyagi áldás érdekében a különféle félisteneket imádják. Annak például, aki szép feleséget szeretne, Umā, azaz Durgā istennő imádatát javasolják. Aki ki akar gyógyulni egy betegségből, annak tanácsos a napistent imádnia. Ám bárki is kéri a félistenek áldását, az ok minden esetben az anyagi kéj. Az áldások, melyeket kap, a kozmikus megnyilvánulás végén mind megsemmisülnek, mindazokkal együtt, akik adják őket. Ha azonban valaki az Úr Viṣṇuhoz fordul áldásért, az Úr olyan áldást fog adni neki, amely segíteni fogja, hogy hazatérjen, vissza Istenhez. Ezt Maga az Úr is megerősíti a Bhagavad-gītāban (BG 10.10):

teṣāṁ satata-yuktānāṁ
bhajatāṁ prīti-pūrvakam
dadāmi buddhi-yogaṁ taṁ
yena mām upayānti te

Az Úr Viṣṇu, vagyis az Úr Kṛṣṇa annak a bhaktának, aki állandóan az Ő szolgálatát végzi, megtanítja, hogyan érheti el Őt az anyagi test halálakor. Így szól a Bhagavad-gītāban (BG 4.9):

janma karma ca me divyam
evaṁ yo vetti tattvataḥ
tyaktvā dehaṁ punar janma
naiti mām eti so ’rjuna

„Ó, Arjuna! Aki ismeri megjelenésem és cselekedeteim transzcendentális természetét, az teste elhagyása után nem születik meg újra ebben az anyagi világban, hanem eléri az Én örök hajlékomat.” Ez az Úr Viṣṇu, Kṛṣṇa áldása. A bhakta a teste elhagyása után hazatér, vissza Istenhez.

Előfordul, hogy egy bhakta ostoba módjára anyagi áldást kér, ám hiába imádkozik, az Úr Kṛṣṇa nem adja meg neki. Az anyagi élethez túlságosan ragaszkodó emberek ezért általában nem válnak Kṛṣṇa vagy Viṣṇu bhaktáivá, inkább a félistenek hívei lesznek (kāmais tais tair hṛta-jñānāḥ prapadyante ’nya-devatāḥ (BG 7.20)). A Bhagavad-gītā azonban elítéli a félistenek áldásait. Antavat tu phalaṁ teṣāṁ tad bhavaty alpa-medhasām (BG 7.23): „A csekély értelemmel rendelkező emberek a félisteneket imádják, ám ennek gyümölcsei korlátoltak és ideiglenesek.” Aki nem vaiṣṇava, azaz nem végzi az Istenség Legfelsőbb Személyisége szolgálatát, az ostoba, akinek az agytérfogata igencsak parányi.