HU/SB 6.11.13: Difference between revisions
(Srimad-Bhagavatam Compile Form edit) |
(Vanibot #0035: BhagChapterDiac - change chapter link to no diacritics form) |
||
Line 1: | Line 1: | ||
[[Category:HU/Srímad-Bhágavatam - 6. ének, 11. fejezet|H13]] | [[Category:HU/Srímad-Bhágavatam - 6. ének, 11. fejezet|H13]] | ||
<div style="float:left">'''[[Hungarian - Srimad-Bhagavatam|Śrīmad-Bhāgavatam]] - [[HU/SB 6|Hatodik Ének]] - [[HU/SB 6.11: | <div style="float:left">'''[[Hungarian - Srimad-Bhagavatam|Śrīmad-Bhāgavatam]] - [[HU/SB 6|Hatodik Ének]] - [[HU/SB 6.11: Vrtrasura transzcendentális tulajdonságai| TIZENEGYEDIK FEJEZET: Vṛtrāsura transzcendentális tulajdonságai]]'''</div> | ||
<div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/SB 6.11.12| SB 6.11.12]] '''[[HU/SB 6.11.12|SB 6.11.12]] - [[HU/SB 6.11.14|SB 6.11.14]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/SB 6.11.14| SB 6.11.14]]</div> | <div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/SB 6.11.12| SB 6.11.12]] '''[[HU/SB 6.11.12|SB 6.11.12]] - [[HU/SB 6.11.14|SB 6.11.14]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/SB 6.11.14| SB 6.11.14]]</div> | ||
<!-- BEGIN VANISOURCE VERSION PAGE LINK--> | <!-- BEGIN VANISOURCE VERSION PAGE LINK--> |
Latest revision as of 21:58, 6 September 2020
13. VERS
- sa taṁ nṛpendrāhava-kāmyayā ripuṁ
- vajrāyudhaṁ bhrātṛ-haṇaṁ vilokya
- smaraṁś ca tat-karma nṛ-śaṁsam aṁhaḥ
- śokena mohena hasañ jagāda
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
saḥ—ő (Vṛtrāsura); tam—őt (a mennyek királyát, Indrát); nṛpa-indra—ó, Parīkṣit király; āhava-kāmyayā—harcra vágyva; ripum—ellensége; vajra-āyudham—akinek egy villám volt a fegyvere (amely Dadhīci csontjaiból készült); bhrātṛ-haṇam—aki bátyja gyilkosa volt; vilokya—látván; smaran—emlékezve; ca—és; tat-karma—tettei; nṛ-śaṁsam—kegyetlen; aṁhaḥ—nagy bűn; śokena—bánatosan; mohena—zavarodottan; hasan—nevetve; jagāda—mondta.
FORDÍTÁS
Ó, király! Amikor Vṛtrāsura, a nagy hős látta, hogy Indra, esküdt ellensége, bátyja gyilkosa harci vágyban égve ott áll előtte egy villámmal a kezében, eszébe jutott, milyen könyörtelenül ölte meg bátyját. Bűnös tettére gondolva a bánat és a felejtés szinte az eszét vette, s gúnyos kacajjal így szólt: